KÉRI KÁLMÁN (MDF):
KÉRI KÁLMÁN (MDF):
KÉRI KÁLMÁN (MDF): Elnök úr! Mélyen tisztelt Képőviselőtársaim! Erre a mai napra külön fölvettem az uniformisomat (taps), hogy ezzel is tisztelegjek a magyar szent korona emlékének. (Taps.) Sokat tanultam a szent korona történetéről, és köszönöm ezt a kioktatást. Jelen pillanatban úgy vélem, fontosabb, hogy tisztában legyünk azzal a hangulattal, amely ezt a kérdést övezi.
Mint a recski szövetség elnöke, egy gyűlésen voltam. Több száz ember volt ott, és egyöntetűen azt kérdezték, mi van a szent koronával. Igaz, ezek kivénhedt emberek, sorsüldözte, részben nyomorékok. Ettől függetlenül néha járom a vidéket is, és azt kell hogy tapasztaljam: nemcsak az öregek, a fiatalok körében igenis őrzik ennek az emlékét, és kívánják, hogy őrizzék a jövőben is, azon a módon, hogy ez a korona ott legyen mindenütt. Még ezen az uniformisgombon is, mint egykoron. (Rázza a gombját. Taps.)
Nincs nyugodt éjszakám, de miért? Tudnék én aludni (derültség), de felhívnak még Ausztriáliából is, az Egyesült Államokból is: mi van a szent koronával? Mit csinálsz te ott? (Derültség.)
Uraim! Önök mosolyognak. Nekem azonban a szívem fáj.
Most, amikor majd szavazni kell, visszaemlékezve a legutóbbi szavazás csúfos eredményére, kell forduljak Önökhöz, hogy végre azt, amit a Kormány eredetileg előterejsztett, minden módosítást figyelembe nem véve szavazzanak annak értelmében, hogy ez a magyar szent korona hadd legyen a lobogón, s ha kell, a gombon is.
Kérem ezt mindazoktól is, akik eddig ellene szavaztak, de kérem ezt a magyar ifjúságtól is. Ők is vegyék át az idősek által hagyott hagyományokat, amit megőriztek vénségükben is, és abban a korban, amikor Ti vagytok itt.
Szabadjon azt mondanom: tiszteletbeli leányaim és fiaim! Azért szólok hozzátok, mert ti lesztek azok, akik követtek minket, és rajtatok múlik már ma is, hogy ez a hagyomány úgy menjen át a következő évezredbe, mint ahogyan eddig őriztük a múltban.
Mert szükség van hagyományra, higgyétek el nekem, mert a hagyomány összetartást is ad, és ennek a megnyomorított országnak de mennyire hogy szüksége van ma összetartásra, hogy ellábaljunk (sic.) megéljünk, és megteremtsük magunknak azt a Magyarországot, amit mindannyian kívánunk, ti is, egy virágzó magyar hont.
(Általános, hosszú, lelkes taps.)
