EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Köszönöm Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A kormány által előterjesztett törvényjavaslat fő vonulata, fő megfontolása az, hogy a Vagyonügynökség feletti hatásköröket vegyük el az Országgyűléstől és adjuk oda a kormánynak.
Ennek a megfontolásnak a fő indoka az – amint azt hallottuk –, hogy a kormánynak lehetővé kell tenni, hogy a saját privatizációs koncepcióját végrehajtsa, s ehhez a szükséges eszközöket a kormány rendelkezésére kell bocsátani.
Szeretném leszögezni, hogy ez az elv helyes, valóban, ha a kormánynak van privatizációs koncepciója, akkor ehhez a szükséges eszközrendszert a kormány rendelkezésére kell bocsátani.
A probléma a jelen esetben az, tisztelt Országgyűlés, ahogy azt már többször kifejtettük, hogy e pillanatban a Kormánynak nincs privatizációs koncepciója, következésképpen nem tudjuk, hogy mi az, amihez ezt az eszközrendszert igényli. A Kormány oldaláról a legfontosabb érvek, amelyek eddig elhangoztak: az egyik, hogy lesz ilyen koncepció, a másik, hogy vélelmezzük a kormány jóhiszeműségét, valamint – más napirendi pontnál már többször elhangzott – a választások eredményei feljogosítják a Magyar Demokrata Fórumot, illetve a kormánykoalíciót, hogy irányítsa az országot.
Ez utóbbinál kezdve szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét: a kormánykoalíció arra kapott felhatalmazást, hogy kormányozza az országot, az Országgyűlés többi része – amely alig kevesebb, mint az Országgyűlés fele – pedig arra kapott felhatalmazást, hogy ellenőrizze a Kormány tevékenységét. Következésképpen, ha az ellenzéki oldalról olyan igények merülnek fel, hogy a kormány tevékenységét ellenőrizni kell, akkor ezt az ellenzéki pártok, ellenzéki képviselők szintén a választópolgárok felhatalmazásából teszik.
Ami a jóhiszeműséget illeti, szeretném leszögezni, hogy nem vonjuk kétségbe a Kormány jóhiszeműségét. Játsszunk azonban el egy gondolattal, nem árt, ha a kormányképviselők hozzászoknak ehhez a gondolathoz: az SZDSZ megnyeri a választásokat, SZDSZ-kormány terjeszt be törvényjavaslatokat, s ennek egyetlen indoka csupán az, vagy egyik legfontosabb indoka az, hogy kérjük az ellenzéki képviselőktől, hogy vélelmezzék a Kormány jóhiszeműségét.
Azt hiszem, hogy ez esetben ellenzéki képviselők azt mondanák, hogy persze bíznak a kormány jóhiszeműségében, kérnék azonban a biztosítékokat. És jól tennék a tisztelt, ma még kormánypárti, később ellenzéki képviselők, hogyha ezt követelnék (derültség és taps az SZDSZ soraiban) , tehát ha követelnék ezt a kormánypárttól és már most megígérhetem, hogy meg fogjuk teremteni az ellenőrzés lehetőségét.
Végezetül, ami a konkrét kérdéseket illeti, a törvényjavaslat tele van tűzdelve olyan javaslatokkal, amelyek a kormány tevékenysége feletti kontrollt vagy minimalizálják, vagy pedig megszüntetik. Ezeknek a kiküszöbölésére született Soós Károly Attila képviselőtársam módosító indítványa, amely alapvetően a hatáskörökkel, a kinevezési jogkörökkel foglalkozik, valamint a jómagam által előterjesztett módosító indítvány, amely a bírói hatáskör visszaállítását javasolja.
Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitákban és itt is többször elhangzott az az érv, hogy azért kell az Állami Vagyonügynökség feletti kontrollt megszüntetni, mert a tulajdonosnak nincs szüksége arra, hogy kontrollálják. Micsoda dolog az – hangzott az érvelés –, a tulajdonos rendelkezzen a tulajdona felett, és ebbe valamilyen szerv beleszólna. Azt gondolom, hogy helyes ez az érvelés. Ha én az autómat, házamat, bármely vagyontárgyamat eladom, akkor abba valóban senki nem szólhatna bele.
Úgy gondolom azonban, hogy illúzió az a feltételezés, hogy az Állami Vagyonügynökség valódi tulajdonosként fog eljárni, sőt mi több, úgy érzem, hogy az elmúlt 40 év egyik kiábrándító illúziója az volt, hogy nem tud az állam tulajdonosként eljárni. Az elmúlt 40 évnek a tulajdonjogi ideológiája az volt, hogy az állami vagyon ideológiailag a népé, jogilag az államé, valójában azonban senkié nem volt.
Azt hiszem tehát, hogy valóban illúzió feltételezni, hogy az Állami Vagyonügynökség, amely az ország vagyonának szinte 80 százaléka fölött fog rendelkezni, nem államigazgatási szervezetként fog működni, hanem tulajdonosként. Ezzel az illúzióval célszerű leszámolni, és elfogadni, hogy itt valójában egy kvázitulajdonosként működő államigazgatási szervet hozunk létre, amely államigazgatási szerv felett a kontrollt célszerű megteremteni. Ezzel kapcsolatban utalnék arra: többen mondják, hogy az állami tulajdonnak ez megfelel. Szeretném felhívni a figyelmet arra: az állam nem egyenlő a Kormánnyal, az állam az Országgyűlés is, sőt a bíróságok is. Tehát abban az esetben, ha a Vagyonügynökség felett bizonyos jogköröket az Országgyűlés továbbra is fenntart, a bizonyos döntésekkel szemben helye van bírói megtámadásnak, akkor ezzel az állam érdeke nemhogy nem csorbul, hanem egyenesen erősödik. (Taps a bal oldalon.)
A Kormány által előterjesztett törvényjavaslatnak a 3. §-ához és a 8. § (1) bekezdéséhez szeretnék egy-két gondolatot fűzni.
A 3. §, amelyhez Soós Károly Attila képviselő nyújtott be javaslatot, eredetileg, tehát a Kormány előterjesztése előtt úgy rendelkezett, hogy a Vagyonügynökségről szóló törvény nem terjed ki a tanácsok által alapított állami vállalatokra, míg a Kormány által előterjesztett törvényjavaslat ki akarja terjeszteni a Vagyonügynökség hatáskörét. Ezzel kapcsolatban Szabó György képviselő kifejtette aggályait, okosan, úgyhogy ezekre már nem kívánok visszatérni, azonban két dologra szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét.
Az egyik: a tegnapi vitában gyakran elhangzott az, hogy az SZDSZ és az MDF önkormányzati koncepciója között lényeges különbség nincs, és a 70 százalékuknak az egybemosódásáról hallhattunk előadásokat. Szeretném hangsúlyozni, ha az MDF komolyan gondolja azt, hogy az önkormányzatoknak lehetővé kell tenni, hogy saját vagyonuk legyen, tehát nemcsak az lenne a dolguk, hogy bizonyos közszolgálati tevékenységeket ellássanak, hanem saját vagyonuk legyen, akkor ehhez rendelkezésükre kell bocsátani eszközöket.
Az MDF-nek, pontosabban, elnézést a Kormánynak jelenlegi javaslata ennek kifejezetten az ellenkezőjét tartalmazza, itt a jövőbeni önkormányzati vagyon mostani államosításával állunk szemben.
A következő a 8. § (1) bekezdése, amely a bírói megtámadással kapcsolatos. Szeretném felhívni az Országyűlés figyelmét arra, hogy a korábbi Országgyűlés, amelyet oly sokszor marasztalunk el – egyébként joggal –, fenntartotta a bírói megtámadás jogát az átalakulást megtiltó vagyonügynökségi határozat ellen, holott akkor még a Vagyonügynökség felett a felügyelet az Országgyűlést illette meg.
Most, ha a felügyelet szintje az Országgyűlésről leszáll a Kormányhoz, akkor úgy érzem, fokozottan indokolt a bírói megtámadás jogát fenntartani. Hadd tegyem hozzá, hogy ez bizonyos mértékig a kormánynak is érdeke, hogy egy ilyen nyilvánosság, egy bírói megtámadás joga rendelkezésre álljon a következők miatt. Hogyha a Vagyonügynökség, ez az óriási csúcsminisztérium – hadd utaljak arra, hogy Remport Gabriella azt mondta, hogy (mozgás és derültség) .elnézést kérek, bocsánat, rosszul mondtam a nevét, mert az mondta, az a lényeg, hogy nem illeti meg a Vagyonügynökség vezetőjét az államtitkári poszt. Lehet, hogy ebben igaza van. Szerintem a miniszternél is fontosabb a vagyonügynökség vezetőjének a beosztása, hiszen hatalmas csúcsminisztériumot fog vezetni, hatalmas vagyontárgyak között lesz képes dönteni. Hogyha ez a döntési jogkör ellenőrizetlen lesz, akkor – és szeretném hangsúlyozni, ez nem személyi kérdés, nem arról van szó, hogy alkalmas-e vagy nem alkalmas – az ellenőrizetlen hatalom a korrupció melegágya.
Attól tartok, de most úgyszintén mondom, ha a vagyonügynökség a kormány felügyelete alatt ellenőrizetlenül tud dönteni, akkor félő, hogy a kormány bukása a most is elég közelinek tűnhetőhöz képest még közelebbi időpontban fog bekövetkezni. (Mozgás.)
Tisztelt Országgyűlés! A Vagyonügynökségről szóló vita első részében Bethlen István úr, az MDF jeles képviselője azt mondta, hogy az MDF ellenőrzött privatizációt óhajt. Az SZDSZ is ellenőrzött privatizációt óhajt, ezért felmerül bennem a kérdés, hogy vajon mi a különbség az MDF és az SZDSZ által óhajtott ellenőrzött privatizáció között. Azt tudom, hogy az SZDSZ koncepciója értelmében az ellenőrzött privatizáció azt jelenti, hogy a nyilvánosságnak, normatív jogszabályoknak és bíróságoknak kell a privatizációt ellenőrizni. Kérdés, hogy mi az MDF ezzel kapcsolatos álláspontja. Nem találtam erre sokáig magyarázatot, mígnem az IBUSZ-vitában Bethlen úr egy olyasmi nyilatkozatot tett: hogyha engem előre megkérdeznek, akkor megmondtam volna, hogy ezt hogyan kell csinálni – nem pontosan, szóról szóra idéztem, a lényegét –, megmondtam volna, hogyan kell csinálni, akkor elkerülhettük volna ezeket a bajokat.
Úgy vélem, tisztelt Országgyűlés, és meggyőződésem, hogy az MDF többségének sem ez az álláspontja, hogy nem az az ellenőrzött privatizáció szükséges és kívánatos, ahol az ellenőrzést Bethlen úr, Matolcsi úr, de hagyjuk a neveket, X úr vagy Y úr folytatja le, hanem valóban egy igazi ellenőrzött privatizáció, amely mindenki számára megnyugtató nyilvánosságot, bírói megtámadást és egyéb európai és jogállam igényével fellépő szabályozást hoz. (Taps a bal oldalon.)
Ennek a figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy módosító javaslatainkat támogatni szíveskedjenek, ellenkező esetben a magam részéről a törvényjavaslat elutasítása mellett fogok voksolni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)
