SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ)
SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ)
SZABÓ MIKLÓS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Voltaképpen kétperces közbeszóló megjegyzést kívánok csak tenni. Remélem, nem fog ennél tovább nyúlni, amit mondani akarok. Elsősorban és mindenekelőtt Rott Nándor képviselőtársunk felszólalása indított arra, hogy bekapcsolódjam ebbe - a tárgyhoz is és nem a tárgyhoz is tartozó - vitába, amely ebben a pillanatban a sajtóról a sajtóval szembeni indulatokról szól. Ő hangot adott annak a gyűlöletnek, amivel annak idején a Horthy-kori jobboldal, az 1910 - 1944 között fennálló rendszer azt a sajtót illette, ami a század elején kialakult, az akkori polgárosodásnak a sajtója volt. Rendelkezett egy bizonyos egységes arculattal politikailag is, úgy hívták 40 éven keresztül Magyarországon, hogy "a polgári sajtó". Liberális volt, bizonyos mértékben helyettesített is egy nem egészen létező liberális és demokratikus pártot, és mint ilyen egységes politikai jelenséget gyűlölte az 1920 utáni rendszer, nyakába varrva mindent, ami 1918-ban és 1919-ben történt - olyasmi, ami hát nem volt rokonszenves.
Gyorsan közbevetve: nem hiszem, hogy egyedül állok - remélem, nem állok egyedül - a teremben azzal, hogy az 1918-as októberi forradalmat vállaljuk, e forradalom utódainak tekintjük magunkat és nem az 1920-ban kezdődött Horthy-rendszerének! (Taps az SZDSZ soraiban.)
Ma hasonló gyűlöletet észlelünk a mai sajtóval szemben, ami szintén valamilyen egységes politikai képződményként jelenik meg - úgy, mint annak idején a Horthy-rendszer számára a század eleji és a tovább folytatódó akkori liberális sajtó. Ennek van bizonyos alapja. Az elmúlt 10 évben a magyar újságírás, a magyar sajtó része volt annak a politikai harcnak, amely elvezetett a mai rendszerváltozáshoz, a mai átalakuláshoz. Egyike volt a rendszeren belüli pártellenzéki tényezőknek.
Már egy előző vitában Bossányi Katalin nagyon tartózkodó módon hangot adott ennek a véleménynek, és Beke Kata nagyon szuggesztív és színvonalas felszólalása mintegy lesöpörte ezt a véleményt. Szeretném megerősíteni ezt az álláspontot. Igen! Ez a sajtó - tényező, ennek a sajtónak nincs miért bocsánatot kérnie! Ez nem 1956! E mellett a sajtó mellett okkal ki kell állnunk.
És még egy mondatot Csurka István felszólalására (zaj, mozgás az MDF padsoraiban) kapcsolva ebbe a bizonyos Tévét ellenőrző bizottságba a hadsereget. Ha jól emlékszem, Moraviának a novellája - olasz a szerző, az biztos, de lehet, hogy rosszul emlékszem, és más a szerző - arról szól - valamikor a hatvanas években íródott -, hogy a hadsereg megszállja a könyvtárat, és kivezényelnek egy tisztet, hogy olvasson el minden könyvet, hogy van-e benne valami hadsereg-ellenes. A novella azzal végződik, hogy persze a könyvtár győzi meg a tisztet, és nem a hadsereg győz, tehát azt mutatja, hogy ez a szerző azon a véleményen volt - nyilván nem egyedül-, hogy a hadsereg és a szellem nem egészen harmonizál. Ha valamit nem szabad a sajtó, a könyvtár közelébe engedni, az a hadsereg, az a fegyveres testületek, és más okból az egyházakat sem, amelyeknek köze, nagyon jelentős köze van a szellemhez, de rendkívül egyoldalú köze - tipikusan monopoltényezők! Ezeket a tényezőket semmi esetre sem helyes bekapcsolni ebbe a tevékenységbe! (Taps a bal oldalon.)
