BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
BOTOS KATALIN, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvénymódosítást terjesztek a tisztelt Ház elé, amelynek - remélhetőleg - minden érintett örülni fog, különösen azért, mert semmi tennivalójuk nem lesz, viszont az ügyek a javukra fognak eldőlni.
Az Önök előtt fekvő 196-os számú törvényjavaslat, amely a módosítást tartalmazza, viszonylag szűkszavú indoklással van kiegészítve. Ezért ha megengedik, egy kiesit bővebben elmondom ennek a - lényegét tekintve - eljárási ügy módosításnak az indítékait és a hátterét.
Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, ha nem tennénk, ha nem hoznánk meg ezt a törvénymódosítást, akkor rossz visszhangot keltenének azok az igazságtalannak érzett ügyek a lakosság körében, amelyeket viszont az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatalnak végre kellene hajtania a törvény adta szabályok korlátai híján, és ezért szükséges, hogy minél hamarább módosítsuk ezt az előttünk fekvő 1989. évi XLV. számú törvényt.
A módosítás tárgya az adóellenőrzés során feltárt, de be nem vallott jövedelmek kezelését, annak szankcionálását érinti. Szeretném itt mindjárt mondani, hogy tisztelt Képviselőtársaim ne arra gondoljanak, hogy az adóellenőrzések során feltárt hiányosságok kizárólagosan adóeltitkolást jelentenének, sőt ellenkezőleg: a módosítás hatálya éppen amiatt vált fontossá, mert többnyire nem szándékos adócsalásokról van szó, hanem - mint majd a példákból látni fogják - bizonyos tévedésekről vagy nagyvonalúságról. Hogy világos legyen tehát a probléma, vissza kell tekintenünk az 1988-ban életbe léptetett személyi jövedelemadó törvényhez.
Abban úgy szólt a szabály, hogy ha az adóhatóság be nem vallott jövedelmet tár fel, akkor azt a jövedelmet teljes egészében a feltárás évét megelőző év összjövedelméhez kell hozzászámítani. Független attól, hogy valójában azt a személy, a magánszemély mikor szerezte meg. Kétségkívül az adóreform-koncepciónak akkor az volt a szándéka, hogy ezzel mindenkit késztessen a jövedelmek bevallására, erőteljesebb legyen ilyen módon a szankcionálása annak, ha netán valaki eltitkolná a jövedelmét. Ugyanis ha egy teljes év jövedelméhez adjuk hozzá a korábbi évre vonatkozóan feltárt összeget, a halmozódás és a progresszió folytán az adóteher nagyobb. Nem is beszélve, ugye, az infláció hatásáról, ami a jövedelmekben érzékelhető.
A személyi jövedelemadó törvény 1989. évi módosításakor az adóteher-mérséklés szellemében a szigorú szankcionálás újból mérlegelésre került. Így olyan döntés született akkor, hogy a feltárt jövedelmek adójának a megállapítása is minél inkább úgy történjen, mintha azt az adózó rendes időben szerezte volna meg. Tehát akkor, amikor megszerezte, az a rendes idő. Ennek megfelelően az új törvényben 1990-től már az a szabály, hogy az ellenőrzés során feltárt jövedelmeket annak az évnek a jövedelméhez kell hozzáadni, amikor azt a magánszemély megszerezte. Ez évtől tehát a kérdés megoldott.
Az új törvény és benne az új szabály azonban csak az 1990-től megszerzett jövedelmekre vonatkozik, a zárórendelkezések szerint az 1988-89-ben megszerzett jövedelmekre még a régi törvény szabályai alkalmazandók.
Éppen ebből lett a gond. Az adóhatóság ugyanis az év elején kezdte vizsgálni az 1988. évi adóbevallásokat. Ennek során nagy számban talált olyan magánszemélyeket, akik a '88-as évre vonatkozóan nem adtak adóbevallást, többnyire tapasztalatlanság, téves információk következtében. Az adóhatóság - a törvényt betartva - ezeknél a magánszemélyeknél a teljes '88. évi jövedelmet feltárt jövedelemként kezelve, azt a '89. évi jövedelemhez adva, kénytelen volt még a bírság mellőzése esetén is - az esetek többségében igen magas adóhiányokat megállapítani.
Itt említem meg, hogy a birság vonatkozásában van módja az adóhatóságnak méltányosságot gyakorolni, amikor egészen nyilvánvaló, hogy feledékenységről, tévedésről és nem csalásról van szó, de a törvény mindenképpen az ilyetén módon történő számbavételre kötelezte az adóhatóságot. A legtöbb esetben tehát méltánytalanul magas befizetési kötelezettség keletkezett - erről érkeztek jelzések -, és ezek elengedésére a legjobb szándék mellett sincs a jelenlegi törvény adta keretek között lehetőség.
Csak egy példát mondott Önöknek. Egy magánszemélynek, - akinek levonták már az adóját, tehát ő befizette az adóját akkor, amikor azt a felmerülés helyén a saját munkaadója levonta tőle, - tulajdonképpen visszajárt volna ötszáz forintja. Ha elkészíti az adóbevallást. Emberünk azonban nagyvonalú akart lenni, s lemondott az ötszáz forintról, nem fáradozott az útmutató áttanulmányozásával és az ív kitöltésével. De a szabály szerint, amikor hozzáadták a feltárt évi jövedelméhez, amikor már valószínűleg volt neki adókötelezettsége, akkor a befizetendő adóhiány - az ily módon magasabb kategóriába kerülés miatt - harmincezer forint lett. Úgyhogy ahelyett, hogy ötszázat kapott volna, harmincezret kell neki fizetnie. Ezt csak annak az érzékeltetésére mutatom Önöknek, hogy ez az apró technikai részlet milyen mértékű méltatlankodást válthatna ki nyilván az emberekből.
Ilyen abszurd helyzet értelmes megoldására kell tehát törekednünk. Erre vonatkozik a Kormány módosítási javaslata, amely arra irányult, hogy az új törvényben már benne lévő ésszerű szabály terjedjen ki visszamenőlegesen az 1988-89. években megszerzett jövedelmekre is.
Néhány esetben azonban a régi szabály alkalmazása az adózóra nézve kedvezőbb. Például a sorkatonák, a gyesen lévők esetében, akiknek a feltárást megelőző évben egyáltalán nem volt jövedelmük, és a szabály alkalmazása folytán kisebb adóteher adódna számukra, mint a be nem vallott jövedelmük a megszerzés évében az összjövedelemhez, ha ehhez adták volna. erre is több példát jeleztek. 1000 forint befizetése helyett 5000 forint visszatérítés járt például egy magánszemély esetében.
Mivel ez a mostani módosítás visszamenőleges, ez nem történhet senkinek a hátrányára, ezért a javaslat kiköti, hogy a visszamenőleges szabályt csak akkor lehet alkalmazni, ha az az érintett számára kedvezőbb. Megismétlem, tisztelt Képviselőtársaim, ezáltal az érintett adóalanyoknak semmi tennivalójuk nincs, az esetleges ügyeket automatikusan visszautalja nekik amennyiben túlfizetés történt - az adóhatóság, illetve a folyamatban lévő ügyeket - a most Önök által remélhetőleg elfogadandó törvénymódosítás szellemében menetközben igazítani fogja az adóhatóság.
Kérem a törvényjavaslat elfogadását! Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
