TELLÉR GYULA (SZDSZ):
TELLÉR GYULA (SZDSZ):
TELLÉR GYULA (SZDSZ): Elnézést, úgy látszik, véletlenül rátettem a vizespoharat. (Derültség.)
Az egyik ilyen jelentés, amelyik a koronához kapcsolódik, az, hogy a magyar államiságot jelképezi. Ennek azt a kérdést vetik ellene: miért pont a korona jelképezi a magyar államiságot. Egészen egyszerűen azért, mert amikor az államiság kialakult, akkor a királyság konkrét formájában történt, és annak a királyságnak és az államiságnak a jelentése akkor összefonódott. Amikor viszont a királyság megszűnt, a jelentés módosult, és absztraktabbá vált, akkor jött létre az államiság jelentés.
Hozzá kell tennem, hogy az ilyesfajta jelentésváltozás nagyon közönséges. Ha nem a képi, hanem a nyelvi jelek világába megyünk, ott az általános iskolai tananyag részét képezi a "toll" szónak a története, amelyik egyszerre volt madártoll és írótoll. Aztán amikor másból kezdték készíteni, más technikával, akkor jelentette már a tintával vagy más festékanyagokkal működő íróeszközt is.
Egy másik jelentésmozzanat az államiság folytonossága, amely a koronához tapad. Erről nem akarok hosszasabban beszélni, mert azt hiszem, elég nyilvánvaló. Van egy harmadik jelentésmozzanat is azonban, amelyikre talán kevésbé figyelünk: ez pedig az európaiság, az európai közösségbe való tartozásnak a jelentésmozzanata, amelyik a koronának a keresztényi összefüggéseihez kapcsolódik, hiszen a korabeli Európára – értékvilágával és intézményeivel – a kereszténység nyomta rá a maga jellegzetességét, a maga bélyegét.
Foglalkoznunk kell a jelentéstulajdonítás negatív mozzanataival is: azzal, hogy milyen jelentés nem kapcsolódik a koronához. Legalábbis, nézetem szerint a magyar, a koronát jelként elfogadó közösségnek, a közösség tagjainak többségében nem. Nem kapcsolódik hozzá szerintem az irredentizmus, nem kapcsolódik hozzá a nacionalizmus, nem kapcsolódik hozzá a fasizmus, nem kapcsolódik hozzá még csak a két világháború közötti időszak keresztény kurzusának a jelentése sem. Ugyanis ilyen alapon a Himnuszt is kivethetnénk nemzeti szimbólumaink közül. Életkoromról árulkodik, hogy elemistaként énekeltem a Himnuszt Horthy Miklós születése napja alkalmából tartott elemi iskolai ünnepségen. És általában derűre-borúra kellett énekelni a Himnuszt, mégsem akarja senki ezeket az ideológiai tartalmakat kimondottan a Himnuszhoz kapcsolni. Ugyanígy nem kapcsolhatók a koroná-hoz sem.
Ha a Kossuth-címer jelentéseit nézzük, azt kell megállapítanunk, hogy a Kossuth-címerhez ezek az általános jelentések nem kapcsolódnak. Kapcsolódik viszont a Kossuth-címerhez a XIX. és a XX. század több forradalmának, forradalmi újrakezdésének, demokratikus társadalmi mozgalmának a jelentésvilága, jelentésköre – igen tiszteletreméltó jelentéskör.
Mint ahogyan a múltkori szavazás mutatta, abban, hogy a két jelentés közül, a két jelentéstípus közül melyiket kellene a köztársaság jelvényévé emelni, a szavazás két eltérő nézetcsoportot határolt körül. Úgy gondolom, hogy ez a két, eltérő csoport nem abban különbözött, hogy a kétféle címerhez kapcsolódó - az előbb általam elemzett - jelentéseket nem így gondolja vagy nem így kapcsolja a címerhez. Abban különbözött, hogy szerintük melyik az a jelentéskör, amelyik inkább beemelendő az állami jelvénybe, amelynek inkább helye van abban.
Úgy gondolom, itt én is szubjektív leszek. Azt hiszem, nincsen olyan szabály – akár szokáson alapuló, akár más módon előírt –, amely megmondaná, hogy állami jelvényben minek kell helyet foglalnia, ezért lehetséges az egyik tábornak és a másiknak az álláspontja is. Én a mellett a gondolat mellett vagyok, hogy az általánosabb jelentésű, a történelmi folytonosságot jelentő – és bizonyos értelemben az európai népek közösségéhez való tartozást jelentő korona jelentésmozzanatai nem nélkülözhetők az állami címerből. (Nagy taps a jobb oldalon és középen.)
Hozzá kell tennem azonban, hogy nekem a Kossuth-címerrel a világon semmi bajom nincsen, semmi kifogásom nincs ellene. Sőt, hozzá kell tennem azt is, hogy nagyon megértem, ha valaki – társadalmi csoportok vagy egyének – olyan tapasztalatokkal rendelkezik, és e tapasztalatokhoz kapcsolódó olyan érzelmekkel, olyan véleményekkel, hogy szívesebben látja a nemzeti jelvényben az újrakezdésnek a jelentésmozzanatait, mint a folytonosságát.
Ismétlem: ezt megértem, tisztelettel vagyok ez iránt, a nézet és vélemény iránt de nem osztom.
Összefoglalva tehát: szerintem a jelek jelentése abból alakul ki, hogy milyen jelentést tulajdonít e jeleknek a közösség. A koronának három jelentést tulajdonítunk. Az egyik az államiság, a másik az államiság folytonossága – ha úgy tetszik, a történeti folytonosság –, a harmadik az Európához tartozás. Úgy vélem, ezek azok a jelentésmozzanatok, amelyek az állami jelvényben nem nélkülözhetők, de amelyek a Kossuth-címerben nincsenek meg.
Ezért úgy gondolom, azt ajánlom, hogy a koronás kiscímert fogadjuk el állami jelvénynek. (Taps a jobb oldalon, szórványos taps a bal oldalról.)
