TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ)
TÖLGYESSY PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Több dologra szeretnék reagálni. Először is a sürgősség kérdésével foglalkoznék. Elég régen – ezért már talán sok képviselő elfelejtette –, de hozott a házbizottság egy állásfoglalást, hogy a sürgősséggel elfogadott ügyeket hogyan kell tárgyalnunk. A házbizottság álláspontja világos volt, hogy a sürgősség nem a következő ülésnapra, hanem a következő hét első ülésnapjára vonatkozik. Ehhez képest ezt a törvényjavaslatot nem is tárgyalhatta volna az Országgyűlés ma, hanem csak hétfőn vehette volna tárgyalásba.
A Szabad Demokraták Szövetsége nem kifogásolja – és most sem kifogásolja – a házbizottság döntésétől való eltérést, ugyanakkor a leghatározottabban szeretnénk leszögezni, hogy egy olyan kérdésnek a megtárgyalását, mint az összeférhetetlenség ügye, nem tartjuk elképzelhetőnek oly módon, hogy a Kormány előterjeszti a javaslatát hétfőn késő délután, s az Országgyűlés egy félnapos bizottsági tárgyalás után szerdán már állást foglal ebben a dologban. Már csak azért sem tartjuk ezt elfogadhatónak, mert emlékszünk arra, hogy ebben a Házban valamikor a századfordulón évekig folyt vita az összeférhetetlenségről. Akkor éppen a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke terjesztett elő egy olyan összeférhetetlenségi törvényt, amely az ő személyére is vonatkozott, de óriási és nagyon hosszú, hosszú ideig tartó vita volt, hiszen ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés! Jó lett volna, ha a Kormány ennek megfelelően korábban megtette volna az előterjesztését, méghozzá megítélésem szerint akkor járt volna el a Kormány helyesen, ha legalább az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat az önkormányzati törvénybe belerakta volna.
Tehát a Kormány hibáját, a Kormánynak talán nem-e a legfontosabb munkáját aligha lehet az ellenzékre róni, hiszen az ellenzék nagyon elnézően, a házbizottság határozatától eltérően belebocsátkozott a kérdésnek a megtárgyalásába. (Zaj.)
Most már, ami a kérdés lényegét illeti: először, hogy kétharmados legyen-e ez a törvény vagy sem? Megítélésem szerint, ha figyelmesen átnézzük ezt a törvényt, valóban lehet találni olyan passzusokat benne, amelyek kapcsolódó törvények az önkormányzati törvényhez. Én ilyennek tartom például a polgármesterek jövedelemszabályozását. Ez nem szokott szerepelni az alaptörvényben. Az ilyen típusú szabályozás megítélésem szerint helyesen egyszerű szótöbbségi törvénybe kerülhet.
Egy kis kitérővel az a véleményem, hogy ideje volna Magyarországon a közszolgálati dolgozóknak egy egységes bértáblázatát létrehozni, mert ilyen módon, ilyen miniszteri fizetéshez való százalékos arányítással egyre zavarosabb és áttekinthetetlenebb lesz a fizetési rendszerünk. Vissza kellene térni a külföldi országokban és a Magyarországon bevált egységes fizetési táblázathoz, mert bizony ebből súlyos gondok lesznek. De úgy látom, hogy ezek az ügyek egyszerű szótöbbségesek lehetnek.
Ugyanakkor a leghatározottabb véleményem, hogy az összeférhetetlenség ügyének az önkormányzati törvényben kellett volna szerepelnie, és e törvény nem "ürülhet ki", nem fordulhat elő, hogy a Kormány nem terjeszti ott elő, és akkor már egyszerű szótöbbséggel kell elfogadnia a Háznak. Itt alapvető alkotmányjogi kérdésekről van szó. Az összeférhetetlenség olyan ügy, ha nem kerül az Alkotmányba, és voltaképp erre tett javaslatot a Kormány, csak hát a Kormány javaslatát a tisztelt Ház nem fogadta el, nem kapta meg az alkotmánymódosításhoz szükséges többséget, ezért volt szüksége arra némely képviselő úrnak, hogy egyszerű szótöbbséges törvény módosításaként terjessze elő ezt a javaslatot.
Összegezve: az én véleményem az, hogy akkor járunk el a magyar Alkotmány szellemének megfelelően, ha az összeférhetetlenségi szabályokat a Kormány az önkormányzati törvény módosításaként terjeszti elő, s ennek megfelelően a tisztelt Ház a jelen lévő képviselők kétharmados szavazatával dönt erről a dologról.
Most már ami a dolog lényegét illeti, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályok legyenek? Először is, ha körülnézünk a világ jogrendszereiben, rendkívül eltérő szabályozásokat találhatunk. Például az említett Franciaországban – ahova utazni fog-nak képviselőtársaink – a polgármesterek bármilyen messze laknak Párizstól, lehetnek a törvényhozó testületnek a tagjai, ugyanakkor megdöbbentő módon a miniszteri tisztség összeférhetetlen a képviselőházi tisztséggel. Már csak azért is, mert az összeférhetetlenség egyik fontos alapelve, hogy a hatalmi ágakat válasszuk szét. A végrehajtó hatalom felelősei ne lehessenek tagjai a törvényhozó hatalomnak, hiszen a törvényhozó hatalom feladata, hogy ellenőrizze, befolyásolja a végrehajtó hatalmat. Ezért Franciaországban ezt a megoldást alkalmazzák.
Meg kell mondanom, hogy ezt mi is felvetettük tavaly az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. A szabad demokraták – úgy emlékszem, a FIDESZ is – nagyon határozottan azon az állásponton voltak, hogy a miniszteri tisztség összeférhetetlen legyen a törvényhozói tagsággal, már csak azért is, mert aggályos lehet az, hogy ha mondjuk a pénzügyminiszter – szándékosan beszélek róla, hiszen ő nem képviselő – egy egyéni kerületben képviselő, hiszen egy olyan országban, ahol a kijárásnak nagy hagyományai vannak, gondokat vethet fel az ő képviselőházi tagsága és az egyéni kerülethez való kötődése.
Megint nemzetközi példa: egyik képviselőtársunk javasolja, hogy a lelkészi szolgálatot végzők kerüljenek ki az összeférhetetlenség köréből. Ismerek a világban olyan országot, ahol éppen a századfordulóban az állam és az egyház szétválasztása következtében tilos bárminemű egyházi szolgálatot végző személynek állami hivatalt s kiváltképp képviselői státust vállalni. Tehát rendkívül eltérő az országok gyakorlata, de igen sok országban megengedett a polgármesteri státus és a képviselői státus egyszerre viselése.
Szerintem nem ebből kellene talán kiindulnunk, hanem abból, hogy milyen helyzet van éppen most Magyarországon. Az a benyomásom ugyanis, hogy a rendszerváltás idejében nem lehet szigorú összeférhetetlenségi szabályokat érvényesíteni. Egészen egyszerűen azért, mert még nem kiszámíthatók az életpályák ma Magyarországon. Ha valaki – és itt teljesen egyetértek azzal az idézettel, amire Szabad György utalt – vállal egy ilyen bizonytalan hivatást, egy polgármesteri vagy képviselői státust, bizony Magyarországon nem kiszámítható, hogy mi következik azután. Egy olyan országban, mint amilyen a századforduló utáni Magyarország volt, világos volt, hogy egy nem megbukott képviselő számára nyitva áll utána a gazdasági élet, versenyeznek érte a különböző részvénytársaságok, biztosító társaságok, miegyebek.
Ugyanez a helyzet Franciaországban, Németországban, a fejlett nyugati világban mindenütt. Magyarországon egyáltalán nem biztos, hogy egy újra nem választott, de azért alapjában véve nem sikertelen polgármestert vagy képviselőt tárt karokkal vár a magánszféra! Éppen ezért azt gondolom, hogy egy ilyen időszakban nem helyes szigorú összeférhetetlenségi szabályokat alkalmazni. Akkor szabad szigorú összeférhetetlenséget indítványozni és törvénybe iktatni, amikor világossá válnak az életutak, tervezhetőkké válnak a karrierek, s mikor már világosan különválik a politikai elit a gazdasági, kulturális és egyéb elitektől. Magyarországon ez nem történt meg.
A képviselői státusról szóló törvényt nem is olyan régen fogadta el az Országgyűlés, és ott szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat javasolt a Kormány, mint amit később törvénybe foglaltunk. A bizottsági vitában nagyjából ugyanezeket az érveket volt szerencsém elmondani, és a kormánypárti képviselők ezeket elfogadták, és szűkítettük közös szándékkal és közös akarattal az összeférhetetlenség körét. Ha áll a képviselőkre, az itt ülőkre, akkor miért lennénk szűkkeblűek a polgármesterekkel szemben?
Nekem nagyon határozott a véleményem; hogy egy biztos, stabil magyar demokráciában – mondjuk – öt, esetleg tíz év múlva nem kívánatos, hogy gazdasági vezetők képviselők vagy polgármesterek legyenek. Ugyanakkor nem lehet ma azt állítani, hogy egy képviselő vagy egy polgármester lemondhat egy olyan hivatásról, ahol sikereket ért el. Én azt szeretném, ha ebben az országban sikeres emberek lennének a polgármesterek! Ugyanúgy, mint ahogy én nagyon örülök annak, hogy rengeteg, a saját szakmájában sikert elért személy ül itt a Parlamentben. Őket kizárni a polgármesteri státusból törvényhozással aligha volna szabad! Természetesen ők meg fogják gondolni, mint ahogy mi is megfontoltuk, hogy vállaljuk-e a képviselő státust, mert mindannyian pontosan tudjuk, hogy a korábbi hivatásunkkal alig-alig tudunk élni, de ezt bízzuk a polgármesterek döntésére, bízzuk a képviselőtestület döntésére, és ne törvényhozással próbáljuk beszűkíteni az ő mozgásterüket.
Ha ezt tesszük, számíthatunk arra, hogy polgármestereink kontraszelektált, nem feltétlenül a legalkalmasabb személyekből állnak össze, és ezt nagyon-nagyon veszélyes dolognak tartanám. Ezért javasolnám, hogy a kormánypártok fontolják meg! Itt nem egy ellenzéki érdekről van szó, hanem a magyar községek és városok érdekeiről, hogy sikeres, hiteles emberek legyenek a polgármesterek, s ehhez arra van szükség, hogy csak azok az összeférhetetlenségi okok legyenek felsorolva a törvényben, amelyek természet adottak, szükségképpeniek, és azon túl gazdasági összeférhetetlenséget és más típusú összeférhetetlenséget most még ne, hanem majd a következő ciklus elején alkalmazzuk.
Ugyanazzal a mércével mérjük a polgármestereket, mint amivel mértük saját magunkat, és az összeférhetetlenség ne legyen szigorúbb, mint a képviselők esetében.
Összegezve: én azt javasolnám, hogy ne kapkodjuk el a törvényhozást. Holnap ülésezni fognak az illetékes bizottságok, mint hallottam, az alkotmányügyi bizottság nem is tudta kimerítően megtárgyalni ezt a javaslatot, már csak azért sem lehet lezárni az általános vitát. Tehát az volna a javaslatom, hogy legyen ideje a parlamenti frakcióknak, képviselőtársaimnak átgondolni ezt a törvényjavaslatot, új módosító indítványokat előterjeszteni, hogy most függesszük fel majd a nap végén a vitát, és a következő héten folytassuk. Minden remény ugyanis megvan arra, hogy a következő hét elején döntést lehet hozni ezekben az ügyekben, hiszen addig a bizottságok ülésezni fognak, és szavazás lesz.
Még mielőtt befejezném a beszédemet, nagyon szeretném hangsúlyozni, itt nem ellenzéki és kormánypárti érdekekről van szó, hanem arról, hogy hathatós, sikeres, jól működő önkormányzataink legyenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
