TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy mondatnyi mondanivalóm van. Higgyék el nekem, sokat gondolkoztam rajta, mi is az a privatizáció. Egy egy sokkal nehezebb ügy, mint amit Önök megfogalmaznak, ami az MDF programjában szerepel.
Nem igaz, hogy az SZDSZ azt állította: spontánul kell privatizálni. Azt mondta, hogy ha a kommunista uralom után viszonylag rövid idő alatt magánkézbe akarjuk adni az állami vagyont, az üzleti életben működő állami vagyon nagy részét, akkor nagyon nehéz, társadalmilag nagyon nehezen ellenőrizhető feladatot kell megoldani. Mi nem a társadalmi ellenőrzés ellen szóltunk, hanem tisztáztunk magunkban bizonyos dolgokat. Minden szakember tudja, hogy nem tudja egy tőkepiaccal működő ország vállalatáról sem, hogy az egyet vagy kettőt ér. Egy olyan országban, ahol nincs működő tőkepiac, ez az olló sokkal-sokkal nagyobb is lehet, akár l: 10 is. Akkor nem tudjuk, mikor kótyavetyélünk el, nem tudjuk, mikor teszünk helyesen, és ezekre nincs pontos, egyértelmű válaszunk.
Három tényezőt kell figyelembe venni: mit kap az állami vagyonért az állam, mit fog tudni biztosítani az új tulajdonos a nemzeti jövedelem növekedésében, mi az a veszteség, amitől elesünk az ő jobb tevékenysége révén, mi az a rosszul fölhasznált haszon, amit az új tulajdonos kivihet az országból, vagy nem célszerűen, nem a gazdaságban fog fölhasználni. Ennek a három, nehezen áttekinthető tényezőnek az együttese a privatizáció, azt nem lehet olyan korrektül, olyan tisztán végrehajtani, hogy ezen ne legyen indokolatlan nyeresége valakinek, amit valaki más megtámadhat.
Higgyék el ezért, hogy a most tárgyalt Vagyonügynökség ügye egy fontos nemzeti ügy. Azoknak volt igazuk, akik ezt hangsúlyozták. Ennek az ellenőrzése, ennek a kézben tartása, ennek a tisztességes menedzselése az ország legfontosabb ügyei közé tartozik. Azt mondhatnám, hogy az egész átalakulás azon áll vagy bukik, hogy ezt jól csináljuk. Ezek a veszekedések pedig nem vezetnek előre.
Köszönöm. (Általános taps.)
