VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A legelmaradottabb térség, szatmári képviselőként kifejezetten az agrártermelést érintő hatások szempontjából; s mint olyan is, aki az Agrárszövetség álláspontját képviseli. Nagyon röviden a következőkben foglalom össze véleményemet a vitatott kérdésekben.
Úgy ítéljük meg, hogy az előttünk lévő intézkedési javaslatcsomag a múltbéli sokszor ostorozott állampárt megoldási variációinak megfelelően továbbra is egy egyismeretlenes számtanpélda megoldására emlékeztet. Kísértetiesen hasonlítanak ezek az intézkedések a Rákosi-időben történt (erős zaj a jobb oldalon) padláslesöpréshez, vagy az előző Kormányok kényszerintézkedéseihez, ahol a megoldás is azonos volt. A következmények komplex modellezése nélkül, a helyzet teljes körű vizsgálatát nélkülözve, a mezőgazdaság élelmiszertermelés rovására végbemenő tőkekivonása, az ár- és jövedelem-diszparitás folyamatos növelése, az élelmiszertermelés kontójára végrehajtott életszínvonalpolitikai és tőkeallokációs lépések.
Most már feketén-fehéren áll előttünk, hogy a Kormány a Kisgazdapárt alapozatlan politikai törekvéseit milyen gazdasági eszközökkel próbálja kikényszeríteni, tekintet nélkül az intézkedés beláthatatlan következményeire. Általánosságban hibásnak tartjuk azt a kiindulópontot is, amit az intézkedési javaslat tükröz.
Miközben a világpiacon a mezőgazdasági támogatások versenye folyik, ami párosul versenytársaink input-oldalú anyag-, gép-, eszközkínálat kiemelkedő minőségével, relatíve olcsó áraival, a magyar mezőgazdaság számszakilag csak a nyugati támogatás töredékének megfelelő lehetőséggel rendelkezik. Miért hangsúlyoztam ki azt, hogy számszakilag?
Azért, mert akut értelemben, mint ahogy a kérdést vizsgálni kellene, a magyar mezőgazdaság nemcsak hogy nettó költségvetési befizető, de a közgazdasági szabályozás elemeit, és azok hatását komplexen vizsgálva, egyre feszítettebb mértékben járult hozzá az ország gazdasági terheinek viseléséhez. Mik ezek az elemek? Az árrendszer, a jövedelem- és a keresetszabályozás, az elvonások, támogatások rendszere, a hitelpolitika, a devizagazdálkodás.
Ilyen ország a világon egyesek szerint csak 4-5 van. Ebből adódnak súlyos aggályaink is. E terület megítélésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy az élelmiszergazdaság nettó devizakitermelése kétszeres volt tavaly az ország külkereskedelmi aktívumának; termékeikért kaptuk és kapjuk az energia, olaj jelentős részét, és ez a terület biztosítja a belföldi ellátást a folyamatosan romló közgazdasági feltételek között. Fiskális módon kiemelni egy tételt, amely a támogatások címkét viseli, és meg sem fordul a fejekben ennek gazdaságpolitikai, történeti előzményei, okai, hogy milyen itt az input-árak, az elvonások, a piaci viszonyok, az ár- és jövedelemdiszparitás. Ez ugyanolyan helyzet, mint ha egy gazda a nyilvántartásában egyik marhája takarmányszükségletének egy részét támogatásnak minősítené és a többivel szemben ezt a cimkézés miatt a későbbiekben egyszer csak megvonná. Igaz, lehet, hogy nincs szükség sem a húsára, sem a tejére. De ha ez a helyzet, ezt kell kimondani, ebből levezetni az intézkedéseket. Tényleg nincs szükségünk rá?
A mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek exportja támogatásának csökkentése hosszabb távon, már jövőre az exportvállalatok csökkenését, a termelés visszaesését, további munkanélküliséget okoz. Ez lenne a cél?
A műszaki fejlesztéssel kapcsolatban csak annyit, hogy az alapképzéshez a szövetkezetek mintegy félmilliárd forinttal járultak hozzá, így szűkül a dinamikus tevékenység bevezetésének a lehetősége a mezőgazdaságban.
A kedvezőtlen terményhelyű adottságú mezőgazdasági üzemek árkiegészítésének számottevő csökkenése, a kiegészítő tevékenységek után eddig adott kedvezmények megszüntetése következtében katasztrofális helyzet fog kialakulni. Itt, ahol a megtermelt árualapok közel azonosak az exportárualapok nagyságával, nagyfokú termésvisszaeséssel, foglalkoztatottsági gondokkal, a háztáji és kistermelés összeomlásával számolhatunk, miközben nem tudunk arról, hogy mi jön helyette. 400-500 falu leülhet a padlóra egyik napról a másikra. Mert mit jelent az árkiegészítés csökkentése, illetve megszüntetése? Lényegét tekintve árcsökkentést.Ennek hatására több száz falu népessége veszítheti el munkahelyét, ami a térségi feszültségeket esetleg már kezelhetetlenné teszi.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretnék még szólni az intézkedési csomag Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére gyakorolt hatásáról. Csupán a mezőgazdaságot sújtó elvonás az itt élő kis- és nagyüzemi termelőktől 1,2 milliárd forintot von el. Azoktól, akik amúgy is a legszegényebbek, és akik leginkább szenvednek a munkanélküliségtől. Jelenleg 7200-an vannak, naponta 300-350 fővel gyarapodnak.
Ismerjük az ország gazdasági problémáit, a feszültségeket, külföldi hitelezőink elvárásait tervezett felemelkedésünk érdekében; mégis úgy érezzük, a számla nagy részét indokolatlanul az itt élő emberekkel akarják kiegyenlíteni. Mi úgy gondoljuk, áldozatot nekünk is kell hozni a rendszerváltás érdekében, de egy csaholci dolgozó esetében ez lehet 35000 forint is? Ott, ahol ordít a szegénység és az átlagkereset ennek kétszerese sincs? Ilyen mértékű elvonás a termelési ciklus végén, közepén, amikor a termelőknek esélyük és lehetőségük sincs a változásokra való reagálásra, a rugalmas alkalmazkodásra – felelőtlenség. Év végére a tömeges munkanélküliség – egyéb lehetőség híján – biztos. Ez a Kisgazdapárt népsegítsége? – mint hallottam délelőtt. Mivel kiderült: sem állataink húsára, sem tejére, sem gyapjújára; sem libáinkra, annak tollára, búzánkra, kukoricánkra, almánkra ilyen áron nincs szükség, iparunk nem lévén, gyors segítségre van szükségünk.
Címzem azt a szatmári emberek megbízásából a Kormány tagjai felé azért, hogy az országnak mi is hasznot hozó állampolgárai lehessünk: tömeges munkanélküli segély nem életcélunk. A múlt rendszer kirakatpolitikai elképzeléseibe sem fértünk be, attól túl keletre estünk, most pedig megtudtuk: felesleges dolgoznunk, illetve feleslegesek vagyunk. A változtatásra mi önerőből nem leszünk képesek, mert a jelenlegi törvények alkalmatlanok a tulajdon, a föld kérdésének tisztázására, kapcsolatunk, tőkénk nincs, szakembereink is alig.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Félek, hogy – kedvenc állatom közmondásból származó hasonlatával éljek – ismét azt a lovat terhelik túl, amelyik húz, amelyik még húzni tudna.
Ismétlem: az intézkedések következményének komplex elemzése, a közgazdasági szabályozásbeli elemek együttes vizsgálata alapvető feladata egy nemzetgazdaság vezetésének. Ezt ebből a csomagból nem érzem ki, azért felelős állásfoglalásra alkalmatlannak tartom. Köszönöm a figyelmüket. (Bal oldalon taps.)
