ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Említettem a törvényjavaslat előterjesztésekor, hogy még lehet, hogy szót kérek. Nem kívántam megzavarni az eddigi tárgyalást, most sem azért teszem, de röviden szeretnék nyilatkozni, miután az Országgyűlés ilyen nagy többséggel elfogadta a Televízió, a Rádió elnökének, illetve a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának a kinevezéséről az új törvényt.
Szeretném, ha ez a törvény és ez a szavazás egyidejűleg véget vetne annak az áldatlan állapotnak, ami a sajtó és a politika között, ha úgy tetszik, az Országgyűlés és a sajtó, ha úgy tetszik, a Kormány és a sajtó között az elmúlt időszakban folyt.
Úgy gondolom, hogy közös nemzeti felelőssége az országnak, hogy milyen képet alkotnak rólunk, és milyen képet alkottatunk mi magunk rólunk. Úgy vélem, hogy az olyan lépések, amikor Magyarországon felelős szervezetek külföldi segítséget, külföldi döntőbíráskodást kérnek annak eldöntésére, hogy Magyarországon sajtószabadság van-e vagy sem, meglehetősen furcsának tűnhetnek. Ha ezt egy "banánköztársaság" teszi – ahogy az egyik hírlapíró írta –, akkor meg lehet érteni. (Felkiáltás: Úgy van!) De hogy Magyarországon, ahol a sajtószabadság olyan méretű – nyugodtan mondhatom –, mint sehol jelenleg a világban, ott egy ilyen lépés kizárólagosan Magyarország külső képének a megrontását szolgálja, s az irántunk való bizalmat csökkenti.
Kérdezem: volt–e egyetlen eljárás, mióta ez a Kormány hatalomra került, volt-e egyetlen olyan lépés, amellyel bármelyik újságírót akadályoztak munkájában, vagy volt-e olyan lap, amely ellen eljárás történt, írt bármit is a Kormány, a Kormány tagjai, az Országgyűlés elnöke vagy akár a köztársasági elnök ellen?! Egy olyan országban, ahol a köztársasági elnököt nyugodtan támadhatta a sajtó, a Házelnököt, a miniszterelnököt, kormányának tagjait, ott a sajtószabadságot megkérdőjelezni egyenesen politikailag erkölcstelennek tűnik! (Felkiáltások!: Úgy van! – Nagy taps.)
Engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam azt, hogy a magyar Kormány, s meggyőződésem, hogy az egész magyar Országgyűlés, s a megújhodásban részt vevő valamennyi politikai párt egyértelműen a sajtószabadság híve, és semmiféle olyan lépést nem tett, amely a sajtószabadságot sértette volna. Semmiféle hisztéria, semmiféle üldöztetési mánia, semmiféle jól kiszámított politikai manipuláció nem lehet indok arra, hogy Magyarországon megkérdőjelezze a meglévő sajtószabadságot. Én szükségesnek tartom azt, hogy ezzel kapcsolatban utaljak arra: feltétlenül szükség van egy korszerű sajtótörvényre, tájékoztatási törvényre Magyarországon, amely biztosítja a sajtószabadságot, és egyidejűleg biztosítja minden vonatkozásban a sajtó felelősségét, de úgy, hogy az a sajtó szabadságával soha ellentétbe ne kerüljön!
A magyar Kormány garanciát nyújt arra, hogy Magyarországon sajtószabadság lesz, és sajtószabadság érvényesül, és ennek jegyében foglaltunk eddig is állást. Minden olyan elképzelés és minden olyan vádaskodás, amikor meglévő, állami kezelésben vagy a Kormány felügyelete alatt lévő intézményeknél tett lépéseket félremagyaráznak, vagy azokkal kapcsolatban célzatos következtetéseket vonnak le, egyszerűen nem felel meg a valóságnak.
Úgy gondolom, hogy Magyarországon mi a szabad sajtót és mindazt, ami ezzel összefügg, a jogállamiság szerves részének tekintjük. Úgy gondolom, hogy semmiféle szervezet, semmiféle testület nem engedheti meg magának azt, hogy egy országban a szabad választásokon megválasztott Országgyűlést és a szabad választásokon megválasztott Országgyűlésnek felelős Kormányt ilyen vonatkozásban és ilyen cselekedeteiben kérdőjelezze meg.
Befejezésül engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet:
"Lehet-e valami ízetlenebb, vakmerőbb vagy veszélyesebb egy nép nyugalmára, mintha önalkotta testületek folyvást bírákul tolják fel magukat, és gyűléseikben az éj palástja alatt érvényteleneknek és semmiseknek nyilatkoztatják az Országgyűlés azon határozatait, melyeket maga a nép által választott képviselők legóvatosabb és legünnepélyesebb tanácskozásai szentesítének?! Senki sem fogja a néptől elvitatni, hogy alkalmilag kérvényeket nyújthasson be, és a Kormányt valamely intézkedése iránt megkereshesse, vagy határozatai ellen felterjesztéseket tehessen, de hogy egy maga–magát alkotta és fenntartó testület hatalmat vesz magának a Kormány egyik rendeletét alkotmányellenesnek, a másikat ártalmasnak nyilatkoztatni, ha valaki kétségbe meri vonni tanait, azon váddal illesse, hogy önző indokból indul ki, idegen hatalmak befolyása alatt áll, oly szemtelen szabadosság ez, melynek a legnemesebb indokok sem szolgálhatnak mentségül!"
Ezt az idézetet Eötvös József báró idézte A XIX. század uralkodó eszméi-ben Washington Györgytől. Nem hiszem, hogy a szabadságnak, a szabad sajtónak és egy jogállamnak és egy szabadelvű kormányzásnak jobb forrásaira hivatkozhatnánk!
Úgy gondolom, hogy ennek jegyében fejezzük be ezt az áldatlan állapotot és áldatlan háborúskodást, és kezdjünk hozzá ahhoz, hogy egy valóban szabad sajtó mellett korrekt magyar közélet legyen! Köszönöm. (Hosszan tartó nagy taps.)
