PINTÉR JÓZSEF (FKgP)
PINTÉR JÓZSEF (FKgP)
PINTÉR JÓZSEF (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az okos, előrelátó háziasszony nekiáll főzni, előtte benéz az éléskamrába, hogy ott mit talál, hogy be tudja fejezni a főzést. Hát ez a Kormány is ezt tette. Mielőtt működését megkezdte, benézett az éléskamrába, hogy ott mit talál. Hát ezt találta, amiről itt szó van. A költségvetés hiányát találta.
Miután előttem felszólaló igen tisztelt képviselőtársam, Békesi László volt pénzügyminiszter nagyszerűen elsorolta azokat a közgazdasági érveket, amelyekkel ő az ellenkezőjét vélte elérni, mint amit a Kormány tett; és főleg három közgazdasági teóriát, tényt állapított meg abban a vonatkozásban, ami előidézi a költségvetés hiányát; én még hadd tegyek hozzá azért valamennyit okulásul.
Kezemben van az 1990-es évi állami költségvetés, amely a múlt évi Magyar Közlöny 98-as számában jelent meg, és a bevételi és a kiadási oldalak mellé, a fejezetek mellé beírtam az 1989-es évi tényszámokat. Azért tudniillik, hogy össze tudjuk hasonlítani, hogy 1989-hez viszonyítva hogy alakulnak a bevételi csoportok, és az 1989-es tényszámokhoz viszonyitva hogy alakulnak a kiadási csoportok. Hát a következő:
Az első bevételi fejezet a gazdálkodó szervek befizetései. Volt 1989-ben tényszám 224 milliárd. Megterveztek 273 milliárdot, 50 milliárddal többet – és ez 120 százalék, az egész állami költségvetésnek, az 598 milliárdnak közel a 10 százaléka!
A második a fogyasztáshoz kapcsolt adók. Tényszám volt 1989-ben 230 milliárd, most terveztek 252 milliárdot – 22 milliárddal többet, ami 9 százalékos felfutás.
A többi kisebb összeg, nem mondanám, mert jellemző, nagy eltérés nincs.
Mondom a kiadási oldalt.
Az első kiadási tétel a gazdálkodó szervezetek támogatása. Volt 27 milliárd a vállalatok támogatására 1989-ben, lecsökkentették 19 milliárdra, 8 milliárddal kevesebbre: tudniillik nem történt semmi a gazdaságban, a papír elbírja.
A következő a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok exporttámogatása: volt 22 milliárd, lecsökkentették 17 milliárdra.
A többi hasonlóan kisebb jelentőségű csökkenés.
Ugyanakkor a központi költségvetési szervek támogatására – államigazgatás, minisztériumok – a 134 milliárd tényszámmal szemben terveztek 182 milliárdot: 52 milliárddal többet, ami 130 százalék. A tanácsok támogatásánál csökkentettek 11 milliárdot.
Tudjuk, hogy az előző évi, az 1989-es évi állami költségvetés 54 milliárd forint hiányt takart, mutatott. Azt jelentette, hogy a kiadási oldal ennyivel volt magasabb. Most 10 milliárd alá kellett szorítani ezt az állami költségvetést.
Nekem nincsenek információim, csak a számviteli gyakorlatomból ismerően sejtem, hogy egyrészt a bevételek túlzott emelése, másrészt a kiadások vártnál alacsonyabb tervezése – ami egyébként sem valósul meg – idézte elő, hogy időarányosan félévkor nem négymilliárd hiányról van szó, hanem 20 milliárdról.
A másik információ, ami az én "szemüvegem" szerint alapvetően befolyásolja az 1990-es évi költségvetésnek a végrehajtását. Én 160 mérlegbeszámolót csináltam az elmúlt 40 év alatt, kb. 4 ezer havi zárlatot a főkönyvelésben, és végigéltem a Pénzügyminisztériumnak kb. 15, négyévenként előforduló revízióját a vállalati gazdálkodásban, ahol ha télen mínusz 20 fok hideg volt, akkor is úgy izzadtunk – vállalati főkönyvelők, gazdasági igazgatók –, hogy a nyári verejték kutyafüle volt hozzá – bocsánatot kérek –, mert minden apró dolgot felnagyítva úgy néztek, vizsgáltak, mintha ellensége lenne a vállalat a Pénzügyminisztériumnak vagy a gazdaságnak. A legkisebb hibáról is igazolójelentések tömkelegét kellett csinálni. A bizonylati rendet és fegyelmet olyan mértékig kívánták az elmúlt 40 év alatt a vállalati gazdálkodásban fokozni, hogy ott véletlenül se lehessen hibát találni.
Ennek tükrében – mert aggódom az 1990-es évi állami költségvetés végrehajtásáért – szabad legyen slágvortokban az Állami Számvevőszék részéről készített "Az 1989-es évi állami költségvetés gazdálkodásáról" szóló jelentéséből néhány gondolatot idézni.
Az 1. oldalon: "A készpénzek szabályos, célszerű és hatékony felhasználása csaknem minden ellenőrzött esetben kívánnivalót hagyott maga után."
A 8. oldalon: " A kedvezőtlen mezőgazdasági termelőhelyi adottságú szervezeteknek nyújtott árkiegészítés, támogatás formája tartósítja a veszteséges gazdálkodást, nem serkent a nyereségtermelésre."
A 9. oldalon: " A honvédségi lakások építése 27 százalékkal haladja meg az állami lakásépítési költségeket. Nagyvonalú gazdálkodás látható, főleg abban, hogy egyedi tervezéssel készülnek drágábban a honvédségi lakások."
A 10 oldalon: "A fegyveres testületek 59 milliárdos támogatását, a felhasználást nem lehet ellenőrizni a titkosság miatt. Belügyminisztérium: 25 milliárd, Honvédelmi Minisztérium: 35 milliárd. Az információs rendszer hiányosságai miatt sem a bevételek, sem a kiadások nem mutathatók ki megbízhatóan."
Az Ipari Minisztérium területén történt vizsgálat, a 11. oldalon: "A népgazdasági és kincstári vagyon védelme nem biztosított, nagy értékű pénzösszegekről, vagyontárgyakról, követelésekről semmiféle számvitelt nem vezetnek."
A 13. oldalon: "A tanácsok központi támogatása 123 milliárd forint volt. Év közben a kormány 600 millió forint támogatáscsökkentést hajtott végre takarékossági célból. A tanácsok többsége a csökkentést a pénzmaradvány terhére hajtotta végre, meg sem kísérelték valamely kiadási tétel elhagyásával a takarékosságot elérni."
A 15. oldalon: "A közkiadások terén jelentkezik a szűkösség és pazarlás, az állami támogatás hatékony felhasználásának ellenőrzése a jelenlegi rendszerben nehezen teljesíthető. A költségvetés területén az intézményhálózat felduzzadt. A társadalombiztosítási alap felhasználásánál a szabályozás pontatlanságaiból adódóan átmenetileg vagy véglegesen a költségvetést terhelő feladatok finanszírozására vették igénybe a társadalombiztosítási alapot."
Ezeknek a szabályozásoknak a Pézügyminisztériumban kellett volna megtörténni, azért, hogy az állami költségvetésben az a szigor, amelyet a vállalatoktól megkövetelnek, meglegyen. Tudom nagyon jól, hogy nemcsak a legutóbbi Kormánynak és pénzügyminiszternek volt a feladata ennek végrehajtása, örökölte ő is. De hogy 1990-ben ugyanilyen pénzpocsékolás, elkótyavetyélés történhessék meg, erre akartam felhívni az új Pénzügyminisztérium és a Kormány figyelmét, mert itt kényszerintézkedésekre van szükség.
Igenis kérem, törvényt kell alkotni a közeljövőben és az állami támogatásokat nagyon meg kell vonni mindazoktól a szervektől, ahol ilyen busás pénzelfolyások vannak, mert ezzel nem lehet tovább birkózni, nem lehet tovább a költségvetést terhelni. Ha ez így marad – mélyen tisztelt képviselőtársaim –, ez a pénzszórás az állami költségvetés területén, amely – mondom összegszerűen, hogy mekkora – 600 milliárd forint, ez az állami költségvetésnek a kiadása, ebből a tanácsoknak és a központi igazgatási szerveknek a kiadása a fele, 300 milliárd forint. Igenis hozzá kell nyúlni ehhez a pénzhez, mert nem lehet felvállalni az új Kormánynak ezeknek a pénzpocsékolásoknak áremelésekkel való ellensúlyozását. Itt nem áremelési kérdésről van szó, itt egy költségvetési hiányról van szó, s a költségvetési hiányt azoktól kell elvenni, akik ezt létrehozták. Köszönöm. (Taps.)
