BERNÁTH ILDIKÓ

Teljes szövegű keresés

BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat - mint ahogy az előzőekben már megemlítettem - tíz törvényt módosít. A benyújtott törvényjavaslat címe az, hogy „Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosítása”. Természetesen a munkaügyi tárgyú törvények módosítása aktuális, csak éppen ez a benyújtott javaslat azt a komplex és átfogó felülvizsgálatot, amelyet a választások során, illetve a kormányprogramban is megfogalmaztak, ismételten nem tartalmazza, a munka törvénykönyvének csak toldozására-foldozására kerül sor, és erre jó okot szolgáltat az Alkotmánybíróság határozata.
A munka törvénykönyvének komplex felülvizsgálata már igazán megérett, hiszen 1992 óta hatályos, az eltelt mintegy tizenöt évben számos alkalommal került módosításra, talán közelíti a negyvenet, ha éppen már meg nem haladta, tehát mindenképpen szükséges és indokolt a módosítás. Ez a kormány részéről eddig ugyanolyan beváltatlan ígéret, mint a már másodszor megígért négyszázezer új munkahely. Az ígéret és a valóság olyan messze van egymástól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől.
Az alkotmánybírósági határozat alapján benyújtott módosítás, amely a szabadság kivételével, illetve a tárgyévi fel nem használt szabadság következő évre való átvitelével kapcsolatos, megítélésünk szerint továbbra sem szabályozza körülírtan azt, hogy mikor van erre módja és lehetősége a munkáltatónak, hiszen a szabadság felhasználása alapvetően nem a munkavállaló kérésére történik, hanem a munkáltató adja ki, márpedig a munkavállaló igényének megfelelően csak az alapszabadság negyede fölött rendelkezik szabadon.
Azzal egyetértünk, államtitkár úr, hogy a szabadság átvitele ne legyen olyan hosszú ideig lehetséges, mint az 1998-ban gyakorlatilag egyhangúlag elfogadott módosítást követően, hanem legyen ennek egy időbeli korlátja. Ez idáig rendben is van. De azzal nem értek egyet, hogy az átvitel ilyen tág keretek között legyen szabályozva. Annál valamilyen szigorúbb korlátot kellene beépíteni, mint ami a benyújtott törvényjavaslatban szerepel. Ezzel kapcsolatban benyújtjuk az erre vonatkozó törvénymódosító javaslatunkat.
Ugyanígy továbbra sem érthető sem az expozéjából, sem a bizottsági ülésen elhangzottak alapján, hogy miért nem lehet kivenni, illetve miért nem lehet pénzben megváltani a fel nem használt szabadságot. Ugyanis vannak olyan helyzetek, amikor a dolgozó azért nem tudja kivenni az előírt határidőig a szabadságát, mert olyan körülmények merültek fel, például hosszasan beteg, és a betegség lejártát követően harminc nap áll rendelkezésre, hogy kivehesse. De mi van akkor, ha a jelenleg benyújtott határidőt a szabadság kivételére túllépi? Akkor nem élhet ezzel a jogával? És mi van akkor, amikor a munkavállalónak nem adják ki a szabadságot, sem pénzben nem fizetik ki, sem pedig természetben nem veheti ki, mert olyan okokra hivatkozik a munkáltató? És mi van akkor, ha a munkavállaló és a munkáltató úgy állapodik meg, hogy a fel nem használt szabadságot - hangsúlyozom, annak egynegyedét, amit átvihet, vagy annak egy részét - kifizeti a munkáltató?
Tudom, hogy a kormány ezt a javaslatot nem támogatja, nem ért vele egyet, de szeretném megemlíteni, a munka törvénykönyvében ma is úgy szól a szabály, hogy ha valaki például munkahelyet változtat, és az időarányos szabadságot nem vette ki, akkor a ki nem vett szabadságot a munkaadó kifizetheti. Ha ez nem alkotmányellenes, akkor miért alkotmányellenes az, ha valaki a fel nem használt szabadságát pénzben megkapja? Természetesen garanciális szabályokat kell felállítani annak érdekében, hogy ebből ne legyen mindennapos gyakorlat, és a munkavállaló érdeke ne sérüljön, de, államtitkár úr, a gyakorlati élet túllépett ezeken a szabályokon. Ha ez a munkavállalónak is érdeke, hogy ne érje veszteség, mert nem tudta kivenni a szabadságot, és a munkaadónak is érdeke, mert olyan körülmények merültek fel, amik miatt ezt nem tudta kiadni természetben, de megváltja pénzben, akkor miért ne lehetne erre megfelelő módot és lehetőséget biztosítani, természetesen, mint említettem, megfelelő garanciális szabályokkal? Az erre vonatkozó módosító javaslatunkat benyújtottuk.
A Bérgarancia Alappal és az azzal kapcsolatos módosítással nagyjából egyetértünk. Rendkívül fontos és indokolt, hogy azokat a munkavállalókat, akiknek a cége felszámolás alatt van vagy már fel is számolták azt, ne érje kár, hiszen tudjuk, hogy milyen hosszadalmasan elhúzódó ügyek is vannak. Az igényelhető munkabér összegének emelését támogatjuk, azzal egyetértünk, ugyanakkor megkérdezem, mi az oka annak, hogy a támogatás odaítélése a regionális munkaügyi központ igazgatójának a döntési és mérlegelési hatáskörébe tartozik. Ha már ezt így akarják szabályozni, akkor legalább a munkaügyi tanácsok véleményét kérjék ki.
Elérkeztünk a munkaügyi tanácsok ügyéhez. Ismételten módosítani kívánja a kormány a törvénynek azt a szabályát, hogy mely szervezetek delegálhatnak tagot a regionális munkaügyi tanácsokba. Kilóg a lóláb, államtitkár úr, mindenáron arra törekszik a kormány, hogy bármilyen eszközzel, bármilyen törvénymódosítással, de biztosítani tudja a kormánypárti többséget. Mivel az önkormányzati választásokat a polgári oldal nyerte meg, ezért mindent elkövetnek azért, hogy a regionális munkaügyi tanácsokban is meglegyen a többségük.
(10.40)
Itt behozzák most a regionális fejlesztési tanácsot, aminek, el nem tudom képzelni, mi köze van az önkormányzathoz, hiszen a regionális fejlesztési tanács egy közvetetten létrehozott szervezet. Természetesen értem én, arról van szó, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban megvan a biztos kormánypárti többség, tehát akkor egészen biztos, hogy onnan kormánypárti tagot fognak ide delegálni.
Ez annyira így van, hogy a regionális fejlesztési tanácsok kormánypárti tagjai meg elnökei látnoki képességgel rendelkeznek, mert ők már delegáltak is, pedig még csak ma kezdtük el ennek a törvénynek a vitáját, de ők már előre tudták, hogy mi fog itt történni. Óhatatlanul eszembe jutott Bacsó Péter nagysikerű filmje, A tanú, ahol előbb volt az ítélet, aztán a tárgyalás.
Egyetlenegy probléma van még ebben a törvényben, hogy a megyei jogú városok még delegálhatnak, és legnagyobb szívfájdalmukra, államtitkár úr, a megyei jogú városokban is a Fidesz képviselői vannak többségben. Javaslom, hogy ezt a problémát oldják meg úgy, hogy ezentúl a megyei jogú városokban a vesztes kormánypárti képviselők alkossanak kisebbségi tanácsot, és akkor adják meg nekik a jogot, hogy ezentúl ők delegáljanak, így aztán akkor most már a regionális munkaügyi tanácsokban halálbiztosan önöké lesz a többség.
Végül, de nem utolsósorban, nem igazán értettem, hogyan kerül be a postatörvény módosítása ebbe a törvénycsomagba. Aztán végül is választ kaptunk erre a kérdésre, hiszen a jelen lévő szakállamtitkár vagy főosztályvezető, most nem emlékszem pontosan, a kettő közül valamelyik, pőrén kimondta: biztosítani akarják a Magyar Postának a monopóliumot egy olyan szolgáltatás terén, amelyik szolgáltatást, írd és mondd, összesen négy cég végzi ebben az országban. Ettől reszket, ettől fél a Magyar Posta kormánypárti vezetése. Ezek a szolgáltató cégek fogják ezek szerint tönkretenni a Magyar Postát.
Ez a kérdés annál is érdekesebb, mert a Magyar Posta éppen most számolja fel a kistelepüléseken működő postákat. Még azokat sem tartja meg, ahol az önkormányzat felajánlotta, hogy fizeti a helyiséget is, és fizeti a dolgozókat is - ott sem tart erre igényt. De ettől a szolgáltatástól, úgy látszik, a víz veri ki a Magyar Posta vezetését. 2001 óta végeznek ezek a cégek kézbesítést, olyan más szervezetek számára, amelyek közüzemi szolgáltatást látnak el. Eddig ez saját kézbesítésnek minősült, most kitalálták, hogy ezentúl ez nem az, hanem postai szolgáltatás.
A postai szolgáltatás révén pedig még azt is előírja a benyújtott törvényjavaslat, hogy ezentúl a munkaerő-kölcsönzés számít majd postai szolgáltatásnak. Senkit nem zavart a kormánytagok közül - úgy látszik, még a pénzügyminisztert sem -, hogy milyen ellentmondás van a benyújtott törvényjavaslatban a számviteli törvény, az általános forgalmi adóról szóló törvény és a postatörvény között, továbbá a benyújtott törvényjavaslat között. Szeretném erre felhívni a figyelmét, ugyanis, hogyha a törvény elfogadását követően az történik, amit önök szeretnének, akkor, ha a számviteli alapelveknek megfelelően és az áfatörvény szerint állítják ki a számlát, akkor a postatörvényt fogják megsérteni, ha pedig a postatörvény alapján, akkor pedig az áfa- és a számviteli törvényeket fogják megsérteni azok, akik ezzel a munkával foglalkoznak. Azt sem tisztázza ez a benyújtott törvényjavaslat, hogy a kölcsönadónak vagy a kölcsönvevőnek kell-e bejelentkeznie postai szolgáltatónak.
A törvényjavaslat a saját kézbesítés köréből kivonja a kölcsönzött munkaerővel történő feladatellátást, ezzel körülbelül 700-800 család megélhetését fogják ismételten veszélyeztetni. Hogyha a foglalkoztatásügyi miniszternek fontos, hogy ne szűnjenek meg a munkahelyek, akkor ezt a törvényjavaslatot vonja vissza, nemcsak azért, mert újabb emberek veszítik el a munkájukat, hanem azért is, mert maga a törvényjavaslat - az előbb elmondottak alapján - abszolút nem függ össze a jelenlegi áfa- és számviteli szabályokkal és a postatörvénnyel sem.
Ugyanakkor nemcsak a levelek kézbesítésével van itt probléma, hanem a csomagkézbesítéssel is. Kíváncsi lennék arra, hogy az államtitkár úrnak mi a véleménye arról, hogyha ezentúl például a pizzafutárok, akik eddig esetleg egyéni vállalkozóként látták el a feladatot, innentől kezdve bejelentkeznek majd a szakhatósághoz postai szolgáltatónak, ugyanis ez is szerepel ebben a benyújtott törvényjavaslatban. Teljesen érthetetlen ez a törvényjavaslat, hiszen miközben posták százait zárják be, mint ahogy az előbb is említettem, ugyanakkor az szerepel a minisztérium honlapján, hogy miközben megszűnnek a kistelepülési posták, és ettől 500 milliós megtakarítást várnak, ugyanakkor médiaügynökséget keresnek 450 millió forintért.
Hol van itt az igazság, az igazságosság, hol van itt a meglévő törvények tisztelete? A benyújtott törvényjavaslatot nem támogatjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages