SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke:
SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke:
SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Éjjel van, majdnem éjfél, illetlenség lenne semmit nem mondani, de még nagyobb illetlenség lenne Önöket hosszan fenntartani.
Három rövid dolgot szeretnék mondani, pontosabban először egy üzenetet szeretnék közvetíteni.
Dornbach Alajos Londonból felhívott és közölte, hogy ha egyáltalán megválasztják az Országgyűlés alelnökének - jelöléséről tudomást szerzett -, akkor tegyem meg, hogy a nevében megköszönjem Önöknek megválasztását.
A második, amit már magam nevében szeretnék mondani: nagyon köszönöm a belém helyezett bizalmat. Büszke vagyok arra, hogy olyan körülmények, olyan politikai viszonyok között választottak meg, amikor bátran adhattak le az egyetlen jelölt ellen is szavazatokat.
A második, amit mondani szeretnék, ismétlés lenne. Annak a megismétlése, amit a megbízott elnöki tisztségem elnyerésekor mondtam. Akkor azt mondtam, hogy szeretnék hasznos eszköze lenni a demokratikus átalakulásnak.
Ha most a jelenlévők igen nagy többsége használat után úgy ítélte meg, hogy eszköze lehetek ennek átalakulásnak, akkor büszke vagyok mindenkinek a szavazatára, aki eszköz szerepemben meg akarja nyújtani hasznosságom idejét.
Az utolsó gondolat pedig az nem kisebbre utal, mint Platónra. Valamennyien emlékeznek Platónnak azokra a mondataira, amikor azokról szól, akiken pedagógiai erosz munkál. Az a nagy erő, amelyik akarva-akaratlan arra szorítja az általuk megszállottat, hogy minden erejével azon legyen, hogy önmagánál - kicsit továbbfűzött gondolatot mondok - jobbat neveljen. Én demokratának tartom magam; okkal vagy ok nélkül, más kérdés. A parlamenti tisztségemet egyrészt arra szeretném felhasználni, az Önök többségének bizalmából, hogy jó eszköz legyek. Másrészt arra, hogy demokrataként önmagamnál és a mi demokrata nemzedékünknél egy jobbnak készítsem az utat. Köszönöm a lehetőséget. (Erőteljes, lelkes taps.)
