NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter:
NAGY FERENC JÓZSEF földművelésügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt dr. Magyar Bálint képviselőtársam! Köszönöm a prológját, sok mindenben egyetértek Önnel, és feltételezem, hogy a jószándék késztette kritikai megjegyzéseire, és egyetértek azzal, hogy a mezőgazdaság helyzete nagyon nehéz. De nemcsak a mezőgazdaságé: az egész népgazdaságé, amely a 40 évnek a keserve, a jelennek a kínlódása, súlyosbítva a költségvetési deficitnek a lefaragásával - és ráadásul ez nagyon sújtotta tárcánkat, mintegy 50 százalékával a lefaragásnak -, és ez párosult azzal a nagyon súlyos természeti csapással, aszállyal, amelynek a kilátásai több milliárdban, esetleg több tízmilliárdban körvonalazhatók.
Ma még pontosan nem tudjuk felmérni, tehát valójában ilyen nehéz helyzetben bizonytalan a vidék, bizonytalanok az egyéni vállalkozók, akik szeretnének ősszel vetni, bizonytalanok a nagyüzemek is, hogy mi lesz a sorsuk. Én biztosíthatom a tisztelt Házat - járom az országot, beszélek állami gazdasági, nagyüzemi vezetőkkel, termelőszövetkezetekkel - és megnyugtathatok mindenkit, hogy a munkák mennek rendben. Lesz vetés, lesz jövőre aratás újból, és azok az aggályos hangok, amelyek talán megalapozatlanok, nem felelnek meg a valóságnak. Rendben mennek a munkák, bár kétségkívül a nehézségeket nagyon érzik az illető személyek, illetve nagyüzemek.
Én röviden kívánok válaszolni, mert hiszen órákig lehetne - én egyetértek ebben dr. Magyar Bálinttal -, valójában nagyon sokat lehetne ezekről a kérdésekről beszélni, de hát akkor tartsuk magunkat az időponthoz.
Nagy örömére szolgál a kormányzatnak és ezen belül a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy az ellenzék tisztelt képviselője olyan kérdésekkel kapcsolatban keresi a kormányzati választ, amelyeket a kormányzat még nem is terjesztett a Parlament ülésszaka elé: hároméves gazdasági kormányprogram, illetőleg tulajdonreform-tézisek, illetve még csak a szakmai előkészítés stádiumában vannak, lásd a tulajdonreform egyes kérdéseiről szóló törvénytervezetet.
Szeretném a tisztelt képviselő úr figyelmét felhívni arra is, hogy már ma is látható, hogy a földdel kapcsolatos tulajdoni kérdések rendezése még további szakmai, illetve politikai egyeztetéseket tesz szükségessé, bár a magam részéről el tudom képzelni, hogy a termőföld tulajdonrendezése széles körű parlamenti egyeztetéssel valósuljon meg.
A kormányzat kifejezett törekvése, hogy a tulajdonrendezéssel kapcsolatos kérdéseket az alkotmányosság követelményeinek betartásával valósítsa meg. Mindezeket azért tartom szükségesnek előrebocsátani, mert mint az előzőekben mondottakból is kitűnik, számos kérdésben a kormányzati munka még nem fejeződött be. Jelen állapotban néhány vonatkozásban véglegesnek még nem tekinthető válaszokat adhatok.
Első kérdésre: a kormányzat elkészítette és a Figyelő című lapban nyilvánosan is közzétette a tulajdonreform rendezésével kapcsolatos elképzeléseit. Bár itt lehetett volna - mondjuk - kárpótlás szót is használni, ebből kiindulva rehabilitációt, de a tézisekben az szerepel, hogy a kormányzat nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a többi volt tulajdonostól eltérően a termőföld korábbi tulajdonosait természetben kárpótolják. A kormányzat - figyelemmel a bevezetőben is említettekre - ezt a kérdéskört az alkotmányosság keretei között kívánja rendezni, és - mint ismeretes - e kérdések tisztázásával Matolcsy György államtitkár urat bízta meg.
A második kérdésre: a kormányzati kodifikációs munka során a pártok felméréseire, továbbá a rendelkezésére álló egyéb statisztikai adatokra támaszkodhatunk. Köztudott, hogy 5 millió 700 ezer hektár a tsz tulajdona, melyből az a bizonyos tagi tulajdon, az a 36-40 százalék közötti, helyenként változó mennyiség mintegy 1 millió 900 ezer hektár. Ez a tagi tulajdon, amely minden további - mondjuk rendelkezés nélkül az örökösöknek vagy a nyugdíjasoknak rendelkezésére áll. Ez elől a termelőszövetkezetek nem is zárkóztak el, de amint tudják a képviselőtársak is, nagyon nagy visszaigénylés nem mutatkozott tavasszal.
Ez az 5 millió 700 ezer hektár, ez az 1241 tsz-nek a területe - majd a következőkben érintve lesz ez a kérdés - párosulva az 1 millió hektár gazdasági területtel, amely 129 számból tevődik össze - itt egy-kettő az, amely csőd alatt áll -., de mindenképpen arra szeretnék utalni, hogy a képviselőtársam által állított visszaigénylés, az a 2 millió hektár eltúlzott, én nem látom ezt ilyen súlyosnak. Úgy ércem, hogy az egész kérdésnek, az egész földrendezésnek sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja, sokkal nagyobb artikuláció alakult ki!
Tessék elhinni, hogy én járom a nagyüzemek vezetőit, és most én megmondhatom őszintén, hogy megértésre talált az elképzelésünk. Nem volt ellenvetés. Tehát az a hang, ami a sajtóban megjelenik, nem általánosítható, és majd Önök is meg fogják látni, hogy ez a kérdés nem így fog jelentkezni.
Összesítettük a földhivatalokhoz, a pártokhoz, nagyüzemekhez, illetve tanácsokhoz bejutott termőföld-visszaadási kérelmeket, és ezekből az adatokból- persze ez nem teljes, és nem is ellenőrizhető - megállapítható, hogy a kodifikációs munka megkezdésének időpontján mintegy 60 ezer igénylő összesen 400 ezer hektárra nyújtott be igényt. Ez a szám persze véglegesnek nem tekinthető, nagyon sokan várják, hogy a törvényben legyen garantálva a továbbiaknak a sora. És meg kell azt is mondani - de azt hiszem, nagyon sokan vannak itt vidéki képviselők, pártállásra való tekintet nélkül -, hogy a vidék fél. Félnek az emberek, és hogy minek félnek, azt Önök saját maguk, megítélésük szerint ugye meg tudják ítélni.
Na most, ezek a visszaigénylések sem egyformák. A tanyavilágban, különösen az Alföldön, ahol mondjuk - egy olyan speciális helyzet alakult ki, hogy a tanya körül elhelyezkedő földterületekre zömében igényt tartanak a tulajdonosok, így Békésben, Bács-Kiskunban nagyon erős az igény, nagyon erős Szabolcs-Szatmárban; a Dunántúlon, amelyik konzervatív megyékből áll, ott a visszaigénylés kisebb. (Zaj a bal oldalon.)
A harmadik kérdés: a törvényjavaslat véglegesítése során különbséget kívánunk tenni a termelőszövetkezet által polgári jogcímen szerzett termőföldek, illetve a földfelajánlás, földmegváltás címén szerzett termőföldek között.
Az volt a kérdése dr. Magyar Bálintnak, hogy állami vagy szövetkezeti tulajdonnak tekintjük-e a szövetkezeti tulajdont. Én azt mondanám, hogy is-is. Önök már nem emlékeznek vissza, de mi idősebbek igen, hogy az ötvenes években azok az önkéntes földfölajánlások a magyar állam javára történtek, majd amikor a Tsz-ek megalakultak, ezt nagyon potom árért, mintegy eszmei árért, 10 forint aranykoronánként kapták meg a termelőszövetkezetek; a másik része, a tsz-tulajdon - az oszthatatlan tsz-tulajdon pedig úgy alakult ki, hogy meghalt a tsz-tag és örököse nem lépett be, vagy kizárták az illetőt és a földje bennmaradt a szövetkezeti közös tulajdonban, és ezek ötévi földjáradék ellenében kerültek megváltásra.
Tehát elképzeléseink szerint a tulajdonrendezés során kizárólag csak az utóbbi jogcímen szerzett termőföldek, tehát amit polgári joggal, eltartási szerződéssel - mert ilyen is van nagyon sok, hogy az öreg termelőszövetkezeti tagokkal, ugye eltartotta a tsz, és megegyeztek, hogy ennek fejében a vagyona bemegy a tulajdonába -,.Ez természetesen a termelőszövetkezet tulajdona.
Mi a vissza nem igényelt területeket is - ami nem ezeknek a hatáskörébe tartozik - úgy képzeljük el, hogy ezeket az önkormányzatoknak kellene adni, és ezzel a falunak a becsületét, a szerepét is fölemelni; és itt adni a falunak, az elsorvasztott falvaknak egy lehetőséget, hogy felzárkózzanak infrastruktúrában, fejlesztésben, és valahogyan ezek a területek jobban oda is kötnék az agrárértelmiséget, de általában a lakosságot is jobban megkötnék a falvakhoz, a város és a falvak közti különbség csökkenne.
Negyedik kérdésre: a jelenlegi elképzeléseink szerint - és ez már szerepelt a Kormány munkaanyagaiban is - a jövőben a háztájira vonatkozó rendelkezések a minél szélesebb szövetkezeti önkormányzat érvényesülése érdekében teljeskörűen diszpozitívvá válnak, azaz a termelőszövetkezet tagsága kizárólag saját maga döntené el, hogy ad-e, illetve milyen feltételekkel ad háztájit, vagy egyéb juttatást tagjainak. Amennyiben pedig egy termelőszövetkezet tönkremegy, úgy a megmaradó szövetkezeti vagyon a szintén kidolgozás alatt álló csődtörvény rendelkezéseinek megfelelően kerül majd kiosztásra.
Amennyiben a szövetkezeteket a jövőben valódi magánvállalkozásként kívánjuk kezelni - és feltételezem, hogy ezzel a szemponttal az ellenzék tisztelt képviselői is egyetértenek -, fedezethiány nélkül a korábban szerzett juttatások automatikus biztosítására a kormányzat sem vállalhat kötelezettséget. A szociálisan arra rászorulók segítségére a kidolgozás alatt álló új szociálpolitikai rendszer keretén belül lesz meg a lehetőség.
Na most, nyilván ha egy termelőszövetkezeti tag kilép a szövetkezetből, visszakéri a földjét, az természetes, hogy ebben az esetben a háztáji nem jár neki. Ha a szövetkezetek - mondjuk - csődbe jutnak, akkor a természetbeni juttatás helyett a termőföld áll a rendelkezésére, ahol a termelést már az illetőnek magának kell biztosítani.
Ötödik kérdés: a Földművelésügyi Minisztérium mint a kormányzat tagja egyértelműen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a munkanélküliség levezetésére külön kormányzati eszközrendszer szükséges. Hogy az esetleg jelentkező munkanélküliséget a mezőgazdasági szférában vezessék le, ez nyilván nem megoldott, mi nem is ezt mondtuk, hanem azt, hogy ha az ipari munkásokat nagy számban elbocsátják, és ezeknek van valami kötődése, esetleg megvan az öreg családi ház vagy gazdasági épület, átmenetileg, amíg a gazdaság föl nem lendül - és ez nem megy egy-két év alatt -, itt átmeneti megélhetést biztosítanak. Azok a területek nyilván a megélhetést biztosítják, illetve az a helyesebb: az éhenhalástól megmentik az embert, de kétségkívül a magas jövedelmet nem tudják biztosítani. Ezt átmeneti formának tekintjük.
Mezőgazdasági kérdést érintettünk, de azért én óhatatlanul nem tudom elvonatkoztatni magamat az ipari tárcának a gondjaitól sem, mert úgy tudom, hogy ott még a munkanélkülieknek a száma sokkal nagyobb számban van prognosztizálva már év végére, tehát azért mondom, hogy ezt a kérdést központilag kell megoldani. Nyilván az így nem állja meg magát, hogy majd a mezőgazdaság felvállalja a munkanélkülieket.
Azt látni kell: kapcsolódik ehhez a kérdéshez, hogy mi lesz a jövő, hogy lesz a jövő. A keleti status quo összeomlott, és meg kell néznünk, most mi van Nyugaton. Nem azért, hogy lemásoljuk, de itt annyi kérdés vitatja kisüzemnek, nagyüzemnek a létjogosultságát, hát itt el lehet menni Ausztriától, a kisfarmoktól, a 6-tól 12 hektárig, aztán, ha Nyugatra megyünk, a 30-50-100-150 hektáros gazdaságig, vagy Angliában a 250-300 hektáros gazdaságokig, Amerikában, az USA-ban a nagy, valójában a magyar nagyüzemekhez hasonló gazdaságokig. Csak egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni: hogy itt a magántulajdon érvényesül, nem a kollektív vezetés, és tulajdonképpen ez az egész kulcskérdésnek a titka, de azt hiszem, ebben is egyetértünk mindannyian.
Hatodik kérdés: a kormányzat nem specifikusan csak a kistermelés, hanem a mezőgazdasági termelés átfogó biztonságát tartja szem előtt. És nekem ezt külön kell itt hangsúlyoznom, mert az a vád ér sokszor, hogy mint a kormánypárt koalíciós kisgazdapárti minisztere, én most a nagyüzemeken akarok ütni egyet. Távol áll tőlem ez a szándék, és ezt a leghatározottabban visszautasítom. Annál is inkább, mert én egyéni parasztgazda voltam, nagyüzemi vezető voltam, és egyformán a magaménak érzem a mezőgazdaságnak a gondjait, és a kettőt - tessék elhinni - nem lehet szétválasztani, hitelezési, kedvezményezési politikában együtt kell a két szférának a kérdését megoldani.
A mezőgazdasági termelést szolgáló eszközrendszer közül ki kell emelni az előkészítés alatt lévő agrárpiaci rendtartást, amely komplex módon kívánja a kérdéskört kezelni.
Itt nagyon örülök, hogy egy szakemberrel vagyok szemben, tisztelt képviselőtársammal, úgy tudom, hogy a Pénzügyi Kutatónak a munkatársa, és nagyon szeretném, ha ezekben a pénzügyi kérdésekben is, és az egész Parlament tudna segítséget nyújtani, mert az egész gazdaságnak ez a rákfenéje.
Nem ide tartozik, de viszont érintve van ez is, hogy a világbanki hiteleknek a megoldása és a magyar jelenlegi monetáris politikának a megreformálása. Ha a Magyar Nemzeti Banknak és a jegybankrendszernek a jelenlegi struktúráját nem tudjuk megváltoztatni, kérem szépen, akkor az egész mezőgazdasági reformunk nagyüzemre és magánvállalkozásra csak egy félkarú ember. Az, hogy mi a világbanki hiteleket 26 százalékos kamattal próbáljuk kihelyezni vállalkozóknak, nem fogja a vállalkozókat ambicionálni, és teljességgel ide tartozik az a lehetetlen hitelpolitika, hogy a nagyüzemek is a megszorult nehézségükben 30-35 százalékos kamattal dolgozzanak.
Egyetlenegy üzem nincs a világon, amelyik ezt ki tudja gazdálkodni. A sorsuk eleve meg van kérdőjelezve, és ezen kell változtatni. Én úgy érzem, hogy ez egy összparlamenti érdek, és ebben kellene összefogni, és nem ellenzékieskedni. Tehát az esélyegyenlőséget kívánja a Kormány biztosítani. Egyenlő esélyt a magánvállalkozóknak és a nagyüzemeknek is. Nem lesz megkülönböztetés.
A hetedik kérdésben, a már ismert hitellehetőségeken túlmenően a Földművelésügyi Minisztérium vezetése épp a tegnapi nap folyamán tárgyalt egy, a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztéseit elősegítő speciális hitelintézet felállításáról. Mivel az elképzeléseket kormányszinten még nem egyeztettük, ezért természetesen amikor az előkészítés megfelelő fázisba kerül, úgy arról a tisztelt képviselő urat időben tájékoztatjuk. Az az elképzelésünk, hogy itt a támogatásokat vagy ezeket a segélyeket legalább nyolc-tíz éves, középlejáratú időtartamra adnák, és lehetőleg egyszámjegyű kamattal, hét-nyolc százalékos kamattal. Ha ezt meg tudjuk oldani, akkor a mezőgazdasági nagyüzemeknek és a magángazdaságoknak a sorsa is sínre lesz téve, de ha csak minél később tudjuk ezt megoldani, annál többet nyűglődünk együtt.
A nyolcadik kérdés: megítélésem szerint a népgazdaságban és az agrárszektorban a tulajdonreform a földprogramot is figyelembe véve fokozatos és hosszabban elnyúló folyamat, és önkéntes alapon képzeljük el, amelyhez természetesen illeszkedik a szervezeti struktúra is. Ebből adódóan az agrárterületek jelenlegi szervezeti rendszerének az átalakulása nem egy lépésben történik, így nyilvánvalóan az általuk fizetett adó csökkenése is ehhez igazodik - itt érintve az előbb a kistermelőknek az ötszázezer forintos kedvezményüket, ez nyilván módosul, ha magánvállalkozók lesznek ; ehhez igazodik, tehát a kiesés ezzel összefüggésben nem ítélhető drasztikusnak. E folyamat ugyanakkor lehetőséget nyújt a meglévő pénzügyi eszköztár mellett arra, hogy az agrár-kisvállalkozások is - melyet az Önök szándéka is céloz - erőteljes jövedelmező egységekké váljanak. Ez feltételezi ugyanakkor, hogy a szektorsemleges pénzügyi eszköztár mellett, természetesen egyszerűsített formában, a kisvállalkozások is adókötelezetté válnak, és az általuk igénybe vehető, illetve elnyerhető támogatások mellett egy részük befizetőkké is válik.
Megjegyzem továbbá, hogy a költségvetés helyzetét elsősorban a támogatások, tehát az újraelosztás mérséklésével kívánjuk javítani az adóbevételekkel szemben.
Kilencedik kérdés: a kormányzat, és ezen belül is a Földművelésügyi Minisztérium maximálisan arra fog törekedni, hogy a jövőben minél nagyobb arányt képviseljen az agrárexporton belül a gazdaságos, export-várható termékkör. A kérdés feltételezi, hogy a jövőben a befektetések folyamatos csökkenése várható. Eddigi tapasztalataink - legalábbis részben - az ellenkezőjét bizonyítják. Jelentős azoknak a külföldi érdeklődőknek a száma, amelyek az élelmiszer-feldolgozásba kívánnak bekapcsolódni: például tejipar, boripar, cukoripar, söripar, szesz- és gabonaipar. Így a jövőben fokozatosan megvalósítható, hogy az élelmiszertermelés is a mennyiségi szemléletből egyre hangsúlyosabban a minőségi, tehát értékében magasabb szintű termelés irányába mozduljon el. Így nem zárható ki az sem, hogy a jövőben a mennyiségileg kisebb termékexport legalább ugyanakkora, vagy esetleg magasabb szintű dollárbevételt eredményezzen.
Azt hiszem, mindegyik párt meghirdette a programjában a monopolvállalatok, az exportvállalatok egyeduralmának felszámolását, mert ezeknek döntő szerepe van a gazdasági életünkben, a külkereskedelemben pedig jelentősen. Érezzük most, hogy az exporttámogatások csökkenését megvonta a kormányzat. Itt van most bizonyos ellenállás, hatalmi pozíciókból bizonyos betartás; ennek ellensúlyozására mi minden egyes kisebb vállalkozásnak vagy egyéneknek az önálló exportjogot biztosítjuk, hogy ezt az exportmonopóliumot megtörjük. Nem megy máról holnapra.
Tizedik kérdés. A földigénylés technikai hivatali kezelése mindenképpen szükségessé teszi, hogy a jelenlegi földhivatali apparátus technikai, személyi feltételrendszere jelentősen javuljon. Nem kívánom a tisztelt képviselő urat, illetve a Parlamentet untatni belső kormányzati ügyekkel, de kérem, fogadja el azt a tájékoztatást, hogy ismételten javaslattal élünk a Kormány felé a földhivatalok pénzügyi helyzetének javítása érdekében. Természetesen nem mondunk le a jövőben sem a szakterület gyorsított ütemű fejlesztéséről, már csak azért sem, mert tudatában vagyunk annak, hogy a kormányzat tulajdonreformmal kapcsolatos koncepciójának a végrehajtása, továbbá a szilárd alapokon nyugvó tulajdoni viszonyok biztosítása nélkülözhetetlenné teszi a korszerű ingatlan-nyilvántartást.
Az örökösödési perek várható tömegére való utalást nem tartom valószínűnek, mivel a kormányzat által elkészített legutolsó termőföldtulajdon-rendezési törvénytervezetének szövegében ez a kérdés már másképp fogalmazódik meg. Itt nem gondolunk arra, hogy oldalági örökösök végeláthatatlan pereskedése lesz. Egyenes ági örökösökre gondolunk, és egyetlen szempontot tartunk itt kötelezőnek: hogy a föld műveletlen ne maradjon majd, a pereskedésektől függetlenül.
Kedves Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! Igyekeztem rövidre fogni, de tudom, hogy ez a kérdés nem nyert teljes megmagyarázást. Nagyon összefüggő, nagyon komplex kérdés ez. Ebbe az előzetes álláspontba mint prekoncepciót kérem szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
