BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hatvani Képviselő Úr! Hadd utaljak én is vissza arra az interpellációra, amely e falak között, június 12-én hangzott el a miniszterelnök úrnak címezve, melyre nekem adatott meg válaszolni. Akkor elmondhattam, hogy a május 23-a óta - tehát két hónap és egy napja - vezetésem alatt álló tárca első miniszteri előterjesztését a szénbányászat ügyében terjesztette elő a Kormány gazdasági kabinetje számára. Sőt, hadd utaljak arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum gazdasági programja már tavaly nyáron tartalmazott kidolgozott fejezetet az energiapolitika, ezen belül a szénbányászat ügyeivel kapcsolatban és talán nem pártos vélemény, ha azt mondom, hogy ez volt a legrészletesebb, szakmailag legfajsúlyosabb energiapolitikai program, hiszen stratégiai területről van szó, két értelemben is. Stratégia az ország energiahelyzetének szavatolása és stratégiai kérdés e fontos ágazatnak, nagy hagyományú területnek az életképessége. Nos, mindezt azért mondtam el, mert nem most kezdtünk el foglalkozni e fontos kérdéskörrel, nem a szovjet energiaellátási fejlemények, vagy netán a magyar bányászok közötti társadalmi mozgalmak hatására vette elő a Kormány a szénbányászat ügyét. Az akkori interpellációra adott válaszomban csak jövő időben beszéltem arról, hogy a gazdasági kabinet megtárgyalja az ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésében a szénbányászat pénzügyeinek, szerkezeti és szervezeti kérdéseinek a rendezését. Azóta a kabinet valóban megvitatta az előterjesztést, mely hosszú idő óta először végre szembenéz a kialakult helyzettel, azzal, hogy másfél évtizeddel ezelőtt a tonnatervek bűvöletében akkora szénbányászatot akartak kialakítani. mely a mainak durván kétszeresét termelte volna ki, noha erre semmilyen természeti feltétel nem állt rendelkezésre Mára mindebből dicstelen téves beruházások tömkelege és ezeknek az adósságterhei maradtak hátra. Terhek amelyek agyonnyomják még az életképes, perspektivikus bányákat is. Szembe kellett azzal is nézni, hogy a bányavállalatok mai irányítási, vezetési, szervezeti rendszere korszerűtlen, nehézkes és így költséges. Egyáltalán nem demagógia, amikor a munkások, bányászok a föld feletti eltartottakról panaszkodnak, hiszen az egészségtelen létszámarányokat - sokkal szakszerűbben persze - a külföldi szakértők is megerősítik. Azért született tehát döntés, hogy átfogó szénbányászati rendezésre van szükség, mely úgynevezett csődeljárás keretében keres megoldást a nehéz helyzetre, a szénbányászat 40 milliárdot meghaladó adósságaira úgy, hogy a hosszú távon is szükséges pénzmennyiség valóban biztonsággal rendelkezésünkre álljon. Mindehhez a gazdasági kabinet a pénzügyi felszámolási eljárás befejeztéig garantálja a bért és a bányászok hűségpénzét, melyre utalt a kérdés, hiszen legkevésbé az egyszerű bányászok tehetnek arról, hogy mekkora csődtömeg gyűlt fel az elmúlt évtizedekben. A kabinet látott lehetőséget az átfogó rendezésre a folyamatban lévő két felszámolás mellett - Dorog és Nógrád - a másik 6 bányavállalat is kéri az öncsődöt maga ellen, hiszen mint hallottuk bérfizetési gondjaik vannak, sorban állnak, számláikat nem tudják rendezni, veszteségesen termelnek. Reméltem, hogy érvelésem a bányaigazgatók között is sikeres lesz és időközben a Nógrádi Szénbányák felszámolási eljárása közvetlen tapasztalatot ad a szakma számára. Nos, tehát a kérdés az volt, hogy: a Kormány is olyan súlyosnak ítéli a szénbányászat helyzetét, mint az érintett vállalati vezetők? Válaszom: még annál is súlyosabbnak, hiszen a vállalati vezetés az év eddig eltelt idejében - a tovább növekvő eladósodás és fizetésképtelenség ellenére - nem választotta a felkínált fájdalmas, de hatásos megoldást. Ezért most - éppenséggel a holnapi nap - a vállalati vezetők, a független szakértők és a tárca szakapparátusa részvételével olyan tervezetet vitatunk meg, amely most már bányahelyi részletezettséggel jelöli ki a közeli teendőket, immár nem számítva a vállalatok saját felszámolási kezdeményezésére, amelyet egyébként a fennálló szabályok értelmében nincs módom kikényszeríteni.
Egyidejűleg a koncepciót széles körű szakmai vitára bocsátom, hiszen ez akkora kérdés, melyben nemzeti konszenzusra kell jutnunk, hiszen a rendezés terheit az egész nemzetnek kell vállalnia, és a döntés kihatásai évtizedekben mérhetők.
E munka ütemezése a következő:
Még augusztusban a Minisztertanács elé, a Kormány elé kívánom vinni az előterjesztést, azt, mely kijelöli a célt, nevezetesen: a magyar szenes erőműveket miként lehet magyar szénnel ellátni biztonságosan és gazdaságosan, miként lehet a bányászat gazdasági helyzetét rendezni, kialakítani a reális szénárrendszert, dönteni a bezárás költségéből, hiszen köztudomású szakmai körökben, hogy egy bánya bezárása csaknem olyan költséges, mint egy bánya megnyitása, dönteni kell a bezárandó bányák jegyzékéről és a szociális csomagtervről.
A bányászok ünnepén minden bizonnyal ismertetni tudom e nehéz, de felelős és ésszerű programot. Szeptemberben a javaslat a Parlament elé kerülhet, az energiapolitikai koncepcióval együtt, azzal összhangban.
Tervez-e a Kormány azonnali intézkedéseket? Ha a múltból örökölt problémával való szembenézés és a részletes terv kidolgozása azonnali intézkedésnek minősül, az egészséges önfinanszírozó szénbányászat kialakítására irányuló erőfeszítésünk azonnali intézkedés, válaszom: igen. Ha a képviselő úr az azonnali intézkedést úgy érti, hogy most egyedi, előrehozott, netántán szorongásból fakadó, vagy úgynevezett hangulatjavító intézkedésre gondol most, azt mondom erre, ilyenre nem vagyok hajlandó.
Végül hadd reagáljak arra a megállapítására, miszerint tudomásuk szerint, az érintettek szerint, a Kormányzat nem tett érdemleges lépést. Magam is tanúsíthatom, az érintettek tájékozottsága meglehetősen hiányos. A vállalati vezetők hiába látják a felhalmozódó pénzügyi terheket, azt, hogy mint egy hógörgeteg nő az adósság, ezidáig nem mindegyikük látta be a megoldás, az általam ajánlott megoldás ésszerűségét. De tájékozatlanok jogaik és kötelességeik felől azok is, akik most újonnan szerveződő dolgozói érdekképviseleti csoportokat alkotnak, hiszen nem tudatosul bennük, hogy ezek a szervezetek hívják ezeket munkástanácsnak vagy másnak - lényegében szakszervezeti jogokkal és kötelezettséggel rendelkeznek. A jelek szerint nem tudják mindenhol, hogy a helyzet - a nyomasztó helyzet - eltűrése és a sztrájk között a konfliktus-kezelésnek számos fokozata van, amelyen mind végig lehet lépni mindaddig, amíg a legkeményebb fellépést választják valahol. Legutóbb a márkus-hegyi sztrájk mutatta meg ezt, amelyről a politikai államtitkár azon melegében tájékoztatást adott a tisztelt Háznak. Nos, végül engedjen meg, tisztelt képviselő úr, egy személyes megjegyzést, és általánosságban most már, amit úgy fogalmazott, hogy a Kormány nem tett érdemleges intézkedést. A politikában csakúgy, mint a gazdaságban sem a jó szándék, sem az időráfordítás önmagában nem számít.
De hadd mondjam el, hogy a Kormány tagjai napi tíz-tizenöt órát dolgoznak, és immáron az apparátusok is munkába lendültek, ami nem kis dolog azután, hogy a kormányváltás előtt már hónapokkal is bizony-bizony igen lassan folyt a munka, a Kormány e két hónap alatt úgy érte el az államapparátus beindítását, hogy nem kis kockázatot vállalva olyan méretű szervezeti változtatást vezetett be, amelytől a korábbi kormányok sokkal langyosabb időben is visszahőköltek. Megszűnt a Tervhivatal, az ipar és a kereskedelem egységes szervezet keretében kapcsolódik össze, hamarosan a tisztelt Ház elé kerül az Árhivatal megszűnését és egy modern kartellhivatal kialakítását célzó törvény, és mindezt úgy, hogy a koalíciós kormányzat munkáját hol fanyalgás, hol csendes ellendrukk, és bizonyos körökből határozott ellenállás kíséri. Az öröklött, a mára beérett, és a most elkövetkező válságok ügyintézésével egyidőben kell közben stratégiát alkotnunk a válságból kivezető út feltárásához.
Képviselő Úr! Amikor tájékoztatásom tudomásulvételét kérem Öntől, egyben hadd tegyek fel egy kérést is. Kérem, választóinak adja tovább azt az üzenetet, mely szerint a Kormány nem általában kért türelmet és általában kért áldozatot, csak annyi türelmet kért, mely terveink megértéséhez szükséges, és csak annyi áldozatot, melyet mindenki jószántából meg is tud hozni nemzeti céljaink megvalósításáért, legyen szó akár a szénbányászat ügyéről, akár az ország felemelkedésének más feladatairól. Köszönöm. (Taps.)
