ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Csak két perce kénem szót, mert úgy gondolom, bizonyosan ülnek még itt a teremben olyanok, akik a tárgyhoz szeretnének hozzászólni, és nem szeretném elvenni tőlük a lehetőséget. De két percig mindenképpen igénybe; kell vennem az Önök türelmét, mert reagálni szeretnék Csurka István képviselőtársam előbb említett hozzászólására.
Beszédének legnagyobb fölhördülést kiváltó részéhez nem szeretnék hozzászólni, mert úgy gondolom, még ha jogos követeléseket hozunk is ide - habár nem vagyok meggyőződve, hogy ez esetben jogos fölvetésről van szó -, ha bármilyen sajtótermék nevét megemlítjük, azzal reklámcélt szolgálunk, és én nem szeretnék reklámozójául szegődni egy olyan kiadványnak, amiről Ön beszélt.
Úgy gondolom, ha ezeket a kérdéseket ideemeljük a Parlament színpadára, a Parlament termébe, azzal olyan súlyt adunk ezeknek a kérdéseknek, amit nem érdemelnek meg. Ha itt beszélünk róluk, és nem arról gondolkodunk, milyen jogi szabályozás keretében működjék a sajtó, azzal pontosan ellentétes hatást érünk el, mint amit szeretnénk, az ilyen hozzászólásokkal.
Ezek után engedjék meg, hogy Csurka Istvánnak arról a két mondatáról beszéljek, ami miatt feltétlenül szót kellett kérnem. Ez a szó vagy kifejezés vagy mondat úgy hangzott, hogy "elmozdítják a kultúrbugrisokat". Most arról sem akarok beszélni, hogy minden ilyen megfogalmazás, kétségtelenül, lehet részben igaz, részben pedig némelyekre sértő. Ha nem tudjuk pontosan, kik a kultúrbugrisok, akkor abba a hibába eshetünk, amelyben két vagy három nap óta benne van a Parlament, hogy általában beszélünk a sajtóról, általában beszélünk tudósítókról és újságírókról - holott ilyenek nincsenek. Mint ahogy parlamenti képviselők között is van ilyen meg olyan, aki ilyen módon vett részt az úgynevezett forradalmi átalakításában ennek a rendszernek, és vannak olyanok. akik amúgyabb módon vettek részt. Vannak, akik korábban akartak március 15-én az utcára menni, vannak, akik azt mondták akkor; hogy ezt még nem szabad. Sokfajta képviselő ül itt közöttünk. Történelemtanár is sokféle van. Van, aki olyan, aki úgy tanította, ahogy Beke Kata beszélt, de van, aki egészen másképpen tanított, és ebből nem következik más, sőt, mi több, csak az következhet ebből, hogy különbséget kell tenni, amikor történelemtanárokról, parlamenti képviselőkről és a sajtóról, az újságírókról beszélünk. Sokan vannak, akikre nézve sértőek azok a megjegyzések, amelyek elhangáznak - s ez nem szerencsés.
Úgy gondolom azonban, hogy egy koncepcionális kérdést vetett fel Csurka István hozzászólása. Itt valójában mi fölvilágosítást szeretnénk kérni a Kormánytól. Szeretnénk világosan látni, hogy mi a kormánytöbbség vagy a Kormány álláspontja a személycserék ügyében, amelynek a tömegkommunikációban kell vagy kellene az ő megítélésük szerint bekövetkeznie. Szeretnénk tudni, van-e koncepció arra, hogy kiket, milyen elvek alapján és mikor kell leváltani bizonyos székekből, és kiket nem. Esetlegesen történnek-e bizonyos elmozdítások, vagy van emögött valami elgondolás, valami logika, valami rend. Szeretnénk tudni, ez így van-e vagy sem.
Nem értjük, hogy egyes, kultúrbugrisoknak mondott urakat és hölgyeket - akiket én most nem kívánok itt védeni, így, általánosságban pedig különösen nem - elmozdítanak, ugyanakkor Szilvási Györgyök a helyükön maradnak. Nem értjük, nem látjuk a koncepciót. Arra szeretnénk megkérni a kormánytöbbséget, Csurka Istvánt, a Kormányt: legyen szíves, világosítson föl bennünket, hogy a kultúra területén tett mozgásaiknak van-e valami logikája. Elrendezhetők-e valami rend szerint vagy nem. Ha ezt megtennék, azt gondolom, ez a vita sokkal előrébb tartana már, mint ahol tart.
Végezetül pedig engedjenek meg egy olyan megjegyzést, amire lehet, hogy valójában nincs jogom és túlterjeszkednem a felszólalásomon, de mindenképpen szükségesnek tartom megtenni. Úgy gondolom, van egy olyan igény - ami elhangzott az MDF padsoraiból, már többször is az elmúlt néhány nap folyamán -, Amit én jogosnak ismerek el a magam részéről. Úgy gondolom, való igaz, helytelen, ha egy országban nincs egyetlen olyan újság sem, egyetlen olyan napilap sem, amely a Kormányhoz közelállónak volna tekinthető, és ez is a státusa. Úgy gondolom, ezen azonban nem úgy- lehet a legkönnyebben segíteni, ahogy mozog ez a vita, ez a beszélgetés. Nem az a megoldás, hogy állandóan minden sajtót megpróbálunk, tételezzük, hogy megpróbáljuk őket a felügyeletünk alá vonni. Itt lenne az ideje annak, hogy a Kormány, vagy kormánytöbbség vagy a Kormányhoz közel álló erők csináljanak végre egy lapot. Ők a kormány! Csináljanak, gründoljanak egy lapot, hogy legyen kormányhoz közelálló lap. Nagyon helyesnek tartanánk. Csak zárásként szerettem volna az előzőekhez hozzátenni.
Nagyon szeretnénk, ha a fölvetett kérdésünkre, ami a személycserékre vonatkozik valahonnan, valakiktől választ kaphatnánk. Köszönöm szépen. (Általános taps.)
