BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, Pap János képviselőtársunk megbocsátja a FIDESZ nevében, hogy bár nem a honvédelmi miniszter válaszol, jómagam adom meg a választ, mivel döntően pénzügyi természetű kérdésről van szó.
A kérdés hallatán eszembe jutott A sakál napja, bizonyára sokan láttuk, hogy "by who and how rnuch", tehát kik által történik a védelem, és menynyibe kerül. Azt hiszem, legfőképpen ez a kérdés veleje.
A szovjet csapatok által átadott objektumok őrzését a magyar honvédség alakulatain kívül a Pénzügyminisztérium zárolt állami vagyont kezelő és hasznosító intézménye, valamint a helyi önkormányzatok végzik. A zárolt állami vagyont kezelő intézetről már több ízben esett itt a Házban szó, és tekintettel arra, hogy ezen ingatlanok sorsáról ennek az intézménynek kell dönteni, a hasznosításukról, ezért kerül ő képbe, mint az őrzéssel is megbízott, a többiek között.
Az 1989-ben végrehajtott részleges szovjet csapatkivonás során az átvett laktanya-komplexumokat kezdetben valóban a magyar honvédség őrizte. A Minisztertanács döntésének értelmében ezt a feladatot azok az elsősorban önkormányzati szervek vették át, amelyek az objektumok kezelői jogát megkapták. Ezek közé tartozik a kérdésben említett mosonmagyaróvári laktanya is, így a konkrét ügyről a Vagyonvédelmi Kft. megbízásából a helyi tanácsi szervek tudnának részletes információt adni. Az én tudomásom szerint is úgy áll a helyzet, ahogy azt képviselőtársam mondta: a szerződést tehát felbontották.
Ami képviselő úr kérdésének érdemi részét illeti, az az, hogy a volt szovjet laktanyák őrzését milyen szervek, milyen költséggel őrzik. Erre a következőket tudom elmondani.
Az 1990. március 10-i, a szoviet csapatok teljes kivonásáról szóló kormányegyezmény szerint a magyar honvédség illetékes szerveinek mintegy hatezer objektumot kell átvenniük. Ezek őrzésének elvégzése meghaladná a magyar honvédség lehetőségeit. Ezért olyan döntés született, hogy katonai erőkkel csak a legértékesebb objektumokat, azaz a repülőterek őrzését kell biztosítani. Ott, ahol katonák őriznek, ott persze fegyverrel őriznek. Nem akarok emlékeztetni erre az előbbi szomorú témára, ami az interpelláció során felmerült, pontosabban a kérdés során felmerült, de azt hiszem, senki sem szeretné kitenni a saját gyerekét annak, hogy mint katonát megtámadva bármi baj is érje, amikor mint katona, rendelkezik eszközökkel és fegyverrel tudja védeni magát. Tehát ahol a katonák őriznek, ott valóban fegyverrel őriznek.
E feladat pénzügyi fedezetét a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséből kell megoldani. Meg kell jegyezni, hogy ez az őrzési mód ugyan a legbiztonságosabb, de egyben a katonai őrzés-védelem szigorú előírásai miatt a legdrágább is. Felvetődött ugyanis mások részéről is ez a Kérdés felém - ezúton köszönöm meg tehát Pap János képviselőtársamnak, hogy módot adott arra, hogy ne csak neki, hanem mindazoknak a kérdezőknek is feleletet adjak, akik ezt a folyosói beszélgetések során, más, de hasonló természetű ügyek kapcsán tették fel nekem --, hogy vajon nem lenne-e olcsóbb a sorkatonai állománnyal megoldani ezt az őrzést. A Pénzügyminisztérium illetékes főosztályánál történt érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy a sorállománnyal történő őrzés semmivel sem lenne olcsóbb, mint a jelenleg kialakított civil szolgálat.
Az őrszolgálati helyek kialakítása, fegyverek őrzése, őrszemélyzet helyszínre szállítása, váltása, élelmezése, időszakonkénti ellenőrzése stb, mindent figyelembe véve drágább, mint a helyi erőkből megoldott őrzés, és hát így nemzetgazdasági szinten is drágább megoldásnak bizonyulna. Sőt, a sorkatonát, bebizonyított vétkessége kivételével, nem is lehet anyagilag felelőssé tenni az esetlegesen az objektumban keletkezett kárért. Tehát az egyéb objektumok védelmére - most a repülőtereken túli objektumok védelmére -, állagmegőrzésére a ZÁVÉ, vagyis ez a Zárolt Állami Vagyonkezelő és Hasznosító Intézmény kapott megbízást mindaddig, amíg az ingatlanok további hasznosítására vonatkozó döntés megszületik.
Az intézmény ezt a feladatot költség szinten látja el, tevékenységéért nyereséget nem számíthat fel, tehát nem egy kft., hanem egy nonprofit-jellegű intézmény. Így a ráfordítások az őrszemélyzet bérköltségeiből és annak járulékaiból, valamint az állagmegóvásra és üzemeltetésre fordított legszükségesebb kiadásokból - világítás, fűtés stb. - tevődnek össze. Az őrzés biztonsága szempontjából szükséges a képzett állomány, és tulajdonképpen a kiképzett rendőr vagy ehhez hasonló képzettségű személy nem helyettesíthető bárkivel. A személyek kiválasztásánál egyébként számos esetben az adott helyszíneken alkalmas munkanélkülieket is alkalmaznak. Tehát ilyen értelemben azok számára ez munkalehetőség. Jelenleg huszonegy fő.
A területi vagyonvédelmi szolgálatban dolgozók 54 százaléka volt honvédtiszt és tiszthelyettes, 25 százaléka polgári életből átvett személy, 13 százaléka volt rendőrtiszt és tiszthelyettes, és mindössze 6 százaléka volt alkalmazásban a megszüntetett munkásőrségnél. Az is felvetődött ugyanis, hogy ilyenek is találhatók közöttük. A havi fizetésük bruttó 17 ezer forint, ami a havi 248 órás szolgálatért és az anyagi felelősségért - megítélésünk szerint - nem tekinthető túlzottnak. Az adózási feltételeket figyelembe véve 8500 forint körüli átlag nettó kereset jön ki belőle.
A következő hónapokban újabb vagyonvédelmi őrségek felállítása látszik szükségesnek. A Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyonkezelő és Hasznosító Intézménye felügyeletét végző miniszteri biztos megerősítette intézkedésével, hogy a személyi állomány összeállításánál a helyi közösségek állami és pártvezetőinek javaslatait kérjék ki, és messzemenően támaszkodjanak a helyi önkormányzatok segítségére. Területi felelős nem lehet az, akinek a kinevezéséhez a jelenlegi - ez van most érvényességben ugyebár -, tehát a jelenlegi helyi tanács elnöke vagy VB-titkára írásban nem járult hozzá, és a későbbiek során természetszerűleg az újraválasztott önkormányzatok vezetői fogják ezt megerősíteni.
A további információk kedvéért még elmondom, hogy jelenleg a csapatkivonás egynegyedének végrehajtása után ezt az őrzési munkát országos szinten 334 fő látja el, az össz-személyzet létszámát a kivonás előrehaladtával természetesen növelni kell. Körülbelül 1200 főt is elérhet az elkövetkező év közepére.
A Zárolt Állami Vagyonkezelő és Hasznosító Intézmény őrzés-védelemre fordított kiadásait az állami költségvetés előlegezi meg azzal, hogy a későbbi hasznosítóknak - önkormányzatoknak vagy vállalkozóknak - azt vissza kell téríteniük. Bár az egyes objektumokat terhelő kiadások az ingatlan mértékétől, az épületek elhelyezésétől függően változnak, tájékoztatásul megemlíteném, hogy az átlagos nagyságú, négy felállított őrhellyel rendelkező laktanyakomplexum őrzésének havi költsége körülbelül 150200 ezer forint körül van, tehát lényegesen alatta van annak a bizonyos kft. által említett összegnek.
Természetesen most is mód van arra, hogy a későbbi potenciális hasznosítók - elsősorban a helyi önkormányzatok - alacsonyabb költségekkel átvállalják az őrzést, például helyi önkéntes őrökkel. Azonban ez esetekben értelemszerűen viselniük kell a felelősséget az objektumok megóvásáért.
A kormányzati munka során arra törekszünk, hogy a gazdaságilag megalapozott hasznosítási döntések mielőbb megszülessenek, s így a nemzeti vagyon jelentős részét képező ingatlanokkal kapcsolatos improduktív költségek minimalizálhatók lehessenek.
Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Köszönöm. (Taps.)
