SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége gazdasági szakértői és jogi szakértői megvizsgálták ezt a törvényjavaslatot, és alapjában véve meglehetősen negatív véleményt alakítottak ki róla. Kétségtelen, hogy azt a törekvést, amely arra irányul, hogy az állami vagyont fokozottabban védjük, nekünk támogatnunk kell. Mi ezt tavaly május óta egyfolytában tettük, minden más állítás alaptalan. Ennek megfelelően a törvény bizonyos törekvéseit támogatjuk, például azt, hogy az egész vállalati vagyont a törzstőke, illetve a törzsvagyon terhére kell elszámolni. Ezt támogatjuk. Jól tudjuk, hogy ennek a rendelkezésnek a hiánya tette lehetővé annak idején a HungarHotels-botrányt, bár persze azt is meg kell mondani, hogy az nem volt egy igazán spontán átalakulás, mert hiszen a minisztérium közvetlen irányítgatásával folyt az egész. De mindenesetre, minden józan törekvést, ami arra irányul, hogy az állami vagyont védjük, a Szabad Demokraták Szövetsége támogat.
Viszont úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat rengeteg fölösleges, vagy éppen képtelen törekvést tartalmaz. Na, mindjárt mondanék egy példát. Egyes jogi személyek vállalatai átalakulásához szükség van a pénzügyminiszter engedélyére. Kérem szépen, az egyes jogi személyek vállalatai az magyarán társadalmi szervezetek vállalatait jelenti.
Na már most, hogyha itt a társadalmi szervezetekről! valakinek az úgynevezett régi rendszerhez kötődő társadalmi szervezetek jutnak eszébe, hát akkor természetesen jogos lenne egy ilyen törekvés, mondhatná az ember, de az a helyzet, hogy azokat épp most számoltatja el majd egy másik törvény. És létrejött, én nem tudom, hány száz, vagy hány ezer egyéb új társadalmi szervezet, amelyeknek az égvilágon semmi közük a régi rendszerhez, és én egyszerűen nem értem, hogy a pénzügyminiszternek mi köze van ahhoz, hogy azok mit csinálnak a vállalataikkal. Az nem állami vagyon, az társadalmi szervezeti vagyon, ne csináljunk mindenből állami vagyont és pénzügyminiszteri engedélyt. Nem értem.
A másik ilyen, egyszerűen érthetetlen dolog számomra az átalakulási törvény 76. §-ának az eltörlése. Ezzel megszűnik az a lehetőség, hogy állami vállalatok, köztük kis állami vállalatok átalakuljanak szövetkezetté. Hát már elnézést kérek, de miért ne alakulhatnának át szövetkezetté? Én persze nagyon jól emlékszem, a hetvenes évek eleje, közepe táján ugye volt az a bizonyos mezőgazdaság-ellenes, szövetkezet-ellenes kampány, és akkor hoztak ilyen jellegű, ehhez hasonló szabályokat, hogy mit tudom én, közös vállalatot szövetkezet meg állami gazdaság ne hozhasson létre, hogy csak így, meg úgy hozhasson létre, mert az állami vagyont a szövetkezetekkel szemben védeni kell. De tényleg azzal szemben kell védeni az állami vagyont, hogy egy kis állami vállalat, amelyiknek egyébként nagyon jól tudjuk, hogy a központi előírások szerint rendkívül bürokratikus könyvelési, igazgatási rendszere van, ne alakulhasson át egy hatékonyabb kisszövetkezetté?
Szóval ezeket a dolgokat én egyszerűen nem értem.
Na most egy másik dolog, amit erősen kifogásolunk ebben a törvényben, az a "minden hatalmat az Állami Vagyonügynökségnek" jelszó. Ez a jelszó ugye abban fejeződik ki, hogy az egykori 17. § (1) bekezdése az most itten kibővül 17., 17/a, 17/b, talán még /c §-át is, és itt arról van szó véges-végig, hogy lényegében az átalakulási törvény átalakítási törvénnyé válik, a társasággá alakuló állami vállalatnak minden kérdésben az Állami Vagyonügynökséghez kell szaladgálnia jóváhagyás végett, sorozatosan.
Ez olyan mértékű, hogy az emberben komolyan fölmerül a kétely, hogyha tényleg ez a tisztelt Kormány szándéka, akkor egyáltalán minek meghagyni itt a vállalatnak bármifajta jogkörét; hát ha annyiszor kell az Állami Vagyonügynökséghez szaladgálni, akkor nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy az egészet az Állami Vagyonügynökség intézi, a vállalat pedig hallgat.
Na most, itt persze valaki azt mondhatná - és ma már hallottunk hasonló irányú kirohanásokat -, hogy na végre, most aztán jól körmére néznek az igazgatóknak. Na most, szerintünk ehelyett, ha nem megfelelő, ha pártalapon pozícióba került - és hangsúllyal hozzátenném, pártalapon ott is maradt - igazgatókat kell eltávolítani, a Kormány is erre törekszik ezzel a bizonyos igazgató-újraválasztással és egyebekkel, hát az ezekkel kapcsolatos kifogásaimat én most itt nem szeretném elmondani, mert az választási kampány lenne, amit egyes pártok már elkezdtek itt ma a Parlamentben, és mi nem szeretnénk nagyon belebocsátkozni ebbe. (Zaj a jobb oldalon.)
Az, hogy a Kormány most ilyen, az igazgatók körmére nézős törvényjavaslatot terjeszt elő, mintha éppen a Kormány saját kételyeit fejezné ki. Maga a Kormány sem hisz abban, hogy az igazgatói kar összetételét megfelelő módon tudja átalakítani, ezért a törvényjavaslat szélsőségesen bizalmatlan a jövő, én nagyon hangsúlyoznám, nem a jelen, a jövő vállalati igazgatóival szemben. Tehát az állítólag liberális MDF Kormánya a szigorú centralizmus felé halad. A szigorú centralizmus gyakorlatilag nem megvalósítható, bénítja a gazdaság működését, és a korrupció melegágya. Szerintünk egészen más irányban, a liberalizálás feltételeinek megteremtése irányában kellene elindulni, ezért az SZDSZ a törvényjavaslatot nem támogatja, számos módosító javaslatot nyújtott.
Egyébként most, ha nemcsak az SZDSZ módosító javaslatait nézzük, úgy általában megfigyelhető, hogy itt a törvényjavaslat hosszúságához képest roppant sok módosító javaslatot nyújtottak be, összehasonlítva a korábbi esetekkel, ami önmagában véve is tükrözi azt, hogy a törvényjavaslat nincs jól előkészítve, nyilvánvalóan el van kapkodva.
Na én ennek kapcsán konkrétan két problémát vetnék föl, és ezzel zárom is a hozzászólásomat.
Az egyik a helyi önkormányzatok kizárása az átalakuló vállalatok tulajdonosai közül, lényegében a belterületi föld elkobzása az önkormányzatoktól a vállalat átalakulása esetén. Úgy tudom, hogy a Kormány a bizottsági viták során az ellenzék berzenkedésének hatására feladta ezt a rossz ötletet, ami rendben is van, de hogy már ehhez is az ellenzékre legyen szükség, az nekem furcsa.
Egy másik probléma a vagyonkezelő szervezetek ügye.
Tisztelt Ház! Az átalakulási törvény 15. §-ában szó esik a vagyonkezelő szervezetekről.
A törvény szerint ilyen vagyonkezelő szervezeteket létre kell hozni. Ezek állami vagy nem állami, hangsúlyozottan üzleti jellegű szervezetek, amelyek vállalatokat irányítanak, vállalatrészeket, részvényeket kezelnek, az irányítási funkciókat látják el, a tulajdonosi funkciókat látják el, mások - például az Állami Vagyonügynökség vagy helyi önkormányzatok - megbízásából.
Ilyen szervezetekre valóban szükség lenne; éppen azért lenne szükség rájuk, mert amióta itt a tulajdonreformmal valamilyen módon összefüggő törvényjavaslatokat vitatunk, azóta egyre azt látjuk elképedve innen, az ellenzéki padsorokból, hogy az Állami Vagyonügynökségnek a funkciói, a feladatai, amelyeket a mai 30 fős létszámával - vagy lehet, hogy holnap már 60 fős lesz - végre kell hajtania, azok négyzetes haladvány szerint növekszenek.
Például épp az itt vitatott törvényjavaslat is szükségessé teszi, hogy ilyen vagyonkezelő szervezetek jöjjenek létre, amelyekre ezeket a feladatokat átruházhatja a Vagyonügynökség. Hát szükségessé teszi, mert ugye az 1. § értelmében az Állami Vagyonügynökséghez kerülnek az átalakuló vállalatok külső vállalkozó által még meg nem vásárolt részvényei, illetve üzletrészei, és az Állami Vagyonügynökség gyakorolja ennek alapján a tulajdonosi jogokat - ezeknek az üzletrészeknek, illetve részvényeknek az alapján. Erre pedig az Állami Vagyonügynökség - ha tényleg beindulnak az átalakulási folyamatok és esetleg többszáz vállalatot kell majd így kezelnie, irányítania, akkor nyilvánvalóan képtelen, és még csak létre sem hozható egy olyan egységes szervezet - mert irányíthatatlan egy olyan nagy szervezet -, amelyik mindazokat a funkciókat, amelyeket most különféle törvények az Állami Vagyonügynökségre ruháznak, meg tudnak valósítani.
Tehát elemi jelentőségű lenne az, hogy ilyen állami vagyonkezelő szervezetek létrejöjjenek. Már most a baj az, hogy az ezek szerint szükséges ilyen vagyonkezelő szervezetek létrehozásának se híre, se hamva eddig! Ez mindenképpen a kormány hibája. Emellett látszólag ellene lehet vetni annak, amit én mondok, hogy ennek a hiátusnak nincs köze az adott törvényjavaslathoz. Nos, számomra mégis nyugtalanító az, hogy a kormányzat olyan mértékben megfeledkezik az állami vagyonkezelő szervezetek létesítésének törvényben előírt kötelességéről, hogy a törvényjavaslatban már egyszerűen a Vagyonügynökséget és a helyi önkormányzatokat nevezi vagyonkezelő szervezeteknek. Tehát az a terminus, amelyik ' egy más célra volt lefoglalva, amely szükséges szervezetekről beszél, amelyeket létre kellene hozni, az itt már egy más célt szolgál ebben a törvényjavaslatban, és tényleg aggasztó, hogy ezek szerint olyan állami vagyonkezelő szervezeteket egyáltalán nem fognak létrehozni. Szóval végiggondolta azt valaki hogyan tud így az Állami Vagyonügynökség működni? Köszönöm. (Taps a baloldalon.)
Határozathozatal a törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról
