MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ)
MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ)
MONOSTORI ENDRE, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Interpellációmat a miniszterelnök úrhoz intéztem. A miniszterelnök urat nem látom, megkérdezem. (Közbeszólások: Brüsszelben van!) Megkérdezem, hogy megbízott-e valakit a válaszadással. (Botos Katalin kézfelemeléssel jelzi, hogy a miniszterelnök őt bízta meg.)
Igen, köszönöm.
Csaknem 27 ezer aláírás jött össze Szombathelyen és Vas megyében. Mégpedig azért gyűjtöttük ezt, hogy a rendkívül mostoha körülmények között működő szombathelyi mentőállomás a volt munkásőrség ingatlanát megkapja.
Hosszú évek óta húzódik a mentőállomás elhelyezésének kérdése. A jelenlegi mentőállomást az 1950-es években a határőrség lóistállóként használta. Átalakították ugyan, korszerűsítették ugyan, de most is olyan vizes, hogy állandó fűtéssel lehet csak használni.
A mentőállomás dolgozói az intézményhez méltatlan, zsúfolt, nehéz körülmények között dolgoznak. Egy jellemző példát szeretnék mondani: az öltözőszekrényeik egy 22 négyzetméteres helyiségben találhatók. Ami 52 szekrény esetében azt jelenti, hogy egy személyre még fél négyzetméter hely sem jut az öltözőben.
Ezen az állomáson teljesít szolgálatot az egész megye mentését és betegszállításait irányító szolgálatvezetés és az ugyancsak megyei feladatokat ellátó eset-rohamszolgálat.
Az állomáson történik a megye különböző pontjaira történő betegszállítások tranzitja is. Naponta több, más megyéből is érkező mentőegység várakozik az állomáson, gyakran a betegekkel együtt.
Ezek jó időben a mentőautóban, rosszabb időben az ambulanciának nevezett, de egyáltalán nem úgy funkcionáló helyiségben, a dolgozók között vannak elhelyezve. Az ő fektetésük és kezelésük így egyszerűen megoldhatatlan. Az állomáson nincs biztosítva a legelemibb fertőtlenítési lehetőség sem. Fertőtlenítőként egy WC-előtér szolgál.
Ebben az épületben kell továbbá megoldani a továbbképzéseket, ápolói tanfolyamokat, a mentőeszközök oktatással egybekötött bemutatását, az elsősegélynyújtó módszertani oktatásokat, munkaértekezleteket és egyéb megyei rendezvényeket.
Tovább sorolhatnám még az elrettentő példákat, de úgy gondolom, hogy a felsoroltak is elegendőek ahhoz, hogy érzékeltessem egy egészségügyi intézmény siralmas állapotát.
Ezzel szemben a munkásőrség szombathelyi épülete – melyet jelenleg, 1990. végéig a Vas Megyei Bíróság bérel – kiváló körülményeket biztosítana a mentőállomás funkcionálásához. Ez az ingatlan a PM zárolt állami vagyont kezelő és hasznosító intézményének levele szerint árverésre kerülne. Az Országos Mentőszolgálat nem rendelkezik olyan anyagi feltételekkel, hogy az ingatlant megvegye. Ezért fordulok a Kormányhoz a magam és a Vas megyei képviselőtársaim nevében is, hogy a volt munkásőrség egyes ingatlanainak használatáról szóló 1067/1990. (IV.9.) minisztertanácsi határozat módosításával adja az ingatlant a mentőállomás tulajdonába, illetve hasznosításába.
Rendkívül fontosnak tartom még megjegyezni, illetve előadni, hogy a csaknem 27 ezer aláírás mellett az épületek átalakításához szükséges munkálatokhoz több mint húsz Vas megyei vállalat ajánlotta fel a segítségét.
Végül úgy érzem, hogy itt két alternatíva maradt. Vagy teljesen megbénul a szombathelyi mentőállomás munkája, vagy pedig a Kormány az említett módon segítséget nyújt. Úgy gondolom, hogy itt sincs harmadik út. Most pedig szeretném teljesíteni a 27 ezer aláíró választópolgár kérését, és az aláírásokat a megfelelő helyre továbbítani. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiból.– Monostori Endre négy vastag borítékban előrehozza az összegyűjtött aláírásokat, és átadja azokat Botos Katalinnak. Szórványos taps.)
