GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Időzavar van több tekintetben is. Az én emlékezetem szerint januárban volt két olyan egyeztetés, amelyen nem vettem részt. Januárt, sőt januárból is csak két hetet egy teljes évnek, vagy fél évnek, hónapoknak tekinteni, az legalábbis az időérzék hiányára vall.
Egyebekben én a megelőző években, kezdettől fogva részt vettem a kisebbségi választójoggal kapcsolatos egyeztetésekben. Így talán el kell mondanom képviselőtársaimnak, meg azoknak, akik figyelik ezt az adást, hogy itt gyakorlatilag 1994 óta azt mondtuk valamennyien, akik a karéjban ülünk, minden párt, hogy az alkotmány keretei között fogjuk a kisebbségi választójog ügyét rendezni. Hogy ez nem következett be, ennek az okait lehet magyarázni sokféleképpen, de tény, hogy a kormányzó pártok addig is, amíg ki nem derült végképp, hogy nem lesz új alkotmány, moratóriumot vállaltak arra, hogy nem nyúlnak az alkotmányhoz. Tehát meg volt kötve a kezünk a tekintetben, hogy meghozhattuk volna ezt a törvényt. Ezt a szemünkre hányni, a tárgyismeret hiánya vagy rosszindulat legfeljebb.
És néhány ténybeli dologról: Magyarországon ez idő szerint még nem tudtuk megoldani a kisebbségek regisztrációjának kérdését, amely pedig választ adna mindarra, amit Trombitás képviselő úr vagy Bauer Tamás képviselő úr elmondott, hogy ugyanis kisebbségiek szavazzanak kisebbségiekre. Miután ez nem megy, próbálkoztunk olyan megoldással, amely pótolja ezt. Erre majd a későbbiekben kitérek, csak azért mondom, mert mindazok a szándékok, amelyek arra irányultak, hogy a jelenlegi választójogi törvény és az alkotmány keretein belül próbálják képviselethez juttatni a kisebbségeket, csak akként történhetnek, hogy valamit sértünk. Vagy a választások általánosságát, vagy az egyenlőségét sértené, de erről az általános vitában annyi szó esett, hogy azt gondolom, szükségtelen további mondatokat pazarolni rá.
Tehát a pozitív diszkrimináció önmagában azt jelenti - teljesen mindegy, hogy ennek mi a természete -, hogy az egyenlőséget valamilyen módon sértjük. Annak idején nagy lelkesedéssel fogadták képviselőtársaim Bihari képviselőtársunk, professzor úr hosszú előadását, amely másokkal kiegészülve nemzetközi példák sokaságát sorakoztatta fel. Nem szeretnék ezekről beszélni, feltételezzük egymásról, hogy mindannyian ismerjük ezeket. Tekintettel azonban arra, hogy a tényleges helyzet, a Magyarországon élő kisebbségek helyzete egymástól is jelentősen különbözik, no meg különbözik azoknak az országoknak a kisebbségeitől is, amelyekről itt szó van, földrajzi elhelyezkedésüket illetően, asszimilációjuk előrehaladtát illetően és sok minden másban, ezért olyan sajátos megoldásokban kellett és kell gondolkodnunk, amelyek nem tudják receptként figyelembe venni az eddig külföldön alkalmazott joggyakorlatot. Elemeit használhatják annak, egy az egyben egyik sem alkalmazható a mi viszonyaink között, feltéve, hogy valóban meg akarjuk csinálni. És végül is ez a sarkalatos pontja az egésznek.
Az országgyűlési képviselők létszámára vonatkozóan a következőt szeretném elmondani. Én a magam részéről messze pártolnám, hogy csökkenjen az országgyűlési képviselők létszáma. De ez a szándék nem azzal fogalmazódott meg gyakorlatilag minden pártban, hogy bármi módon kiegészülne az Országgyűlés azoknak helyet biztosítandó, hanem azzal, hogy a pártok révén a parlamentbe juttatott képviselők számát csökkentjük - ez volt. És akkor hirtelen, amikor a kisebbségi képviselők maximum 13 fős létszámáról lenne szó, bővítésképpen szemben a 386-tal, amelyet viszont nem tudott csökkenteni a parlament, akkor tudunk ennyire ragaszkodni ezekhez a keretekhez? Nem szűkkeblűség ez, kedves képviselőtársaim?! Nem értem! Tényleg nem értem! És emellett azt hangsúlyozzák, hogy meg akarják oldani a problémát?!
Ugyanez vonatkozik a kétszavazatos rendszerre. Tetszik, nem tetszik, abban a pillanatban, ha a kétszavazatos rendszerben gondolkodunk, a magyarországi kisebbségek elhelyezkedését tekintve nagyon kevés esélyt biztosítunk arra, hogy képviselőket juttathassanak a parlamentbe. Lehet erre azt mondani, hogy az ő bajuk, hogy nem tudták meggyőzni az övéiket, hogy képviselőket válasszanak ide. Én ezt enyhén szólva is cinikus felfogásnak tartanám.
De van ezen kívül egy másik ok. Ez pedig az, hogy közeledvén a választások időpontja, és komolyan véve azt, hogy meg akarjuk oldani a képviselet ügyét, politikailag egyenesen kívánatosnak tartanám azt, hogy a kisebbségi képviselők megválasztásának struktúrája elkülönüljön az országgyűlési képviselők pártszínekben induló képviselőinek megválasztásától, egyszerűen azért, mert ha történetesen az az általam nem kívánt fordulat következnék be, hogy az Alkotmánybíróság kifogást találna ebben, akkor csak azt a rendszert kérdőjelezhetné meg, amely a kisebbségi képviselők megválasztására vonatkozik, azt azonban nem, amelynek révén a pártszínekben induló képviselőket választják meg.
(18.40)
A két rendszer elválasztása mindenesetre feltételezi azt, hogy általában a pártpolitikai színekben induló képviselők megválasztása nem volna utóbb megkérdőjelezhető. Ezt, kérem, fontolják meg, fontos politikai szempont.
A kétszavazatos rendszer azzal a kedvezménnyel, amely Bauer Tamásék módosító indítványában megfogalmazódik, azzal a látszólagos nagylelkű gesztussal, hogy az ötszázalékos küszöb rájuk nem vonatkoznék - aki ismeri a magyarországi kisebbségek szociológiai helyzetét, az tudja -, azt eredményezné, hogy a nagy kisebbségek közül jó, ha egy-egy képviselő bejutna. Ilyen fokon minimalizálni a bejutó kisebbségi képviselők számát nem egyszerűen szűkkeblűség, ez megint csak az, hogy valamit akarunk csinálni, de ha lehet, akkor ne legyen belőle semmi, vagy alig valami. Ez ide vezet. Matematikailag levezethető; ezzel sem szeretném untatni képviselőtársaimat, de higgyék el, van elég ismeretanyag a mögött, amit mondok.
Kisebbségi önkormányzatok és szervezetek. Ez egy problematikus dolog, Bauer Tamás elmondta. Valóban, a bizottságunkban erről folyt vita, és sok egyéb ok mellett a legfontosabb az, hogy az akkori törvényalkotó és gyakorlatilag a parlament '93-as szereplői mindannyian egyetértettek a kisebbségi törvénnyel, szándékuk szerint a kisebbségi önkormányzatok gyakorlatilag egy ilyen ernyőszervezetei lettek volna a kisebbségeknek. Hogy ez nem következett be, ez nem azt jelenti, hogy nem válhatnak azzá. Csakhogy ezzel a javaslattal, amelyet Bauer Tamásék letettek - megengedem, szándékuk ellenére -, semmi mást nem idéznének elő, mint a tudván tudott riválisok közötti szakadékok elmélyítését. Ez a politika, ha szándékai ellenére így alakul, nem adhat felmentést, ugyanis teljességgel mindegy, hogy volt-e szándék mögötte vagy sem, ha az eredmény az, hogy azonos kisebbséghez tartozó szervezeteket, önkormányzatokat összeugrasztunk. Gyakorlatilag ennek ez az eredménye, és nem érdemes ellene tiltakozni, mert ez nagyon könnyen levezethető, mi magunk járulnánk ezzel hozzá.
Még két dologról. Önmagában figyelemre méltó szellemi teljesítménynek tartom azt a módosító sorozatot, amelyet Bauer Tamás és Mészáros István László benyújtottak. Ha ez a javaslat akár az őszön fogalmazódik meg, akkor hosszas egyeztetés után, igen komoly műhelymunkával talán el tudtunk volna jutni egy olyan eredményre, amin már túl is lennénk esetleg. De most, a vitának ebben a szakaszában egy ilyen módosító csomagról egy teljesen új koncepciót megfogalmazni, letenni, a szerzők jó szándéka ellenére nem vezethet máshova, minthogy kisiklatja a kisebbségi képviselők ügyét. Remélem, nem ez volt képviselőtársaink szándéka, feltételezem, sőt, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt, de praktikusan erre az eredményre vezet.
Végezetül szeretnék beszámolni arról, hogy bár a hét végén kiküldött csomagban nem volt benne, de múlt csütörtökön a szerdai ülés után két módosító javaslatot nyújtott be az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Ezek egyike vonatkozik a most tárgyalt választójogi törvényre, amelyben a háromszavazatos rendszer mellett - és éppen annak megléte miatt - tízezerre emelnénk fel a küszöböt.
Egyszersmind tájékoztatnám képviselőtársaimat arról is, hogy ma délután módosító indítványt fogalmaztunk néhány képviselőtársammal. Ennek lényege az, hogy a korábban négy párt által támogatott törvénytervezetben foglaltaknak megfelelően a kisebbségi listát az állampolgárok - mindazok, akik szívükön viselik a kisebbségi képviselet sorsát - kérhetik, és erre a szavazóhelyiségben hirdetmény hívja fel a figyelmüket. Ezzel a szűrővel mégiscsak lehetővé válik az, hogy ne általános szimpátiaszavazat legyen, hanem lehetővé válik az, hogy azok az állampolgárok szavazzanak a kisebbségi listákra, akiknek ez fontos, akiknek kötődésük van a kisebbségekhez, az adott kisebbséghez.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
