HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ):
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ):
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm, tisztelt Elnök Úr, és köszönöm a válaszát, tisztelt Miniszterelnök Úr.
Válasza véleményem szerint nem tartalmazta a választ a tulajdonképpeni kérdésre, arra tudniillik, hogy miképpen biztosítja a Kormány, hogy a pártállam idejéből fennmaradt állami résztulajdon kezelésének ürügyén ne érvényesülhessen pártpolitikai befolyás a laptulajdonosok kiválasztásakor.
Az volt a tulajdonképpeni kérdés.
Az derült ki a válaszából tisztelt Miniszterelnök Úr, hogy a Magyar Köztársaság kormányelnöke drága munkaidejének elég jelentős részét egy laptulajdonos kiválasztására, a versenyszabadság biztosítására pazarolja. Természetesen ez igen megtisztelő lehet ennek a lapnak a számára, de nem tanúskodik arról, hogy a Kormány valóban az érdektelenség talaján áll ennek a lapnak a tulajdonosaival kapcsolatban.
A versenyszabadság biztosítására hivatkozott a tisztelt miniszterelnök úr, és azt kell mondanom a legnagyobb sajnálattal, hogy nem áll az, hogy a Magyar Nemzet ezt az Önök kormányzati beavatkozása előtt ne biztosította volna. A magyar Oroszággyűlés által felállított sajtóprivatizációs vizsgáló bizottság ülésén ugyanis a Magyar Nemzet főszerkesztője a következőket mondta: két szempontunk van, amikor a tulajdonos. amikor az új. az esetleges tőkebevonás. esetleges. (Közbeszólás: mit mondott?)
Két szempontunk van, amikor azt választjuk ki, hogy a tőkebevonást melyik partnerrel valósítjuk meg. Az egyik természetesen a nyomdai fejlesztés, a fizetési kondiciók javítása, a lap felemelése egy európai szintű újsággá. A másik azonban az, hogy a Magyar Nemzet pártoktól független lapnak tekinti magát, és ennek a függetlenségnek a garantálása legalább ilyen fontos szempont. Ezt a lap egésze kell, hogy mérlegelje; a szerkesztőség egésze ezt teszi hónapok óta, hónapok óta folyamatosan tájékozódunk, és hála istennek, van miben tájékozódnunk, mert igen nagy az érdeklődés a lap iránt.
A következőket mondta még a főszerkesztő úr; négy céget sorolt fel, többet, mint most a miniszterelnök úr, és kijelentette, hogy mindegyikkel tárgyalnak, és a legelőrehaladottabb tárgyalások folynak a Dagens Nyetherrel, ugyanakkor a Figaro ajánlatát, Hersant-csoport ajánlatát a szerkesztőség jobban ismeri, mint a Dagens Nyether, a Bonier-csoport ajánlatát.
Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy a kormányzati beavatkozások előtt ezek a tárgyalások nem folytak, mindössze az, hogy a szerkesztőség a maga választotta szempontok – tehát a függetlenség és az anyagi ajánlat kettős mátrixában - előnyben részesítette a Dagens Nyether ajánlatát. Ezt állította meg a Kormány beavatkozása, ennek a szempontnak az érvényesülését. Csupán erről van szó.
Arról van szó, hogy a pártállam idejéből fennmaradt állami résztulajdon kezelése a régi pártállami módon folyik akkor, ha nem biztosítódik az, hogy ne élhessen vissza a Kormány azzal a ténnyel, hogy a demokratikus jogállamiság a kormányintézkedéseknek, az államigazgatási intézkedéseknek a bírósági megtámadhatóságát még nem építette ki. Ennek az átmeneti periódusnak megvannak a maga etikai követelményei, a Kormány nem élhet ezzel vissza, és nem érvényesíthet pártpolitikai szempontokat.
Azt szeretném mondani továbbá, hogy természetesen nem ismerem azt a megállapodást – furcsa kifejezés –, amelyet a miniszterelnök úr egy lappal kötött az ő privatizációja ügyében, mindenesetre azt szeretném mondani, hogy nem nyilvánítom ki, hogy elfogadom-e a miniszterelnök válaszát, vagy sem, hanem képviselőtársaim lelkiismeretére bízom és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
