CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert úgy tűnik, hogy két bizottsági vélemény, és két törvény áll egymással szemben; és szeretném a hozzászólásommal segíteni ennek az ellentmondásnak a feloldását.
Arról van szó, hogy 1990. április elseje óta létezik a törvény, amelyik a családi pótlékról szól. Két javaslat történt a törvény módosítására. A Kormány javasolta, hogy emeljük fel a gyermekenként járó családi pótlék összegét 100 forinttal, tehát tett egy összegszerű javaslatot. Az összegszerű javaslattal kapcsolatban – ha jól tudom – a költségvetési bizottságnak nem volt ellenvetése, tehát a 100 forint elfogadását támogatja.
A másik bizottság, a szociális, egészségügyi, családvédelmi nem ellenzi a 100 forintot, hanem kevesli. Tehát úgy tűnik, nincs akadálya, hogy legalább 100 forintról a tisztelt Ház döntsön.
Van egy másik kiegészítő javaslat. Mécs képviselőtársunk nem azt ajánlja a tisztelt Háznak, amit sokunk szeretne, hogy ne 100 forintot, hanem két- vagy háromszáz forintot adjunk, hanem arra kéri Önöket, hogy támogassa javaslatát, és bizonyos garanciákat építsünk be a törvénybe. A törvény így is tartalmaz garanciát, hiszen felolvasta képviselőtársunk, hogy évente kétszer köteles tárgyalni az Országgyűlés a családi pótlék emelését – ugyanis senki más nem tudja emelni ebben az országban a családi pótlék összegét, csak az Országgyűlés. A Kormány nem nyúlhat hozzá. Tehát meg kell tárgyalnia: vagy emeli, vagy nem – de dönteni kell róla. Mécs képviselő úr javaslata arra vonatkozik, hogy amikor döntünk, akkor ne az éves árindexet, hanem a gyermeknevelés költségét vegyük figyelembe. Javaslata figyelemre méltó, és alig hiszem, hogy vitatható.
Viszont semmiféle kényszerpályára nem tereli az Országgyűlést, mert Önök decemberben is, és a költségvetés elfogadásakor is mérlegelik majd a költségvetés helyzetét, a Kormány javaslatát, a különböző bizottságok döntéseit. Megnézhetik, hogy menynyivel emelkedett a gyermeknevelés költsége, hogyan alakultak az árak, jövedelmek, a keresetek; és mindig konkrét döntést kell az összegről hozniuk. Én személy szerint nem látom jogi akadályát annak, hogy az Országgyűlés szavazzon Mécs Imre képviselő kiegészítő indítványáról, valamint hogy elfogadja a javaslatot a családi pótlék emelésére. Én személy szerint roppant sajnálatosnak tartanám, hogy azok után, amit az áremelésekről döntöttek, egy dologban tétováznának csupán, és ez a családi pótlék emelése volna. Másrészt az igaz – és ebben a költségvetési bizottságnak, és valószínű, hogy az alkotmányügyi bizotságnak is igaza van –, hogy fel lehet emelni a családi pótlék összegét, el lehet fogadni a családi pótlékról szóló törvény változtatását, de a Kormány, miután visszavonta az országgyűlési határozatot, nem lesz abban a helyzetben, hogy kifizesse. Ugyanis ahhoz, hogy kifizesse, ahhoz módosítani kell a költségvetésről szóló számokat. Én azt ajánlom – nem tudom, hogy ez követendhető eljárás-e –, hogy szavazzunk a családi pótlék módosításáról, fogadjuk el ezt a törvényt, az alkotmányügyi bizottság, a költségvetési bizottság, valamint a Kormány pedig mediáljon azon, hogy ezek után hozzá akar-e valamilyen jogi formában járulni ahhoz, hogy ez kifizethető legyen. Az ország lakosságát azonban ne hagyjuk afelől kétségben és bizonytalanságban, hogy mi támogatjuk a családi pótlék emelését. Én nem hogy ezzel a következő ülésszakig várjunk. Köszönöm szépen. (Általános taps.)