SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Általános vita lévén a szóban forgó törvényjavaslat alapelveiről, koncepciójáról, szemléletmódjáról illenék szólni, gyakorlatilag azonban egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amelynek az általános vitája részben már lezajlott, mégpedig annak idején, az önkormányzati törvény iszapbirkózásra emlékeztető első általános vitájakor.
Kár lenne most azt megismételnünk. Ez a mostani törvényjavaslat bizonyos értelemben felfogható az önkormányzati törvény végrehajtási utasításának is, hiszen akkoriban már meghatároztuk a polgármesterek majdani hatáskörét, felelősségét, a polgármesterrel szemben támasztott magas követelményeket. Most tehát azt kell elsősorban megvizsgálnunk, hogy a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat összhangban van-e az önkormányzati törvénnyel, az Alkotmány ide vonatkozó passzusaival, sőt egyáltalán azzal a szándékkal – és ez már nemcsak jogi kérdés, hanem politikai kérdés is –, amely remélhetőleg mindnyájunké, hogy a rendszerváltozás végre a helyhatóságok, az önkormányzatok szintjén is megtörténjen. Ez talán a mi csendes és lassú forradalmunk legfontosabb fázisa lesz. Erről beszélt minapi felhívásában Göncz Árpád köztársasági elnök úr is.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat túlnyomórészt megfelel az önkormányzati törvénynek, a választási törvénynek. Ez a jogászok munkáját dícséri. Gondom csak néhány részlettel van. Ezek a részletek azonban rendkívül lényegesek, mert a mai magyar valósággal ütköznek össze, és főleg vidéken, különösen a kis településeken okoznak gondot. Szerencsére egyik-másik módosító indítvány felfedezte ezeket az ellentmondásokat, és orvosolni igyekszik. Gondolok itt elsősorban dr. Ugrin Emese módosító javaslatára, mely a 451-es számot viseli. Önök előtt fekszik ez a módosító indítvány, nem ismertetem a részletét. Csak néhány gondolat.
A választás kiíratott, a jelöltállítás megkezdődött. Csaknem ezer magyar kistelepülésen a hat parlamenti párt közül legfeljebb egy, vagy egy sem működik. Több száz településen lényegében nincsen semmiféle faluközösség. A helyi társadalmat a teljes széttagoltság és egykedvűség jellemzi. Nincsenek jelöltek, és főképp nincsen polgármester-jelölt, hacsak nem tekintjük annak a jelenlegi tanácsi tisztségviselőket, akiknek egy része, gondolom, szívesen folytatná más elnevezéssel mostani hivatását. Nem hiszem, hogy az önkormányzati törvény megalkotásakor ez lett volna az elsődleges szándékunk. A falusi értelmiség, az orvos, a gyógyszerész, a tanító, a könyvtáros nehezen adja fel hivatását, ebben most Kóródi Máriának éppenséggel igaza van, mégha másodszor idézte is az érvelését, hiszen a polgármesterek – az új polgármesterek – előző állását időközben be kell tölteni. A falu nem maradhat orvos, pedagógus, vagy gyógyszerész nélkül. Esetenként sok helyütt a szolgálati lakást is le kell adni, mert anélkül eséllyel nem hirdethető meg az az állás, a polgármesteri megbízatás lejártakor pedig a szabad, demokratikus Magyarország polgármestereinek egy része kénytelen lesz elköltözni lakóhelyéről, hacsak nem akar örökös polgármester lenni.
Dr. Ugrin Emese módosító indítványa, részben legalábbis, megoldja ezt a problémát. Fogalmam sincs arról, hogy ezt az önkormányzati bizottság miért nem támogatta. Magam még azt sem tartottam volna lehetetlennek – sekélyes munkajogi ismereteim következtében –, hogyha egy másik törvényi helyen olyasmit rögzítettünk volna, hogy a munkaviszony megszűnése után – az előző munkaviszony megszűnése után – a polgármester benyújtott kérelmére az előző munkáltató köteles őt eredeti munkakörébe, illetőleg szolgálati viszonyába visszahelyezni, ha lejár a polgármesteri megbizatás. Hiszen bizonyos összeférhetetlenségi esetekben megtettük ezt az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben.
Még egy módosító indítványról szeretnék én is szólni, éspedig dr. Varga Jánoséról. Jól emlékszünk ebben a Házban volt elődeinkre, akik között jóval több tanácselnök, funkcionárius és megyei pártfőtitkár üldögélt – bár százalékos arányokat nem tudok összehasonlítva a mostani Képviselőházzal –, és folytatták az akkori politikai divat szerinti áldásos képviselői tevékenységüket, a kéz kezet fog ügyintézést, a kijárásos képviseletet. Azt tudom, egy másik Parlament volt. Nem ülésezett olyan gyakran, mint a miénk, nem végzett olyan megfeszített törvényalkotó munkát. Igaz, a tanácstestület is csak az volt, ami, a tanácselnök is tanácselnök volt, nem polgármester.
Úgy gondolom azonban, hogy manapság ezt a két tisztséget, a polgármesterit és az országgyűlési képviselőit egyidejűleg ellátni lehetetlen. Időben, felelősség dolgában egyaránt az. Hogy ne is beszéljek arról a gyanúról, amely nem mibennünk, itt ülőkben, hanem a Parlamenten kívül, netán a sajtóban fogalmazódik majd meg, jelesül, hogy a törvényhozó urak olyan törvényeket hoznak, amelyek az általuk irányított település számára kedvezőbbek más települések rovására.
Az országos törvényhozást és az önkormányzatok működését el kell választani egymástól. Az önkormányzatok ne legyenek pusztán végrehajtó hatalmak, hanem legyenek önállóak, szuverének. Ezt az érvelést is mintha szemből hallottuk volna néhány hete, most meg, a folyosói szóbeszéd szerint, polgármester-jelöltek ülnek csaknem ugyanazokon a helyeken. Ha nem fogadjuk el dr. Varga János módosító indítványát, már előre van mit sajnálni ezeken a képviselőtársainkon.
Igaza van dr. Gál Zoltánnak, az önkormányzati törvényről való határozathozatalkor ez a passzus nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Valóban. Csakhogy nem kapta meg a passzus eltörlését indítványozó javaslat sem. Patthelyzet volt, amelyet az akkori szavazási metódus szerint az ellenzék rutinosan kihasznált.
Tisztelt Országgyűlés!
A törvényjavaslatot dr. Ugrin Emese és Varga János módosító indítványának elfogadásával együtt szeretném támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
