DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jegyeztem az eddigi hozzászólásokat. és - mondjuk - egy vagy két kivételtől eltekintve úgy, érzem, hogy elsősorban szakmabeliek szólaltak meg. Engedtessék meg, hogy egy szakmán kívüli képviselő is elmondja véleményét.
Először is van bennem egy kis zavar, mert nagyon szeretek - szakmámnál fogva - pontos definíciókkal foglalkozni. Minden előterjesztésben - a módosító javaslatokban is - egyértelműen definiálva van, hogy itt a közszolgálati média politikai pártatlanságáról van szó, s az én tudomásom szerint három ilyen média létezik ma: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda. Következésképpen a sajtóban uralkodó állapotok nem tartoznak ennek a bizottságnak a hatáskörébe. Ennek következtében számos olyan hozzászólásrész, amely a sajtó általános helyzetével foglalkozott, úgy érzem, hogy nem a témához tartozó volt és ennek következtében más célokat szolgált.
Én - amióta az úgynevezett rendszerváltás hívévé váltam - végig abból indultam ki, hogy ebben az országban többszólamú lesz a tájékoztatás. Hiszen egy idegen szót is használtunk erre, amit ugyan nem tanult meg sok ember, ennek következtében nem is mondom ki, mert kerülni szeretem az idegen szavakat, de mindenesetre többsíkú sajtóra gondoltunk.
Itt arról szó van, az a rész, amit az állam felügyel, és nyilvánvalóan a kormányzat felelőssége és a Parlament felelőssége nagy!
Mi volt ennek korábban a gyökere? Egy tudóstársam egyszer azt mondta, hogy valamikor az egyházak játszották azt a szerepet, amelyet ma a modern világban a közszolgálati médiák játszani kívánnak, vagy szeretnének játszani. Nevezetesen: hogy a nép hetente legalább egyszer szép magyar beszédet és gyönyörű muzsikát hallhatott. Úgy gondolom, hogy ennek következtében nekünk ezek nagyon értékes médiáink, és nemcsak politikáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem kultúráról, ismeretterjesztésről és még nagyon sok minden másról, amit engedtessék meg, hogy itt triviális - már megint idegen szót használok -, nyilvánvaló dolgokként ne soroljak fel.
Ennek következében én nagyon szűkkeblűnek tartom azt, hogy itt csak politikáról van szó, hiszen itt nagyon kellene vigyáznunk nagyon sok mindenre, hogy ezekben a közszolgálati médiákban tulajdonképpen mi is, Csengey Dénessel egyértelműen egyetértek, amikor a rossz emlékű tükröződési elméletet elvetjük. Én sem hiszek ebben, hiszen ha belegondolunk, hogy vajon ha az utolsó 40 év magyar történetét csak a sajtó vagy a médiák híradásai alapján írnánk meg. akkor vajh milyen történet jönne ki ebből. Túl kevés disszertáció készülhetne belőle, mert csak egyeden dolgot lehetne variálni.
A másik gondom ezzel kapcsolatban az - és ez már bizonyos értelemben a szocialista párti frakcióban is felmerült, elsősorban Kósa Ferenc módosító javaslatának a vitáján -, hogy tulajdonképpen két rossz között kell választanunk. És nagyon nehéz most, ebben a szituációban választani.
Miért tartom én ezt a szituációt rossznak? Azért kérem szépen, mert ha jól meggondolom, a nálunknál nyugodtabb társadalmi berendezkedéssel rendelkező európai országokban, ahová igyekszünk, ott ezek a médiák sőt bizonyos értelemben a sajtónak a kiemelkedő lapjai is, amiről itt hallottunk, ezek azért tudnak pártatlanok lenni, mert rendszerhűek. Mert van egy rendszer, amelyet - hogy úgy mondjam közmegegyezéssel - nagyon nagy tömegek el tudnak fogadni, és ennek következtében nem kell állandóan azon gyanakodni, hogy valaki ezt a rendszert meg akarja dönteni.
Ennek következtében teljesen mindegy ezeknek a rendszereknek, hogy mely pártok nyerik meg időlegesen az úgynevezett választásokat, mert a rendszer lényegét nem érintik.
Most nálunk egy átmeneti állapot van, és ennek következtében irtózatosan nehéz megmondani azt, hogy vajon egy média vagy egy sajtóorgánum mikor rendszerhű. Mert még nem tudtuk önmagunknak sem definiálni ezt a dolgot, és tulajdonképpen ennek a Parlamentnek egyik feladata, hogy - mondjuk - az idők folyamán valamilyen értelemben egy olyan értékrendet tükrözzön, amelyet már nevezhetünk esetleg közmegállapodással egy új rendszemek. De most a jelen pillanatban még úgy érzem, hogy nem itt tartunk.
Ennek következtében én hajlok Csurka István és Giczy képviselőtársam azon javaslata felé, hogy esetleg ezt időben el kellene tolni. Nem kellene most ezzel a kérdéssel foglalkozni. Csak tudom jól, hogy van a kétpárti megállapodás, és ez bizonyos sürgető dolgot jelent.
Ezért örömmel üdvözlöm Csengey Dénesnek azon javaslatát, hogy mivel országos ügyről van szó, próbáljunk itt is hatpárti konszenzust elérni, annál is inkább, mert - megmondom őszintén - valahogy az az érzésem, hogy egy olyan szituáció előtt állunk, mint amikor mi magunk között matematikusok, amikor teljesen értelmetlen dolgot tapasztaltunk az elmúlt években, akkor egy kiváló matematikus szavajárását idéztük, amely úgy szólt, hogy: "célját, értelmét nem látjuk, akadályát sem". Ne menjünk el az úton tovább. Köszönöm szépen. (Taps.)
