HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Valóban kacskaringós a története ennek a törvényjavallatnak. Valóban azzal az április 29-i közös, kétpárti dokumentummal kezdődött, amelyben legalább két parlamenti párt megegyezett abban, hogy az új demokráciánk követelményeinek megfelelően pártatlan státust, pártatlan állapotot, függetlenséget - valójában függetlenséget - biztosít a három közszolgálati médiumnak. Ennek a megállapodásnak a sorsa a Parlamenten keresztül valóban úgy vezetett, hogy ma már szégyellek a Soltész úr és a parlamenti adminisztráció szemébe nézni, annyiszor engedtem ebből a módosító javaslatból, és kellett - valójában eléggé szabályellenesen - mindig újra és újra elfogadva a Demokrata Fórum módosító javaslatai közül újakat és újakat, új szövegezést kérnem és új kiosztást kémem.
Azt kell mondanom, hogy nem az én törvényjavaslatom pontjai, hanem ezek a módosító javaslatok okozták, ha elcsúszott ennek a törvénynek az elfogadása, és kétségessé vált, hogy a médiumok vezetőit gyorsan ki lehet-e nevezni. Nem óhajtok ebbe a kacskaringós történetbe most belemenni részletesen.
Azt szeretném röviden elmondani, hogy mi a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, miért van rá szükség. Utána röviden egyetlenegy pontnak, a most már Csengey Dénes által is említett egyetlen maradék vitapontnak a történetét szeretném ismertetni. Utána röviden szeretnék - és valószínűleg ez lesz a lényeg a szavazáshoz - ahhoz a beállításhoz hozzászólni, annak ellenére, hogy nem vagyok jogász, amit itt a bizottság előadói is, és Gáspár Miklós képviselőtársam is úgy állított be, hogy valójában nincs más mód a gyors kinevezésre, mint hogyha Önök a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát kidobják az ablakon. Ugyanis ezt jelenti Gáspár Miklós javaslata, semmi mást, s ezt szeretném bebizonyítani.
A Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága arra való, hogy védje egy erkölcsi testület - és széles alapon összeállított, sok résztvevőből összeállított, és az érintettekből összeállított erkölcsi testület - a Televíziót, a Rádiót és az MTI-t a politikai befolyásoktól.
Azért, hogy azok a szakmai problémák, amelyek feszítik ezeket az intézményeket, végre csak szakmai problémaként jöhessenek számításba, ne csomósodjanak politikai problémává. Minden demokráciában hasonló, a mostani, a mi általunk tervezettnél jóval erősebb jogosítványokkal rendelkező testület védi ezt. S hangsúlyozom, amikor ezt teszi, nem a pártok érdekeit védi, hanem a nézők érdekeit védi. Azt az érdeket, amiről Ilkei Csaba beszélt. Azt az érdeket védik az ilyen bizottságok, hogy a nézők ezekben a monopolintézményekben is - ott, ahol Európában, ellentétben Amerikával, még van állami média, mintegy a feudalizmus maradványaként, azt kell mondanom -, ezekben az országokban, ezekben a monopol intézményekben is megkaphassák azt, amit a szabad sajtótól elvárnak! (Zajongás a kormánypártok soraiból!)
Minden olyan jogosítványa ennek a bizottságnak, amely hozzásegíthetné őt ehhez a célhoz, elvettetett az idők folyamán. Gyakorlatilag egy lényeges ilyen volt, az, hogy kötelezte volna ez a tervezet az érintett nemzeti médiumokat arra, hogy ennek a bizottságnak a véleményét publikálják is. Visszavontam ezt a javaslatot; annak ellenére, hogy nem ismerek - ha demokráciaszerte végignézek - egész Európában olyan ilyen intézményt, amely - ha az állam hozta létre, mint például az Ilkei Csaba által említett BBC- ne rendelkezne ilyen jogosítvánnyal.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy az egyetlen maradék… talán egészen röviden megemlíteném mégis, hogy mi mindenről mondott le az eredeti előterjesztés időközben. Tehát a közmédia publikációs kötelezettségéről, arról, hogy a média dolgozói, ha hívják őket, el kelljen jönniük ennek a bizottságnak az ülésére - elegendő volna eszerint, hogy információt szolgáltassanak, akár írásban, ha kell. Kimarad természetesen, a kérésüknek megfelelően - minthogy több nyilatkozatban elhangzott, hogy ez igen túlsúlyossá tette volna ezt a bizottságot, ha a köztársasági elnök nevezi ki a bizottság tagjait -, tehát elmaradt ez a posztulátum is.
Szeretném azt is jelezni, hogy Gáspár Miklós képviselőkollégánk korábbi javaslatát is elfogadta az eredeti előterjesztés, annak lényegét, hiszen az teljesen egybevág az előterjesztő szándékával, hogy csakis utólag tekinthessen be ez a bizottság.
Míg ma egy olyan bizottság marad, amely, ha szükséges - még ezt a megszorítást is betettük a szövegbe: nem mindig, ha szükséges! -, állásfoglalásban, erkölcsi és nem jogi természetű állásfoglalásban rögzíti a pártatlanságnak és a szabad tájékoztatásnak a sérelmét. Ami természetesen nem kötelez senkit, mindössze attól lenne súlya - és ezen a ponton döntő az a vita, amely még zajlik -, hogy az érintettek benne vannak.
Én nem óhajtok most tartalmilag belemenni abba, hogy a szakma vajon jogosult-e, mindössze azt óhajtom elmondani, hogy amikor Csengey Dénes az összeférhetetlenség problémájával előállt, akkor a sajtóalbizottság ülésén megnyugtató megoldásra jutottunk ebben a tekintetben - a jegyzőkönyvekben ennek bárki utánanézhet. Abban állapodtunk meg, pontosan abban a szövegben, ami most az előterjesztésben van. Rendben van, az összeférhetetlenséggel nem gondolhattunk korábban, elképzelhető, hogy ez fennáll, zárjuk ki az intézmények vezetőit ebből a bizottságból, a megválaszthatóságból, és minden olyan esetben, amikor konkrétan az őáltaluk közvetlenül felelősséggel jegyzett műsor kerül terítékre, akkor ne vehessenek részt ennek az erkölcsi megítélésében sem.
Csengey Dénes ezek után, amikor a szükséges törvényi átalakítása ennek az eredetileg országgyűlési határozati javaslatnak megtörtént, azzal állt elő = minthogy a kinevezési rend is benne van, ezért kötelező volt jogilag átalakítani törvénnyé a határozati javaslatot -, hogy ezzel oly mértékben megváltozott a helyzet, hogy neki vissza kell hoznia az összeférhetetlenségnek azt a formáját, amely teljes mértékben kizárja a szakmát, a szakma saját, mármint a média alkalmazottait.
Semmiféle érvet nem tudott azóta sem fölhozni Csengey Dénes, hogy az a tény, hogy egy egyszerűen más formába hozott, de jogkörében azóta, a törvényi rangra emelés óta csak csökkentett jelentőségű bizottság…, miért bír ez a változás olyan súllyal, hogy emiatt az összeférhetetlenség totális formulájához kellene visszatérni !
Most pedig szeretnék rátérni arra, hogy Gáspár Miklós elterjesztésének - Kulin Ferenc némileg ezt a tényt elkerülő beállításával szemben - az a lényege, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága lekerül az Országgyűlés napirendjéről. Az előttünk fekvő javaslat azt mondja, változtassuk meg az én törvényjavaslatom címét, vegyük ki belőle a pártatlan tájékoztatás ügyét; változtassuk meg a törvényjavaslat szövegét, minden olyan jelzést vegyünk ki, amely a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságára utal; és az a hozzáfűzés, hogy egy külön törvény szabályozza a pártatlanság felügyeletét, természetesen csak megerősíti ezt a tényt, hogy ez a törvény és semmilyen más törvény e pillanatban nem fekszik a Ház előtt, amely ezzel a dologgal foglalkozna. Ehhez természetesen majd valamiféle új előterjesztésre lenne szükség…
Megszűnik ezzel nevezetesen az a sürgősség, amelyet arra a javaslatra a Háztól nyertem! Ennek a javaslatnak a sürgőssége és nemcsak maga a javaslat.
Szeretnék rátérni most arra a kérdésre, hogy vajon áll-e az a másik eleme Kulin Ferenc előterjesztésének, hogy a gyors kinevezés lehetetlen abban az esetben, ha elfogadjuk a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát is vitatémaként, vagyis nemmel szavazunk arra az előterjesztésre. Nagyon egyszerű matematikáról van szó: ha a Ház egyharmadánál egy személlyel többnek a "nem" szavazatával találkozik Gáspár Miklós előterjesztése, akkor ugyanennyi "nem" szavazattal tud találkozni a Demokrata Fórum most már igen-igen leredukálódott módosító javaslata, és ebben az esetben a tisztelt Ház úgy döntött, hogy a médiatörvényig terjedő hatállyal létrehoz mégis egy független státust ennek a három intézménynek. És közben, ahogy meg kellett volna születnie ennek a javaslatnak, összeülhet a hatpárti egyeztetés. A médiatörvényig - megfigyelve ennek a testületnek a működését - minden problémáját rendbe hozza ennek a javaslatnak, és akkor tényleg ugyanúgy járunk el, mint az önkormányzati törvénynél, ahol - ellentétben a beállítással - nem vettük le az önkormányzati törvényt a napirendről, hanem valójában továbbra is tárgyaljuk, és közben folyik a hatpárti megegyezés.
Tehát azt szeretném javasolni, járjunk el hasonlóképpen a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságával. Ne hagyjuk azt, hogy valójában egy összeférhetetlenségi formula révén ezt a javaslatot levegyék most a napirendről. Kérem mindazokat, akik el tudják fogadni azt, hogy a szakma képviselői benne legyenek ebben a bizottságban - ellenzékieket és kormánypártiakat egyaránt -, hogy lelkiismeretes szavazással tegyék lehetővé azt, hogy felálljon ez a bizottság, és kinevezésre kerüljenek a média vezetői is. És ezek után természetesen a hatpárti egyeztetés - a médiatörvényig- minden problémáját, ami esetleg menet közben kiderül, rendbe teheti ennek a javaslatnak!
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
