KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a ritka szerencsés helyzetben vagyunk - azt hiszem -, hogy pillanatnyilag azt érezhetjük, a legkülönbözőbb megfogalmazásban, de egy irányba húz a tisztelt Ház. Ugyanazt a dolgot fogalmazzuk meg, és ugyanabba az irányba törekszünk, legfeljebb, ami a tisztelt ellenzék részéről a Kormányt érő kritika, az abban mutatkozik meg, hogy nem elég hatékonyan, nem elég gyorsan lépné meg a Kormány azokat a lépéseket, amelyeket elvárhatunk tőle.
Én - mint a Kormány tagja - természetesen ezt nem így látom, és utalnék ebben az ügyben Kis Gyula képviselőtársam hozzászólására, de nyilvánvalóan ebben nem tekinthetem magamat abszolút objektívnek.
Solt Ottiliával egyetértőleg az az érzésem, hogy itt egy ismétlődő eseményről van szó, amelyiknek a felszínességére az is utal, ha az ember megnézi ezt a törvényt -, amelyet örököltünk 1989-től -, azt látja, hogy a 3.§. (2.) bekezdése szerinti összegek a kiadási fő összeg fölé emelik a kiadásokat. Kell!
Én nem tudok egy ilyenfajta törvényszövegezéssel egyetérteni, mert tulajdonképpen zsákutcában, kényszerhelyzetben vannak a vitatkozó felek ilyen törvénykezés mellett. Én éppen ezért hangsúlyoztam az előterjesztés végén azt, hogy nem akartuk pusztán egy országgyűlési határozattal meglépni, hanem a Kormány igyekszik a törvényesség és a demokratikus eljárás és kautélák legmesszebbmenő betartásával tenni meg a lépéseit.
A Társadalombiztosítási Alap kiadásait még közvetett eszközökkel se növelje a Kormány, ez volt az, amit hangsúlyozni óhajtottam.
Néhány megjegyzést, amire nem történt választ, de nagyrészt a kedves Képviselőtársak válaszoltak is egymásnak a felszólalásaikkal.
Balogh Gábor képviselőtársamnak az egyik kérdése megválaszolatlanul maradt, válaszolnék rá.
Az első félévi nyugdíjkiadás dinamikájával kapcsolatos. Az 1989-es első félévhez viszonyítva 1990. első féléve plusz 33 százalékos - kérdezi, honnan fakad ez. Döntően és legnagyobb részt abból fakad, hogy tavaly az egész éves összeg 15 milliárd volt, az idén viszont 24 milliárdra volt eleve tervezve, tehát a féléves összeg is lényegesen nagyobb; a kiáramlás várható volt, hogy nagyobb lesz.
Ugyanakkor van egy másik tényező is, s ez kétségtelen, további elemzéseket tesz szükségessé, a nyugdíjasok lélekszáma a vártnál is gyorsabban emelkedik. Itt olyan dologra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, amelyről a kiemelt nyugdíjak kapcsán érintőlegesen már volt szó, ez a nyugdíjazási hullám tulajdonképpen igen nagy méretűvé vált a rokkantnyugdíjasoknál, a tervezettnél ezer fővel több rokkantnyugdíjast találunk most, s a korengedményes nyugdíjaknál is. Ezek a tételek lefedik azt a különbséget, amit feltett Balogh Gábor képviselőtársam kérdésként.
Arra vonatkozólag, amit Soós Károly Attila képviselőtársam egyrészt megjegyzett, hogy a Parlament még információval sem rendelkezik, azt válaszolhatom, én a korábbiakban és most is megpróbáltam ezt az információt, amennyire tudtam, pótolni és közölni, s jeleztem azt, hogy kormányhatározatról tudok, amelynek a kihirdetése várat legfeljebb rövid ideig magára.
A nyugdíjak és a biztosítás kérdésében nem teljes az egyetértés köztem és Soós Károly Attila között. Mert én úgy gondolom, hogy valójában az elmúlt időszakban - történelmi periódusban - igazából nem biztosítási alapon történtek ezek a kifizetések, ha pedig két és fél millió nyugdíjasnak elő kell teremteni a nyugdíjára a pénzt, és erre nem tettek félre biztosítási alapon, akkor el kell venni máshonnan, ez nyilvánvaló. Tehát ez úgy történt, hogy a költségvetésből egy második költségvetésként kiszakították a társadalombiztosítási alapot. Szép volna, ha ez biztosítási rendszerben lett volna, de nem úgy volt, és még akkor is van egy elvi fenntartásom, hogy a társadalombiztosítás nem teljesen egyenértékű a polgári jogi magánbiztosítással, tehát akkor is ez a kérdés további meggondolást igényel.
Többször elhangzott mind a Kormánypárt, mind az ellenzék oldaláról felszólaló képviselők részéről, hogy ez a nyugdíjmódosítás - mondjam így - tulajdonképpen nem tekinthető egy átfogó nyugdíjrendelkezésnek. Ezt mondtam is, és azzal is tisztában vagyok, hogy ha egy eladósodott ország egyre csökkenő morzsákat juttat az elszegényedő polgárainak - mert itt az történik tulajdonképpen: a legrosszabb anyagi helyzetben lévő rétegeken próbálunk segíteni -, akkor lehet ezt szociálpolitikának nevezni, de attól tartok, hogy ebben az esetben ez csak hozzájárul ahhoz a rossz szájízhez, amit a "szoc"-cal kezdődő szavak az emberben általában keltenek egy idő óta. Én azt hiszem, hogy a pesti utca tud talán legjobban válaszolni a döntő és alapvető kérdésre és ezért is kértem a tisztelt Ház támogatását. Ne vegyék ide nem illőnek, ha hivatkozom arra, a pesti utcán hallható bölcs mondásra, hogy "Nem az a kérdés, hogy mi lesz, az a kérdés, hogy addig mi lesz?" (Derültség.) Pillanatnyilag itt tanunk. (Taps.)
Határozathozatal
