MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tavaly ilyenkor, az ellenzéki kerek asztal ülésein, jó néhány jelen lévő képviselőtársammal együtt vitatkoztunk, beszélgettünk az országgyűlési választások rendszerének elveiről. Akkor két feladatot kellett az új választási rendszemek megoldania. Egyrészt biztosítania kellett, hogy a feltörekvő politikai erők a lehető legnagyobb esélyegyenlőség alapján mérkőzhessenek meg az első szabad választásokon, másrészt némileg ezzel ellentétes célt is biztosítania kellett, mégpedig azt, hogy a Parlament összetétele olyan legyen, ami biztosítja az ország kormányzóképességét, elősegíti egy viszonylag stabil kormánykoalíció létrejöttét.
Az első célt akkor a kétfordulós választási rendszer biztosította azáltal, hogy a két forduló rendszere nem kényszerítette a még meg nem mért, össze nem mérődött politikai erőket a választási koalícióra egymással - ez csak a második fordulóban vált lehetségessé és szükségessé is számukra. Így az első fordulóban valóban tisztán versenyezhetett, szabadon versenyezhetett egymással minden új politikai erő. Másrészt a második célt szolgálta az, hogy választási rendszerünk - amit elfogadtunk - nem tisztán arányos választási rendszer volt; olyan irányban torzít, amivel elősegítette annak a célnak a megvalósítását, amely az ország kormányzóképességét szolgálja.
Jelenleg kicsit más feladattal kell szembenéznünk. Bár az önkormányzati képviselőtestületek felfoghatók háromezer kis parlamentként is, mégsem tekintenek szembe annak szükségességével, hogy belőlük egy kormányt kelljen kiállítani és egy ellenzéket. Ezek a helyi képviselőtestületek - mint egységes testületek - hivatottak az adott települések irányítására, az adott települések problémáinak megoldására, így nem néznek szembe a kormányalakítási kényszerrel, nem különül el bennük intézményesen kormányzati és ellenzéki erők.
Úgy gondoljuk ezért, hogy a most megalkotandó, helyi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvénynek egyszerre több feladatot kell biztosítania. Egyrészt lehetővé kell tennie a helyi erők legszélesebb skálán történő megjelenését ezekben az önkormányzati képviselőtestületekben. Biztosítania kell ennek a rendszernek, hogy ne csupán a pártpolitikai erők, a pártként megszerveződött politikai erők kaphassanak teret ezekben a testületekben. Másrészt úgy érzem, felfokozódik, felerősödik a személyes elem jelenléte ebben a választásban, hiszen jóval kisebb közösségek választanak ezekbe a testületekbe, és az e posztokért versengő személyek életútja, személyes háttere valószínűleg sokkal szélesebb körben ismert az adott közösségben, mint bármelyikünké, aki az országgyűlési képviselők választásán indult.
Harmadrészt törekednünk kell arra, hogy ez a választási rendszer, amennyire lehet, egyszerű legyen, és a lehetőségekhez képest olcsó is.
Mielőtt összefoglalnám azokat a fontosabb elemeket, amelyekben a Szabad Demokraták Szövetségének az elképzelései némileg eltérnek a beterjesztett törvényjavaslatban találhatótól, meg szeretném jegyezni, hogy a választójogot, mi egy önkéntesen gyakorolható jognak tekintjük. Úgy gondoljuk, a választási törvénytervezetnek sem közvetve, sem közvetlenül nem kell a joggal való élés kényszerét tartalmaznia. Inkább a mindenkori kormányzatra hárulnak olyan feladatok, hogy biztosítsák a lehetőséget: azok az állampolgárok, akik élni kívánnak ezzel a joggal, valóban élhessenek ezzel, birtokában legyenek azoknak az információknak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy gyakorolni tudják ezen jogukat, ha kívánják.
Négy területen foglalnám össze azokat az alapvető elemeket, amelyekben némileg eltér az elképzelésünk az előterjesztett törvényjavaslatétól. Az egyik ilyen lesz az önkormányzati képviselőtestületek ügye, a másik a megyei közgyűlés, a harmadik a budapesti képviselőtestület, a negyedik pedig a polgármesterek választásával kapcsolatos.
Az önkormányzati képviselőtestületek választásában szintén négy olyan elem van, amelyben jelentős különbség található a szabad demokraták elképzelése és az előterjesztett törvényjavaslat között.
Elfogadjuk azt az elképzelést, hogy a településeket különböző kategóriákra kell bontani, és különféle választási rendszereket kell életbe léptetni, de a települések kategóriáinak a számát nem háromban, hanem kettőben képzeljük el. Egyetértünk azzal, hogy az 5000 lélekszám alatti településeken a kislistás rendszer működjön az előterjesztés szellemében, de az 5000 feletti településeken egyféle típusú rendszert szeretnénk bevezetni.
Úgy gondoljuk, hogy már az 5000 és 60 000 közötti lélekszámot felvonultató települések is többek, mint pusztán a település részeinek egyszerű halmazai. Úgy gondoljuk, fontos, hogy már az ilyen lélekszámú települések képviselőtestületébe is kerülhessenek olyan egyének, akik nem pusztán egy-egy körzetét kívánják képviselni annak a településnek, hanem a település egészéhez elkötelezettek, a település egészét próbálják valami - mondjuk, szakmai képzettségük - révén képviselni.
A második különbség a beterjesztett törvényjavaslathoz képest, hogy az egyéni választókerületek révén bejutható és a listán bejutható képviselőtestületi tagok arányát nem a kétharmad-egyharmadban kívánnánk rögzíteni, hanem fele-fele arányban. Ez szolgálná az arányosság felé való eltolódást, és nagyobb lehetőséget biztosítana olyan helyi társadalmi szervezetek képviselőinek a helyi képviselőtestületbe történő bejuttatására, akik esetleg egy-egy egyéni körzetben nem jutnának szóhoz. Gondolok itt környezetvédő csoportokra vagy bármilyen más, a városok, falvak, községek életét érintő kisebb, helyi csoportokra, amelyeknek a képviselői esetleg egyéni körzetben nem jutnak be, mert ott olyan személyt kívánnak választani az urnákhoz járulók, aki ahhoz a kisebb körhöz tartozik, annak a kisebb, szűkebb közösségnek elkötelezett.
A harmadik nagy különbség, ami az elképzeléseink és a törvényjavaslat között van, hogy mi a kétszavazatos választási rendszert preferáljuk, azt részesítjük előnyben - ami szerepel természetesen a törvényjavaslatban is mint alternatíva -, szemben az egy szavazatot kétszer értékelő megoldással. Tudjuk nagyon jól, hogy az egy szavazatot kétszer értékelő megoldás a nagy pártoknak kedvez, így kedvez az MDF-nek és az SZDSZ-nek, nem kedvez azonban a kisebb pártoknak, és nem kedvez az adott közösségekben élő vagy adott közösségekben megalakított más társadalmi szervezeteknek. Teljesen nyilvánvaló az, hogy ilyen esetben ha az egy szavazatot kétszer értékelő választási rendszert fogadnánk el, akkor azok a pártok jutnak előnyhöz, akik a települések, a választókörzetek összességében tudnak egyéni jelöltet állítani, szemben azokkal a szervekkel, amelyek erre nem képesek. Ezért úgy érezzük, hogy indokolatlan módon túlzott mértékben vinné be egyrészt a pártpolitikai szempontokat a helyi önkormányzati képviselőtestület választásába az egyszavazatos rendszer. és indokolatlanul juttatná előnyhöz a nagy pártokat de kisebb pártokkal, illetve más helyi szervezetekkel szemben.
A negyedik fő különbség, amely a törvényjavaslattal szemben a szabad demokraták elképzelésében fellelhető: mi egyfordulós választási rendszert tartanánk kívánatosnak.
A miniszter úr expozéjában említette, hogy nem kívántak a törvényjavaslat szerzői eltérni az első forduló abszolút többségének az elvétől. De nézzünk szembe azzal, hogy az országgyűlési választások tapasztalatai mii mutatnak! Működött-e ez az elv a gyakorlatban''
Az első fordulóban mindössze öt képviselő volt, aki a szavazatok több mint 50 százalékát megszerezte, és ha ezt egybevetjük a választások első fordulójában megjelenők arányában, ez körülbelül 30-35 százalékát jelenti az adott településben vagy adott körzetben választásra jogosultaknak.
Annak ellenére, hogy a második fordulóban hihetetlenül kiélesedett számos körzetben a harc az MDF és az SZDSZ képviselői között, és a jelöltek száma számos körzetben kettőre redukálódott, így a második fordulóban meg kellett szereznie a szavazatok több mint 50 százalékát az egyik jelöltnek, de a második fordulóban a választásokon a részvétel: arány jóval kisebb volt, mint az első fordulóban, és még ezekben a körletekben is egy 50 százaléknál magasabb arány nem biztos, hogy többet jelentett abszolút számban az első fordulóban szerzett 50 százaléknál alacsonyabb aránynál, és nem valószínű, hogy többet jelentett 30-35 százalékánál az adott körzet választópolgárainak. Az egyéni körzetben bejutott képviselők többsége 15-25 százalékos aránnyal jutott be valójában, ha az általuk kapott szavazatokat a választókörzetükben élő szavazópolgárok összességéhez viszonyítjuk. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a helyhatósági választásokon való részvétel általában jóval alacsonyabb, mint az országgyűlési választásokon való részvétel. Ezt nemcsak nyugati példák mutatják, hanem Kelet-Európában a lengyel példa is mutatja. Hiába kötünk ki 50 százalékos részvételi kötelezettséget a választások alkalmával az első fordulóban, és hiába párosítjuk azt, hogy csak az a polgár vagy csak az az egyéni jelölt válhat a képviselőtestület tagjává, aki a szavazatoknak az 50 százalékát megszerzi. Ez gyakorlatilag egy automatikus kétfordulós rendszert jelent, amelyben ezeket a követelményeket automatikusan fel kell adnunk. Ezért a szabad demokratáknak az a javaslata, hogy a választási törvénytervezet ne tartalmazzon kötelező részvételi arányokat, ott tisztán egyfordulós rendszer legyen, egyszerűsíti a választási rendszert, és a választás kimenetelében nem hiszem, hogy különbségeket okoz.
Ezután rátérnék a megyei közgyűlés szerkezetére és felállításának általunk javasolt módjára. A beterjesztett törvényjavaslat egy rendkívül bonyolult procedúrát tartalmaz, ezzel szemben mi megpróbálunk egy olyan elképzelést felvázolni, ami egybecseng a szabad demokraták megyével kapcsolatos elképzeléseivel is. és egy erősen gyenge, legyengített megyekoncepcióval harmonizál.
Mi a megyei közgyűlést nem másként képzeljük el, mint a megyében megválasztott polgármesterek gyűlését. Természetesen felvethető ezzel szemben az a kifogás, hogy a polgármesterek gyűlése ez esetben számos megyében többszázas testületet is jelenthet, de ekkor mi a megyei közgyűlés hatáskörébe utaljuk annak a problémának az eldöntését, hogy kívánnak-e a saját körükön belül egy szűkebb testületet választani, amely megyei közgyűlésként funkcionálna.
Ez esetben ezt arányos listás módszer szerint kellene elvégezni, tehát egy szűkebb testület, mert ugyanolyan arányban kellene képviselnie mondjuk az MDF-es polgármestereket a soraiban, mint ahogy azok reprezentálva vannak a megye összes polgármestere között., és így a többi párt vonatkozásában is. Mégis miért tartjuk ezt a megoldást célszerűnek?
Elsősorban az vezet bennünket, hogy ne csak intézményes garanciákban próbáljuk biztosítani, hogy a megye ne nőhessen a helyi képviselőtestületek feje fölé, a helyi önkormányzatok feje fölé, hanem már személyi összetételében is fontosnak tartjuk azt, hogy a megyei testületben szereplőknek kettős kötődésük legyen, és egzisztenciájuk, legitimációjuk elsősorban a saját településükhöz kösse őket, és mintegy másodállásban, mellékes megbízatásként, egzisztenciájuknak másod-, kiegészítő részeként szerepeljenek a megyei képviselőtestületben. Másrészt ez a megoldás lehetővé teszi azt, hogy a megyék határai, a megyék nagysága a jövőben rugalmasan változhasson. Ha például Borsod-Abaúj-Zemplén megye úgy kívánna dönteni, hogy ezentúl nem egy, hanem három megye lenne a jövőben, akkor anélkül, hogy új választásokat kellene tartani a megyei képviselőtestületek vezetésére, összetételére, ezek a megyék a polgármesterek szerint egyszerűen külön tudnának válni egymástól, és az új megyék felállhatnának mint ezeknek a szétvált megyéknek a polgármesteri gyűléseiként, a megyei közgyűlésekként.
A budapesti képviselőtestület választásában viszont más elvek vezérelnek bennünket. Tisztában kell lenni azzal, hogy Budapest az egy más típusú egység, mint bármelyik megye. Budapest nem pusztán a kerületeinek a halmaza, hanem valóban élő, egységes város, amelynek egységes vezetésének kell lenni. Ilyen értelemben különbözik a megyéktől is.
Úgy gondoljuk, hogy a budapesti képviselőtestület két részből állna: egyrészt tagjai lennének a kerületi polgármesterek - a 22 kerületi polgármester -, illetve 44 egyéb képviselőtestületi tagja is lenne, akiket listás választás alapján közvetlenül lehetne ebbe a képviselőtestületbe juttatni, és ennek a képviselőtestületnek egy póttagja a főpolgármester lenne.
Ezzel át is térek az utolsó pontra: a polgármesterek választására. Szemben a benyújtott törvényjavaslattal, mi úgy képzeljük, hogy a polgármestereket minden szinten közvetlenül kellene választani. A polgármesterek jogosítványai elég erősek ahhoz, hogy közvetlen legitimációt nyerjenek, közvetlen választások során. Budapest esetében ez kerületi polgármestereket, budapesti főpolgármestert is jelentene.
.A választási törvénytervezetünk egyes pontjainál a részletes illetve az általános vitában majd mások is hozzászólnak, és el fogják mondani a nemzetiségek képviseletével, az ajánlások rendszerével és más egyéb kérdésekkel kapcsolatos szabad demokrata álláspontot is. Köszönöm a figyelmüket. (taps.)
