MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elég sok hosszú hozzászólás és elég sok, tulajdonképpen élvezetes példabeszéd hangzott el, de ezzel nem jutunk közelebb ahhoz, hogy legyen Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, hogy az létrejöjjön, hogy végre kinevezhetők legyenek a nemzeti médiák vezetői. Megismétlem azt, amit Orbán Viktor frakcióvezetőnk már elmondott: a dolog nagyon sürgető lenne, és lejárt a július 15-i határidő, amikor is a sajtó-albizottság egy ülésén kérésünkre a miniszterelnök úrtól közvetve azt a tájékoztatást kaptuk, hogy július 15-ig ezek a kérdések meg fognak oldódni, és a médiák élén új vezetők kezdhetnek el dolgozni. Már késésben vagyunk, és emlékeztetnénk arra, hogy mind Hankiss Elemér, mind Gombár Csaba egyöntetű támogatást kaptak a kulturális bizottságban meghallgatásuk során, egyöntetű bizalmat, és a szakmai szervezetek is azt nyilatkozták, hogy ez esetben kivételesen eltekintenének attól, hogy előzetesen egy ilyen pártatlan bizottságban meghallgathassák az új vezetőket, mert ez a két személy a szakma bizalmát is élvezi. Ezek az urak várnak erre, hogy munkához láthassanak, csak éppen azt nem tudhatják, hogy most már a határidő elmúltával is meddig kell még várniuk.
Jó lenne, ha több eredményességre törekvés lenne a vitánkban, ezért megpróbálnám valahogy efelé irányítani a dolgokat. Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik: többen cáfolták, hogy egyáltalán ilyen bizottságra szükség volna. Én ezt szeretném cáfolni.
Másodsorban pedig valamiféle kompromisszum mentén megpróbálnám felvázolni, hogyan lehetne talán ezt a bizottságot úgy létrehozni, hogy az nagyjából, ha nem is tökéletesen, de mindenképpen elfogadható legyen, és utána majd, a működése során ez a kezdetben nyilván nem tökéletesen létrehozott, de létrehozott bizottság, ez az újtípusú testület, ez csiszolódhatna, és kialakulhatna a pontosabb működési rendje. Egyrészt néhány korábbi visszaszólásra utalnék.
Balázsi Tibor vázolta azt, hogy ez a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, ez valamiféle kézi vezérlésnek lenne az eszköze, ami eléggé meglepő megközelítés. Itt Fodor Tamás nagyon találóan jegyezte meg, hogy ennek a fényében nem lehet érteni, mire való az a javaslat, ami a törvényjavaslat 2. §-ából kivenné azt a fordulatot, hogy a közszolgálati médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságát érintő panaszokkal is foglalkozik ez a bizottság.
Egy példa erre. Nem lenne itt szó kézi vezérlésről, de igenis szükség lenne egy olyan szervre, amely véleményt tudna nyilvánítani, ha szükséges. A mostani átmeneti helyzetben gyakran vetődnek panaszok, akkor bizony gyakran és később, ha nem is az újságírók nevelése révén – mert ebbe a fordulatba valóban bele lehet kötni –, de ha később kialakul a pártatlan, a tárgyilagos tájékoztatásnak egy fejlettebb, rutinszerűen bejáratottabb kultúrája, akkor talán egy ilyen bizottságnak is kevesebb munkája lehet. A példa a következő: A tegnapi tv-híradóról van szó. A tavalyi költségvetés zárszámadásának elfogadásáról ugyanis az első kiadása a híradónak úgy tudósított, hogy az ellenzék kifogásai előadása után azt nem ellenezte a tisztelt Ház. Így fogadta el a tavalyi költségvetés zárszámadását. Orbán Viktor frakcióvezetőnk hallván ezt az adást, felhívta a híradót, és kérte, hogy a további kiadásokban igazíttassék helyre ez a súlyos tévedés, hiszen mi nemcsak hogy ellene szavaztunk a dolognak, hanem még meg is mondtuk a plenáris ülésen felszólalva, hogy nem tudjuk elfogadni ezt a zárszámadást. A helyreigazítások egyik későbbi kiadásban sem történtek meg. Mi bosszankodhatunk magunkban, de nem tudunk sehova fordulni. Ha a bizottság a Kulin Ferenc által elfogadott, előadott javaslat szerint úgy jönne létre, hogy negyedévente hozhatna állásfoglalást, akkor esetleg valamikor októberben vagy novemberben kapnánk valami orvoslást erre a panaszunkra, úgyhogy ez nem igazán megnyugtató alternatíva lenne. Ennyit arról, hogy adódó panaszok esetén szükség lenne egy ilyen testületre.
Csurka István azt a megállapítást tette, hogy valahogyan a pártatlanságot bele kellene szerkeszteni ezeknek az intézményeknek a rendjébe. Erről eszembe jutott Kulin Ferenc tegnapi érvelése, miszerint – nem tudom egészen biztosan idézni, de a gondolat az volt, hogy – az elnök személye lenne valamilyen módon a garancia arra, hogy ezeken az intézményeken belül a dolgok megfelelően, pártatlanul és talán az újságírói szabadságot is biztosító módon történjenek.
Ezzel én nem tudok egyetérteni, már közhelyszámba megy elmondani újra meg újra, hogy egy jogállamban a garanciák nem személyi garanciák lehetnek; ha kellőképpen liberális hajlamú az elnök, akkor nem lesz probléma, ha nem, akkor megsértheti az újságírói szabadságot vagy akár a pártatlanságot.
Itt még elmondta Kulin Ferenc azt is, hogy az új sajtótörvény, illetve sajtó- és médiaszabályozás garantálja majd az újságírói szabadságot. Ehhez is azt tenném hozzá, hogy egy ilyen speciális területen ugyanúgy szükség lenne azonban a törvényi szabályozás feletti őrködésre, valamiféle testületi ombudsmann megalkotásával,ha úgy tetszik –, ezt így is lehet indokolni, amely ezeket a panaszokat vizsgálná.
Hamisnak tartom azt a beállítást – erre már utaltam –, hogy valamiféle kézi vezérlés szerve lenne ez a bizottság, hiszen éppen a sokoldalú összetétel lenne a garancia arra, hogy ez ne történjen meg. Ez a válaszom Giczy Györgynek a véleményére, illetve ellenérvem véleményével szemben, a hogyan, ki lehetne pártatlan kérdésre, nem a személyek lennének pártatlanok, hanem éppen a sokoldalú összetétele a bizottságnak teljesítene egy olyan kiegyensúlyozó funkciót, amelynek révén maga a bizottság egészében valamiféle pártatlanságot meg tudna valósítani.
Azt hiszem, hogy ez az összetétel biztosítaná azt, hogy ez a bizottság megfelelően működjön, és a működő demokráciák hasonló bizottságai adják a példát, hogy ilyen bizottságokra igenis szükség van, s ahhoz, hogy nálunk egy ilyen bizottság megfelelő működése, szerepköre igazából kialakuljon, bizony hozzá kell fogni a dologhoz. Ha csak így képzelődünk, gondolkozunk róla, abból sok eredmény nem lesz. Én is mondhatok olyan példákat, ahhoz, hogy az ember megtanuljon úszni, bele kell mennie a vízbe. Hozzuk létre ezt a bizottságot, ha nem is mindjárt tökéletesen, de működése közben szerezhetjük meg a tapasztalatokat ahhoz, hogy ennek cizelláltabb legyen a felépítése és a szerepköre.
Balázsi Tibor kitért arra, hogy a bizottságban hogyan is folytak a viták. Akkor engedtessék meg nekem is visszautalni arra, hogy egyedül ő, illetve Csurka István – kérem ne vegyék személyeskedésnek, ezek tények megint csak – szavaztak az ellen, hogy erre a bizottságra igazában szükség lenne. A kulturális bizottságban teljes konszenzus volt a tekintetben, hogy ilyen bizottságra szükség van, csak azokban a dolgokban nem sikerült megegyezni, hogy ennek a bizottságnak hogyan is kell összeállnia.
Eleget érveltem már amellett, hogy erre a bizottságra szükség volna, nem kellene megriadnunk attól, hogy ez egy újszerű testület lévén, újszerű funkciókkal, egyelőre talán kialakulatlan, hogy mi is lenne a szerepköre, sokak számára nehezen átgondolható, mert ez egy újszerű szerkezet, tehát nem egy régi szerkezet – ahogy Csurka István egy fordulatában megfogalmazta –, éppenséggel egy új szerkezet, amivel meg kellene ismerkednünk, ami egy újdonságot hozna a demokráciánkba, s azt hiszem, hogy szükség lenne rá.
Áttérve a mondandóm második, rövidebb felére, mi lesz az a kompromisszum, amelynek alapján – én úgy gondolom, hogy talán a reménytelenül szembefeszülni látszó javaslatok között – létrehozható valami megegyzés.
A kulturális bizottság által benyújtott, Kulin Ferenc által tegnap előadott módosító javaslatok közül szerintem elfogadható talán akár négy javaslat is a hat közül. Igazából úgy érzem, hogy a szemben álló álláspontok kiegyenlíthetők olyan kompromiszszummal – s tulajdonképpen ez egy kérdés lenne Haraszti Miklóshoz –, hogy ő mit tudna engedni a javaslatából (derültség) , illetve kérdés lenne Kulin Ferenchez is, hogy ő milyen kompromisszumot tartana elfogadhatónak. (Zaj.)
Én azt hiszem, hogy egyedül a módosító javaslatoknál az 1. pontban, azaz a 2. §-ban jegyzett pont az, ami igazából teljesen elsúlytalanítaná ennek a bizottságnak a működését, hiszen itt arról lenne szó, hogy kimaradna az újságírói véleménynyilvánítási szabadságot érintő panaszokról szóló rész. Ezzel is foglalkozna a bizottság, a másik pedig: kimaradna az, hogy a nemzeti médiák kötelesek közzétenni a bizottság állásfoglalásait; bekerülne az, hogy csak negyedévenként hozhatna állásfoglalásokat ez a bizottság.
Az én véleményem szerint ez a módosító javaslat teljesen súlytalanná és jelentéktelenné, működésképtelenné tenné ezt a bizottságot. A másik pont, amit módosításként szerintem megint csak a bizottság működését veszélyeztetné, ha a szakma ebben nem lehetne jelen, azaz a szakmai kompetencia, az a szempontrendszer, amelyet a szakma képviselhetne. A Haraszti Miklós javaslatában is meglevő összeférhetetlenségi szabállyal kontrollálva, enélkül szerintem szintén súlytalan a bizottság, és szintén nem töltené be a funkcióját.
Ugyanakkor a többi módosító javaslatot – véleményem szerint elfogadható, ennek mentén elképzelhető egy olyan kompromisszum, amellyel igazából ez a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága akár a mai napon létrehozható volna, természetesen csak akkor, ha Gáspár Miklós hajlandó lenne visszavonni azt a módosító javaslatát, ami véleményem szerint egy olyan kérdést próbál tisztázni, ami eléggé nyilvánvaló, hogy nem szólna bele ez a bizottság a jövőben elkészítendő műsorok szerkesztésébe. Ez az eredeti törvényjavaslatban is szerepel, hogy ez a bizottság nem rendelkezne munkáltatói jogokkal, és operatív irányítást nem végezhet.
Gáspár Miklós javaslata egészen egyszerűen felesleges, úgy érzem, hogy tényleg még a mai napon lehetőségünk volna, ha ezek között az ellenvélemények között valamiféle hidat találnánk, létrehozni a bizottságot. Ebben az esetben – három nappal amúgy is túlléptük a határidőt a médiák vezetőinek kinevezésére – ennek a bizottságnak a létrehozása talán nem csúszna tovább még súlyosabban veszélyeztetve maguknak a médiáknak a működését. (Szórványos taps.)
