FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három héttel ezelőtt, amikor utoljára volt alkalmam részt venni a tisztelt Ház ülésén, itt a plenáris ülésen még javában dúlt a vihar. Olyan éles összecsapások voltak ezek felett a törvényjavaslatok felett, hogy úgy tűnt, hogy szinte reménytelen a megegyezés, és veszélyben forognak az önkormányzati választások is.
Azután, hazatértem után, hamarosan rájöttem, hogy érdemes volt visszajönnöm, mert közben kemény és zártkörű tárgyalások után megszülettek azok a megegyezések, amelyek alapjául szolgálhatnak jó törvények meghozatalának. Az előttünk levő törvényjavaslatok tehát zárt körben hozott kompromisszumok eredményei.
Lehet, hogy megint értetlen megjegyzések fogják kísérni éppen a megegyezések zártkörűségét. Lehet, hogy amiatt vádak fogják érni a Parlament döntését, mert az nem teljesen a plenáris vitán dőlt el, hanem a plenárison kívüli megállapodásokon. Ezekkel a vádakkal kapcsolatban szeretnék néhány előzetes észrevételt tenni. Tavaly ilyenkor, nyár derekán dúltak a politikai egyeztető tárgyalásoknak nevezett csatározások a háromoldalú asztal körül. A döntési elv ezeken a tárgyalásokon a konszenzus volt, tehát határozatot hozni csak a három fél megegyezésével lehetett. Ugyanez az elv volt uralkodó az Ellenzéki Kerekasztal üléseire is, és meg kell mondjam, hogy ezeken az üléseken a konszenzusnak az elérése néha több erőfeszítést igényel, mint a háromoldalú megbeszéléseken. A hosszú éjszakába nyúló és gyakran reménytelennek látszó viták után végül is megszülettek azok a politikai megegyezések, amelyek alapján a korábbi Parlament meghozhatta a rendszerváltást biztosító legfontosabb törvényjavaslatokat. Ezeknek a vitáknak az idején volt alkalmam beszélgetni a Leuveni Katolikus Egyetem politikai tanszék vezetőjével. A helyzetet én úgy próbáltam lefesteni előtte, hogy nálunk most – mármint akkor – a különböző politikai erők a törvényben meghatározott játékszabályok nélkül tárgyalnak az ország jövőjéről, a Parlament pedig lábhoz tett fegyverrel vár, várja a határozatokat, hogy azok alapján meghozhassa az annak megfelelő törvényeket. Arra számítottam, hogy belgiumi barátunk legalább egy kis tudományos érdeklődéssel csap le erre a szerintem vélt politikai különlegességre. Ezzel szemben a reagálása tulajdonképpen lehűtő volt, mert azt válaszolta, nálunk – mármint Belgiumban – ezt tulajdonképpen minden fontosabb, minden rázósabb ügyben így csinálják. A különböző pártok és politikai csoportosulások képviselői összeülnek, zárt ajtók mögött megállapodnak, és csak a megállapodásuk eredménye után kerül az ügy a Parlament elé. A rázós ügy náluk a nemzetiségiekkel összefüggő ügy, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy majdnem minden ügy rázós. Tehát a fontosabb megállapodások Belgiumban előzetes egyeztetések, előzetes kompromisszumkeresések után keletkeznek. Ezért én az előttünk fekvő törvényjavaslatok adott elintézési módjában, az előzetes konszenzuskeresésben semmiféle kivetnivalót nem találok. A kereszténydemokrata képviselők – a vita során tett hozzászólásaikban –mindig is hangsúlyozták, hogy az önkormányzati törvények létrejöttét, meghozatalát és ezáltal az önkormányzati hatalomváltás lehetőségének a megteremtését tartják alapvető fontosságú szempontnak, amely mellett eltörpül annak jelentősége, hogy az új törvények jogi, szakmai vagy akár gyakorlati szempontból tökéletesek-e vagy sem. A legfontosabb az, hogy ezek a törvények mielőbb létrejöjjenek, és megkezdjék működésüket az önkormányzatok. El kell ismernem, hogy az előzetes egyeztető tárgyalások eseménye vagy sorozata folytán a törvények, a törvényjavaslatok az eredeti előterjesztéshez viszonyítva – a részleteket tekintve – nagyon nagy mértékben tökéletesedtek. Tökéletes törvényt íróasztal mellett, közvetlen történelmi előzmények nélkül természetesen nem lehet alkotni. Hiba volna ilyen törvények megalkotására törekedni.
A törvény egyes rendelkezései a gyakorlatban menet közben fognak csiszolódni, tökéletesedni, és a hibákat a gyakorlati tapasztalatok alapján lehet majd teljesen kiküszöbölni. A lezajlott vita és a létrejött kompromisszumos javaslat legnagyobb tanulsága – véleményem szerint – az, hogy alapvetően azonos cél és azonos szándék mellett kitartó tárgyalásokkal el lehet jutni egy egyhangú megegyezéshez is. A plenáris üléseken néha fölöslegesen és túlzott mértékben csapnak magasra az indulatok, néha túl sok a szócséplés, önmutogatás. Ennek ellenére ez a példa is azt mutatja, hogy a képviselőkben megvan a kellő bölcsesség, a politikai kompromisszumkészség ahhoz, hogy a nyilvánosságnak szánt tiszteletkörök után okos megállapodásokat tudjanak kötni, akár zárt ajtók mögött is, amelynek alapján ésszerű törvények születhetnek. A kereszténydemokrata képviselők által előterjesztett módosító javaslatokat az érintett képviselők visszavonták. A visszavonás indoka az esetek túlnyomó többségében az, hogy a módosítási javaslatok beépítésre kerültek a most előttünk fekvő javaslatba. Köszönöm szépen. (Taps.)
