TÖMPE ISTVÁN, DR. az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója:
TÖMPE ISTVÁN, DR. az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója:
TÖMPE ISTVÁN, DR. az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója: Köszönöm a figyelmüket. Semmiképpen nem kívánok a dolog családi vonatkozásairól szólni. Mindenesetre köszönöm, hogy figyelmet fordítottak erre. Tényeket szeretnék egypár percen belül – talán két percüket venném igénybe – közölni. Ezt azért szeretném mondani, mert úgy tűnik, hogy az a Vagyonügynökség és privatizáció körüli vita egy racionális mederből – amelyre mindig is szükség lett volna, és amelyben mindig is igyekeztem tartani ennek a működését – mintha kicsapna.
Az első számú tény, amelyet Soós Károly Attila megemlített, kiegészítendő azzal, hogy nemcsak az ÁPISZ- és a Tungsram- és más ügyek – egyébként sokkal több ehhez hasonló ügyet lehet mondani, ebben egyetértek Bethlen Istvánnal – problémája merült fel, hanem az intézménygaranciák kérdése. Erre hozták létre a Vagyonügynökséget.
Ez tehát nem a bűnözés kezdete. A Vagyonügynökség gyógyszer lett volna egy spontán privatizációval kapcsolatban. Ez az egyik tény.
A másik: a képviselők nagy része annak idején nem volt a Ház képviselője, de talán a televízióból emlékeznek rá, hogy azt kértem a Háztól, ha lehet, minisztertanácsi felügyelet alá kerüljön. Annak idején a parlamenti bizottságokban ezt az állásfoglalást egészen a plénumig meg akartuk védeni. Ez tehát nem a mi szándékaink, hanem az akkori Parlament szándéka szerint történt, hogy bennünket parlamenti felügyelet alá helyeztek, és ennek megvoltak a maga, most nem részletező okai.
A következő, amit szerettem volna Önök elé tárni, hogy az IBUSZ-szal kapcsolatban nemcsak Bethlen úr által felvetett problémák, hanem nagyon sok egyéb probléma is volt, ezek a viták a mai napig vannak. Én azt javaslom, hogy próbáljunk egy szempontból bizonyos önfegyelmet tanúsítani. Ez nem az én személyem természetesen, mert hiszen a Kormány teljes egészében szabad a munkatársai és beosztottai kiválasztásában.
Az IBUSZ-szal kapcsolatos sportszerűtlen nyilatkozatok azonban – és ezt elsősorban Bethlen úrnak szeretném mondani – nagyon nagy mértékben kérdőjelezik meg a Kormány szavahihetőségét abban a pillanatban, amikor a Kormány vagy pontosabban az államnak jelenleg részét képező Vagyonügynökség megpróbálja a privatizációt – nyilván sok hibával – megvalósítani, és ezen közben Ön külföldön a Kormány nevében – a Kurirban jelenik meg talán pontatlanul, félek tőle, pontatlanul – igen agresszív kijelentéseket tesz.
Én azt gondolom, hogy ez az én személyemen túlmenően – ugyanez vonatkozik a magyar újságokra – elsősorban a magyar privatizáció ügyének árt. Én nem kívánom minősíteni ezt a dolgot, az üzleti világban az ilyen újságon keresztüli nyilatkozgatás sportszerűtlen.
Másrészt – és ez az utolsó dolog, amit szeretnék mondani – Önök nehogy véletlenül korlátozva érezzék magukat a döntésben. Önök természetesen úgy döntenek a következő igazgató személyét illetően, ahogy kívánnak. Két megjegyzést azonban szeretnék mondani.
Amikor engem az előző Parlament megválasztott, én akkor a televízióban tettem egy nyilatkozatot, amit a rádióban és az újságokban megismételtem, és amelyet két ízben írásban megismételtem a miniszterelnök úrnak. Ezekben a nyilatkozatokban egyrészt elmondtam, hogy azt szeretném, ha a kormánypolitika részévé válna a Vagyonügynökség, ezért újra javaslom – írtam ebben a levélben –, hogy kormányfelügyelet alá kerüljön, másrészt szabaddá tettem a reám vonatkozó döntést. Ez az elmúlt három hónapban – nyilvánvalóan szervezési okok következtében – nem kaphatott választ.
Én azt gondolom, hogy miután én egy ilyen gesztust tettem, és miután közben gőzerővel próbáltuk a magyar privatizációt előkészíteni, bármelyik Kormány vegye át, hasznát lássa ennek a dolognak, méltánytalan, és én azt gondolom, hogy a követendő szokásoknak nem megfelelő az újságban közölni velem a Kormány szándékait, amiről egyébként nem tudom, hogy a Kormány szándéka, mert a Kormány mindeddig velem kapcsolatban nem lépett.
A második megjegyzés – hiszen kettőt ígértem – rendkívül rövid lesz. Szeretném megmondani Önöknek – és ezt ne vegyék rossz néven tőlem, miután én két ízben felajánlottam a helyemet, abban az esetben, ha a Kormány úgy látná, hogy politikailag, szakmailag megfelelőbb embert talál, teljesen válasz nélkül maradt, én nem kívánok lemondani, hanem ha a Kormány úgy látja, akkor az átsorolást követően vagy a Parlament a jelenlegi jogállásban levált engem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps bal oldalon.)
