FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független)
FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A házbizottság ülésén ezúttal úgy állapodtunk meg, hogy az egyes képviselőcsoportok állásfoglalását elmondó képviselők rövidebb időben – mintegy 5-10 percben – fogják elmondani mondandójukat. Hogy ez mégsem így történt – a vitát hallgatva erre a következtetésre kell jutnom –, az egyébként mindnyájunk előtt valószínűleg nyilvánvaló. A házbizottságban nem közgazdasági vénával megáldott képviselők ülnek, mert az eddigi vitát én a magam részéről nagyon jónak és hasznosnak minősítem. Különösen örülök annak – mint a teremnek ezen a oldalán ülő képviselők véleményét tolmácsoló képviselő, aki opponálni kívánja az előterjesztést – hogy kellő számban szakmai érveket sorakoztattak fel, így lehetőségem van arra, hogy a házbizottság állásfoglalásának megfelelően eredeti elképzeléseink szerint nagyon röviden és tömören mondjam el a független képviselők – ezúttal egységes – álláspontját.
Kedves Képviselőtársaim! A korábbi időkhöz képest nem szokatlan eseménye a magyar Parlamentnek az, hogy a folyó év költségvetési egyensúlyának biztosítása érdekében törvényhozói munkát kell végeznie. Igaz természetesen az is, amire expozéjában a miniszter utalt és a hozzászólásokban is kifejtette néhány képviselőtársam, hogy ezúttal az előterjesztő Kormány és a Parlament sem okolható azért, hogy a költségvetés egyensúlyát biztosító intézkedéseket kell foganatosítania.
Nagyon őszintén remélem, ez az utolsó alkalom, hogy ilyen intézkedésekre év közben kell sort keríteni. Ha azt mondtam, hogy nem szokatlan a Parlamentünk történetében, akkor azt is el kell mondanom, nem váratlan esemény, hogy ezúttal is sort kell keríteni a költségvetés módosítására.
Gondoljunk csak arra, hogy milyen éles vitában született meg az 1990. évi költségvetés, és gondoljunk arra, hogy 1989 decemberében maga a vita, később pedig a Híd-csoport és a Kékszalag-bizottság is felhívta azokra a veszélyzónákra a figyelmet, amelyek bizonytalansági tényezőket jelentettek a költségvetés egyensúlyának a tarthatóságát illetően. Várható volt, hogy e bizonytalansági tényezők kedvezőtlen alakulása esetén újra kell gondolni az 1990-es esztendő költségvetését. Tekintettel arra, hogy ezek közül a bizonytalansági tényezők közül legalábbis néhány valóban kedvezőtlenül alakult, így mindenképpen akceptálni kell, el kell fogadni a miniszter úr előterjesztésének azt a részét, amely azt volt hivatott indokolni, hogy egy ilyen gazdasági csomagterv elfogadása szükséges.
A miniszter úr a továbbiakban az intézkedési csomagterv mértékét és szerkezetét indokolta, tehát azt, hogy miért éppen 25,6 milliárd terven felüli hiány pótlására van szükség és miért ilyen szerkezetben. Erre az indokolásra viszont azt kell mondanom, hogy sem az írásos, sem a szóbeli előterjesztés nem tartalmazott meggyőző vagy elegendő szakmai érvet a hiánypótlás mértékének és szerkezetének az indokolására.
El kell mondanom azt is, hogy nem korrekt a felvázolt megoldás jó néhány részletkérdés szakmai megoldását illetően. Én nem akarom a részletkérdéseket indokolni, hiszen képviselőtársaim ezt megtették helyettem, és a vita későbbi szakaszában a független képviselők részéről is lesz észrevétel a részletkérdésekkel kapcsolatban.
A miniszter úr gondolatmenetét követve – a most tárgyalás alatt lévő intézkedési csomagtervnek a távlati elképzelésekkel való összhangját nem bírálva – egyszerűen azért nem tudjuk támogatni a távlati elképzeléseket, mert nem áll módunkban ismerni.
Tisztelt Országgyűlés! Mindent egybevetve, elismerve a pénzügyi egyensúly érdekében bizonyos intézkedések jogosultságát, az előterjesztés hiányosságai miatt a független képviselők ezúttal egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, hogy a javasolt törvénymódosításokat, valamint a határozati javaslat elfogadását nem áll módjukban támogatni. Mi úgy gondoljuk, hogy a lakosságra jelentős többletterheket rovó intézkedések mögé ezúttal a kormánykoalíció mandátumai mögött meglevő politikai tőkét kell felsorakoztatni. Nagyon őszintén remélem, hogy ez a tőkebefektetés a távolabbi jövőt illetően, mindannyiunk javát szolgálva, kamatozó befektetésnek fog bizonyulni az önök számára. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps.)
