NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP)
NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP)
NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP) Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek ezért az intermezzóért. Úgy éreztem, hogy dr. Lakos László képviselőtársam szavára válaszolni kell, miután felvetette a kétmilliárd forint támogatás elvonását a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatásáról.
Tessék elhinni, hogy én éreztem ennek a felelősségét, és azt a kettősséget, amely rám hárult. Mint miniszter, a tárca vezetője, és mint a Kisgazdapárt vezetője, és agrárprogramunk meghirdetője ezzel a dilemmával szembenéztem, de úgy érzem, hogy nyugodt lelkiismerettel tehettem meg, amit megtettem, és hangsúlyozom: tiszteletet azoknak a tsz-eknek, amelyek a kedvezőtlen adottságú tsz-ek kategóriájában felvették évenként a megfelelő támogatást – de nagyon kirívó példákat tudnék mondani, sokat, hogy a jó adottságú termelőszövetkezetek is felvették ezt a pénzt, nagyon jól profitáltak belőle a megyei tanács- és pártvezetőknek, a kapcsolatok jóvoltából. (Taps.) Tehát így kell ezt a kérdést nézni, és nagyon sok szakember felveti a tárcán belül is, hogy bizony egy olyan feneketlen fazékba dobáltuk ezeket a pénzeket, amelyen kifolytak! Egy mankót adtunk azoknak a gazdaságoknak a hóna alá, amelyeket fenntartani nem célszerű.
Pártunk programja és a politikai kérdés nem választható szét. Én a tárca érdekeit messzemenően figyelembe vettem, viszont meg kell értenie a tisztelt Háznak is – bár tudom, hogy az ellenzék ezt nem fogadja el –, mi is kényelmesebb helyzetben lennénk, ha az önök oldaláról kritizálhatnánk a Kormányt. Ez szuverén joguk, de viszont ha egyszer egy olyan előírás van, és rajtunk kívülálló okok, hogy a költségvetést le kell faragni, akkor ahhoz kellett nyúlni, amihez lehetett. A mezőgazdasági ágazat az, amelyhez még hozzá lehetett nyúlni, miután iparunk, a szocialista ipar ott van, ahol van. A mezőgazdaság, a szocialista ipar mellett, a hetvenes évek felfutása mellett – sajnos – leszálló ágazatban van, és évről-évre több lesz azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek felszámolásra kerülnek.
Az exporttámogatás megvonása. Kétségkívül komoly vita volt ezen, mert pontosan ezt az ágazatot, amely az exporttervét előreláthatóan túlteljesíti ebben az évben, és pontosan azt faragjuk meg, ami még profitál – itt voltak érvek, ellenérvek, volt támogatója ennek a kérdésnek, nem voltam egyedül, de fejet kellett hajtani a többség akarata, az ország gazdasági nehézsége előtt.
Az impexek fokozatos kiiktatására törekszünk az exporttal kapcsolatban, mert hiszen ők mindenképpen levették a maguk 2 százalékát, különösebb érdek nem fűzte őket ahhoz, hogy a termelők magasabb áron értékesítettek vagy alacsonyabb áron, és egyre több társuláskezdeményezésnek az észrevétele, kérése jön be hozzánk a tárcához az exportjog megadásáért. Ezt lehetővé fogjuk tenni, és gondolom, hogy ezzel is éles konkurenciát teremtünk az exportőrök között.
Műtrágyaelvonás: valójában itt is költségcsökkentés történt, de itt is kétoldalú a kérdés. Ha felvetjük az egyoldalú műtrágyahasználatot, ami kétségkívül költséges, megoldhatóbb is, mint szervestrágyát előállítani a nagyüzemekben – mert ehhez persze állattenyésztést is kell folytatni, és nagyüzemeink zöme ugye erről a kérdésről, a komplex gazdálkodásról megfeledkezett: könnyebb a külterjes, extenzív gabonatermelést vállalni, mint az állattenyésztéssel foglalkozni, ahova szív és lélek kell; és ezt az ágazatot inkább átengedjük a kisüzemi termelőknek, mert ők ezt nagyon jól csinálják – döntő többségében – az országnak.
