FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok igen konstruktív lenni. Aligha hiszem, hogy lenne közöttünk olyan, aki nem tartaná létszükségletnek a költségvetés hajóján keletkezett lékek mielőbbi betömését. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem megy áldozatok nélkül. A terheket valakinek viselnie kell. Hogy kinek, arról azonban mind a kormánypártok választási programjai, mind a kormányprogram irányelvei igen jó érzékkel hallgattak.
Ez a Kormány úgy látszik, azt a történelmi hagyományt folytatja, hogy a terhek túlnyomó részét a társadalom legelesettebb rétegeire hárítja.
Sajnos, a védelmükben felszólalót az a veszély fenyegeti, hogy a szociális demagógia ingoványos területére téved. Meg kell mondanom, a pénzügyminiszteri előterjesztés nem könnyítette meg a dolgomat, hiszen nemes egyszerűséggel mellőzte a költségvetés állapotának ismertetését, így a javaslataimat – sajnos – nem tudom kellő igényességgel részletezni.
Tehát milyen egyéb lehetőségek állnának a Kormány rendelkezésére, ha nem a legelesettebb rétegekre akarná a terheket hárítani?
Első pontként a lakásalap problémájára hívnám fel a figyelmet, immáron másodszor – mert megtettem ezt már a kormányprogram vitája során is, szemmel láthatóan eredménytelenül.
Miért ilyen nagy probléma ez az alap? Egyrészt azért mert szociálisan igazságtalan. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint négyszer akkora kedvezményeket nyújt a legmagasabb jövedelmi hányadba tartozóknak, mint a legalacsonyabb szinthez tartozók körében.
Másrészt, még ha hihetnénk is a Kormány szavának, hogy egy év alatt megállítja az inflációt, akkor is 50-60 milliárd forint nagyságrendű kiadást jelent a költségvetésnek. Ámde ha a Kormány antiinflációs programcsomagja az itt beterjesztetthez hasonló elemeket tartalmaz a továbbiakban is, ez a kiadás ennél jóval nagyobb lehet.
Milyen lehetőségeket látnánk ennek a megoldására?
Az első kézenfekvő lehetőség, a kamatadó, politikai okokból megbukott.
A másik, szintén kézenfekvő lehetőség a házadó, aminek az az előnye, hogy vissza lehet szerezni a támogatások egy részét; ám súlyos hátránya, hogy azokra is terheket ró, akik a kedvezményes hitelekből nem részesültek.
A harmadik megoldást már említette egy másik párt padsoraiban ülő képviselőtársam, Békesi László, mint a kamatok valorizálását. Ennek az eljárásnak a lényege az, hogy az adott évi inflációt nem a kamatlábakban érvényesítik, hanem az adósságtömeg egészében juttatják érvényre, így az adott évi infláció az összes többi év törlesztőrészleteiben kifejeződik. Az eljárás előnye, hogy szétteríti az inflációs növekményeket, és a részletek viszonylag egyenletesen növekednek. Természetesen ennek a megoldásnak is van hátránya.A hátránya, hogy amennyiben a költségvetés és az OTP között ilyen jellegű megoldást alkalmazunk, ez bizonyosan átmeneti likviditási nehézségeket okoz az OTP-nél. Ezt azonban talán egy áthidaló hitelfelvétellel orvosolni lehetne.
A költségvetés többletforrásának alapja lehetne a továbbiakban a privatizációból befolyó összeg – tekintve a Kormány ambíciózus terveit ebben a kérdésben. S itt ráadásul nem is kis tételről van szó. Az előterjesztés ennek ellenére egy szót sem ejt a témáról. Sokáig gondolkoztunk ennek okán, amíg rájöttünk a vélhető megoldásra. A kulcsot a Kormánynak a privatizálást segítő E-bankjának életre hívásában találtuk meg. Ez a pénzintézet ugyanis szinte ingyen, vagy nagy mennyiségű kedvezményes hitel folyósításával kívánja magánkézbe adni a gazdasági egységeket. Ha jól értjük tehát, a konstrukció nemhogy bevételt hozna, hanem kifejezetten a kiadási oldalt terheli.
Az intézkedések másik nagyon fontos bevételteremtő lehetősége a ványa-kedvezmények szűkítése lett volna. Erről annyit kell tudni a tisztelt Háznak, hogy a jelenlegi 50 százalékos ványa-kulcs mellett az adóbevételek pusztán 32 százalékot tesznek ki a rengeteg adókedvezmény miatt. Bár az év közbeni szabályozóváltoztatások elvileg kifogásolhatók, mégsem érthető, hogy ha már ez a szükségintézkedés nélkülözhetetlen, miért csak ekkora a mértéke? Éves szinten a befolyó nyereségadó 3-4%-ánál érdemlegesebb forrást lehetett volna teremteni az adórendszer ezen legvitatottabb pontjának határozottabb megtámadásával.
A kompenzációs intézkedésekre szánt pénzösszeg nagysága súlyos kívánnivalókat hagy maga után. Még a Kormány is beismeri, hogy csupán részleges ellentételezésről van szó. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a társadalombiztosítás kiadásait 19,5%-os inflációt előirányozva tervezték meg erre az évre. Az infláció mértéke azonban ennél már most jóval magasabb, a KSH szerint 26%-os. Ha tehát kompenzációról gondolkodunk, nem csak a most bevezetendő áremelések inflációs hatását kell figyelembe venni, hanem az előtte lezajlottakét is.
Különösen fontos ezt azért megjegyezni, mert a társadalombiztosítás idei költségvetését azzal a megjegyzéssel fogadták el, hogy amennyiben az infláció magasabb lesz, akkor újabb nyugdíjindexálást hajtanak végre. A nyugdíjasok tehát egy ígéretet kaptak, de úgy látszik, azok voltak a bölcsek, akik erre már akkor is csak legyintettek.
Pedig ha ennek a felosztó-kiróvó rendszerű társadalombiztosításnak van előnye; az az, hogy a nyugdíjak képesek követni a bérinflációt, illetőleg minden egyes kiadás, ami a társadalombiztosításhoz tartozik. Az előző Kormányok azonban ezt a bevételi többletet rendre elvonták, illetve az utóbbi években jó néhány nagyvállalat a járulékot nem fizeti be. Ez a tartozási tétel jelenleg 17 milliárd forint. Ez az összeg számításaink szerint normál körülmények között elegendő lenne minden nyugdíj 1000 forinttal való emelésére, valamint a TB likviditási tartalékának feltöltésére is jutna belőle.
Az előbb elmondott okok miatt azonban a Társadalombiztosítási Alap katasztrofális anyagi helyzetben van. A jelenlegi Kormány a felelősséget nem háríthatja az előző Kormányra teljes egészében, mert ettől a jelenlegi nyugdíjasoknak egy fikarcnyival sem lesz jobb a helyzetük.
Mivel a nyugdíjak elértéktelenedésében részben költségvetési elvonások is szerepet játszottak, másrészt a jelen rendelkezések miatt a vállalatok hátrasorolhatják a társadalombiztosítás követeléseit, ezért javasolom a Kormánynak, fontolja meg: mekkora mértékben vállalja a felelősséget a költségvetés a kialakult helyzetért, és mekkora hányadát hárítja a nyugdíjasokra.
Amíg ez a kérdés rendezetlen, a magam részéről a beterjesztett csomagtervet elfogadni nem tudom. (Taps a bal oldalon.)
