POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedekmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedekmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedekmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés elhangzott, írásos válasz nincs a kezemben, hiszen az események még ma is zajlanak.
Tegnap, ahogy a munkástanács nem túl egyértelmű telefonjelzéseire reagáltunk, 14 órára megérkeztünk. Először a reggeli műszaknál nem vették fel a munkát. A biztosító személyzet egész nap dolgozott. 14 órakor megérkeztünk a helyszínre. A munkástanács 6-800 dolgozó jelenlétében addigra körülbelül egyeztette álláspontját, és kéziratos formában 16 pontban átnyújtotta.
A megbeszélésen jelen volt – mint ahogy a sajtóban jelezték – Győriványi Sándor és az Ipari Minisztérium két szakértője. Az esti órákig tartó érdekegyeztetés folyamán javasoltuk, hogy küldötti körben tárgyaljunk a munkástanács képviselőivel. Ők a nagy nyilvánosságot választották. Ez kellően meghatározta a vita parttalan menetét.
A vitában lépten-nyomon összekeveredtek a helyi problémák, konkrétan a felsőbb szintű vezetőkkel való elégedetlenség és a nagyfokú terhet jelentő adminisztratív, műszaki vezetői és a néhány esetben feleslegesnek érzett rendészi létszám leépítésére vonatkozó kérelem az országos gazdasági helyzet az elmúlt héten megtett árintézkedések említésével.
Ez a keveredés és a követelmények nem kellő szétválasztása szinte lehetetlen helyzetbe hozta a tárgyaló küldöttséget a tekintetben, hogy időben, érdemben előrehaladjunk. Többek között azt kívánták volna, hogy a személyi jövedelemadót és a költségvetést érintő kérdéseket a helyszínen szentesítsük aláírásunkkal.
A tárgyalásokra az Ipari és a Kereskedelmi Minisztérium szerda reggel készült, miután a munkástanács írásban ezeket az elképzeléseit és követeléseit nem juttatta el az Ipari Minisztériumhoz a múlt héten, csak a tegnap reggeli eseményekből derült ki, hogy így határozott, konkrét kérések vannak, amely kérések egybeesnek a Kormány és az Ipari Minisztérium szándékolt intézkedéseivel. Gondolunk itt arra, hogy nem volt teljesen világos, hogy milyen jellegű, de valamilyen önállósodási törekvés is megjelent.
Mindenki tudja, hogy Oroszlányban két nagy termelőüzem van: a számottevőbb, nagyobb súlyú Márkushely és egy kisebb részleg, ahol a munkakörülmények rosszabbak, és ahol a munkáskollektíva bizonyos értelemben a helyi vezetőség nem kellő határozottsága miatt nem érezte a rosszabb körülmény – magasabb bértétel megoldását, és ebből házon belüli megosztottsági kérdések is felvetődtek.
A műszaki kiszolgáló részleg – mint szállító és karbantartó részleg – a gazdasági és a helyi munkaszervezési problémákhoz csatlakozott. Ma 11 fős delegáció van a minisztériumban, így az oroszlányi bányák mind az öt vagy hat üzemének a képviselete jelen volt. Ahogy elhangzott, a kormánybiztos ebben az esetben már nem kérdés, hisz Bod Péter miniszter vezetésével fogadták a munkástanácsot.
Ma reggel fél tizenegyig volt szerencsém részt venni a megbeszéléseken, ahol személyi kérdésekre vonatkozó megállapodás született az első számú vezető kérdésében. A munkástanács ma már még anynyira sem tartotta fontosnak, mint tegnap a jelentős vállalati terhet jelentő, számukra improduktív létszám leépítésének a konkretizálását, határidőhöz kötését, holott egy ilyen tárgyaláson – azt hiszem – Nyugat-Európa gazdaságában hó végi vagy hó eleji határidőhöz kötötten főbb szakmacsoportok szerint szoktak a felek megállapodni a válság kezelése során alkalmazandó létszámleépítésekben.
A tárgyalásokat az jellemezte, hogy a személyi jövedelemadó kérdésében a földalatti pótlék, a szakpótlék és a hűségjutalom személyi jövedelemadó alóli kivételét kérték a bányászok, ezzel biztosítandó mintegy a nettó 2-3000 Ft-os fizetésemelkedést. Nyilvánvaló, hogy erre a Pénzügyminisztérium illetékesei tételesen megadták a választ. Az egyik kérdésben például egy bruttósított módszerrel vissza is kapja a bányász a levont személyi jövedelemadót, tehát ez a jövedelem – úgymond – nem kap adólevonást.
A Pénzügyminisztérium illetékese jelezte, hogy abban a kérdéskörben nem gondolkozik, hogy adott jövedelem nem kerül személyi jövedelemadó alá, ám nyugdíjalap, mert nem illik 1990-ben Magyarországon. Azt hiszem, a munkástanács tagjai ezt tudomásul is vették.
Gondolom, a helybeliek jól tudják, de az ország közvéleménye kevésbé, hogy az oroszlányi szénbányáknál az ebben az évben megvalósított bérfejlesztés csak 6-10% között mozgott. Ez nyilvánvalóan olyan irritáló, bosszantó tényező volt a fizikai gárda részére, amely tételesen, egyenként bizonyította, hogy 20-25 műszaknapnál 13-16 000 Ft körüli nettó jövedelem volt, amely kérdés vállalati hatáskörben jelentkező problémára utal.
Azzal nem is foglalkoztunk a tárgyalásokon, hogy időben bizonyos mértékig naiv követelések fogalmazódtak meg a szénbányászat rentabilitását jelentő áremelkedések és a dolgozói fizetések, illetve a fogyasztási javak áremelkedésének kezdő napjai egybeesését vagy közeledését illetően. Legalább fél évvel, egy évvel előbb megjelenő személyi jövedelempozíció javulását fogalmazták meg a tegnapi nagyon indulatos, vehemens tárgyalásokon, mint ahogy beléptek az életszínvonalat terhelő áremelkedések.
Mit kíván tenni a Kormány? A vezérigazgató kinevezéséhez és felfüggesztéséhez természetesen van joga az ipari és kereskedelmi miniszternek. A munkáskollektíva mára hozta azt a javaslatát, amely a vezérigazgatóval el tudja képzelni az együttműködést. Ahogy említettem, három vezetőre vonatkozóan konkrétan megfogalmazták a leváltás igényét, és – ahogy jeleztem – az egész létszám-leépítési átszervezésre vonatkozó kérésük általánosságban fogalmazódott meg ma, és szakértőkkel kívánják később konkretizálni.
A személyi jövedelemadóra vonatkozó elképzeléseikről pedig egyértelmű, hogy a pénzügyminisztériumi szakértőkkel folyó vita elnyúlt, valamint hogy ez nem minisztériumi, hanem parlamenti hatáskör. Az is egyértelmű, hogy a személyi jövedelemadó-törvényt év közben nem szokták változtatni. Ennek a kérdésnek a rendezése általában gazdasági évhez kötődő felvetés.
Az önállósodásról annyit, hogy a bánya péti termelőüzemének eltérő környezeti, szakmai körülményei folytán azt hiszem, erről a kérdésről érdemben sem a szakmai, sem a gazdasági vezetőség nem gondolkozhat, hiszen a második művelésbe kerülő bányarészt jelentős széntömege és viszonylag nagy energiaértékű szénkészlete nem engedi meg, hogy azt a bányát ne termeljék ki, hanem helyette 10 milliárd forintot meghaladó új bányanyitással pótolják a 16-17 millió tonnányi szénkészletet.
A dolgozóknak ez a követelése tehát abba a problémakörbe tartozik, hogy nem kizárólag a múlt politikai rendszerére utalva, hanem általános emberi gyarlóságra, hiszen a könnyebb munkával kezdték, és sajnos a rosszabb körülmények között kitermelhető szén maradt 1990-re. Úgy tűnik, a dolgozók teherbíró képessége, áldozatvállalása az egyéb körülmények miatt más pozícióban van, mint amilyenben tíz évvel ezelőtt volt.
Azt hiszem, eléggé a részletekbe mélyedtem ahhoz, hogy a sajtónak igyekezzem többet nyújtani. A kormányzati intézkedések személyi vonatkozásairól, a miniszter úr lehetőségeiről említést tettem, az adó-jövedelem vonatkozásokra részletesen kitértem. Volt még olyan kérés, hogy 25 év után kapják meg a nyugdíjat a bányászok, akik a szénfalon dolgoztak. Ez nyilvánvalóan olyan kérdéskör, amely – ha jól tudom – nem a miniszter úr hatáskörébe tartozik, tehát majd adott időben rendezhető.
Végigszaladva a 16 ponton, megnézem, hogy mi volt még konkrét dolog. Felmerült a lengyel vendégmunkások kérdése, amely kérdést kellő kulturáltsággal úgy lehet kezelni, hogy valószínűleg a gazdasági év végén lehet újratárgyalni alkalmazásuk kérdéseit annak figyelembevételével, hogy jelentős fizikai munkaerő-szállítás 20-30 km-ről elkerülendő, tehát a kieső, mintegy 600 lengyel vendégmunkás által kitermelt szénre szükség van a konkrét bányában, vagy a kisebb termelés is elegendő. (Taps.)
