ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először négy megjegyzésem lenne az eddigi vitával kapcsolatban.
Először is szeretném Torgyán Józseffel közölni örömmel, hogy én is jubilálok, nemcsak Orbán Viktor, ugyanis a módosító javaslataimmal együtt - 12 módosító javaslatot nyújtottam be, és a bizottságban mindegyiket külön-külön kellett megvédenem - most már körülbelül tizenötödször szólalok meg. Ezért elnézést kérek, de úgy gondolom, hogy a részletes és általános vitának ez a természete, hogy egyszer az általános vitában, majd utána a részletes vitában is ki-ki kifejti az álláspontját és véleményét.
A másik megjegyzésem, hogy elhallgatván az egész napos vitát, az ötlött fel bennem - és itt nem bagatellizálni akarom a kérdést -, hogy érdemes lett volna felállítani egy címerügyi és zászlóügyi albizottságot. Az elnevezésen természetesen talán érdemes lett volna egy jó másfél órát is vitatkozni előtte.
A harmadik megjegyzésem: örülök Karcsay Sándor és Fodor István észrevételeinek, mert ezek legalább emlékeztettek arra, hogy itt részletes vita folyik. Úgy gondolom, hogy az elnöki figyelmeztetés kicsit későn hangzott el, a nap nagy részében ugyanis nem a részletes vitához illő felszólalásokat hallhattunk.
A negyedik megjegyzésem: abból is adódik ez a probléma, hogy nem tematikusan haladunk végig az alkotmánymódosításon, hanem össze-vissza; egyszer zászlóról, egyszer címerről, köztársasági elnökről, majd a kisebbségekről, majd két óra múlva megint a zászlóról és a címerről hallunk, és egy délelőtt fél 11-kor vagy negyed 12-kor elhangzott felszólalásra most kell reflektálni. Ezt a módot rendkívül szerencsétlennek és a vitát nem igazán segítőnek tartom.
Áttérve a dolog lényegére és érdemi részére: két olyan felszólás volt, ahol megszólíttattam, az egyik Fodor Istváné, a másik Karcsay Sándoré. Először ezekkel foglalkoznék, és utána az eredetileg elmondani szándékozott észrevételeimet tenném meg.
Karcsay Sándor azt javasolta, hogy tegyük be a "szándékos" szót az általam javasolt szövegrészbe. Megmondom őszintén, erre én is gondoltam, de utána elvetettem ezt a gondolatot. Egyrészt azért, mert ez a megoldás - ha betennénk azt, hogy,szándékos" - nem jelentene lehetőséget büntetőeljárás megindítására abban az esetben, ha gondatlan bűncselekményt követ el valaki, vagy valamely bűncselekménynek a gondatlan alakzatát követné el a köztársasági elnök. S azt gondolom, lehet olyan formája és olyan súlyos az eset, hogy igenis, a köztársasági elnök ellen büntetőeljárást kell indítani. Ez az egyik oka.
A másik oka, hogy maga a Parlament dönt, méghozzá kétharmados többséggel arról, hogy az eljárás meginduljon-e, s azt gondolom, hogy ez már önmagában olyan jelentős fék, hogy a Parlamentnek van mérlegelési joga eldönteni azt, hogy olyan súlyúnak ítéli meg azt az adott cselekményt, hogy az eljárás megindítását kezdeményezi-e vagy sem. Tehát ezért nem tartom szükségesnek, hogy ez bekerüljön.
A hivatkozást annyiban pontosítanám, hogy ez nemcsak a német alkotmányban van; a szövegszerű analógia valóban ott fordul elő leginkább, de az olasz és az osztrák alkotmány is hasonló megoldást alkalmaz, tehát nemcsak a német alkotmányra tudok itt hivatkozni, amikor ezt az Alkotmánybírósághoz telepítést és az alkotmánybírósági döntést javasoltam módosító indítványomban.
Végül van egy megjegyzésem. Miután ez egy módosító indítvány, nyilvánvalóan Salamon Lászlónak mint az alkotmányügyi bizottság elnökének szólnia kell a Házszabály értelmében, hogy bizottsági vitát kíván-e ebben a kérdésben vagy sem.
A másik: Fodor István észrevételei. Ő a független képviselők jogainak csorbításával kapcsolatban tartott még az ebédszünet előtt egy hosszú hozzászólást, és javasolta - több ponton is kritizálva az én javaslatomat -, hogy a függetlenek képviselőjének szélesítsük vagy legalábbis hagyjuk meg azokat a jogokat, amiket a hatályos Alkotmány is tartalmaz.
Azt gondolom, hogy itt háromféle megoldási lehetőség van. Az egyik az, ami valóban a hatályos: a függetlenek megbízottja kap jogosítványokat, akár jelölőbizottságban, akár a honvédelmi bizottságban van részvételre szükségállapot vagy rendkívüli állapot esetén. Ez a helyzet azonban akkor is fennáll, ha történetesen két független képviselő kerül be a Parlamentbe! Gondolom, nem kell részletesebben indokolni azt, hogy ez mennyire aránytalanná tenné ezt a rendszert, hogy két független képviselőnek az egyike - megbízatván a másik által - mindig ugyanolyan jogokkal rendelkezne ezekben a kérdésekben, mint egy 160 vagy 180 fős frakció.
A másik ilyen megoldás, hogy az Országgyűlés képviselőcsoportjai rendelkeznek ezzel a jogosítvánnyal, ami azért problémás - és ezt ezért vetettem el -, mert ma 10 képviselő már egy frakciót, egy képviselőcsoportot alkothat, s ha egy ilyen szabály kerülne be az Alkotmányba, azzal nem tennénk mást, minthogy ösztönöznénk a pártokat, hogy formális frakciókat, frakcióknak a konglomerátumát hozzák létre; s ezek a frakciószövetségek állandóan együtt voksolnának ugyan, érdemi véleménykülönbség nem lenne közöttük, azonban a különböző bizottságokban aránytalanná tennék a szavazati arányt.
S végül van a harmadik megoldás, amit én vázoltam. Ennek szövegszerű javaslata ott van Önök előtt, ezért ennek különösebb magyarázatát nem kívánom adni.
Most arról a - nyilván a fantazmagória birodalmába tartozó - feltételezésről már nem is beszélek, hogy ha a függetleneknek ilyen különös jogosítványokat biztosítanánk, akkor netán valakiben vagy valamelyik pártban megfogalmazódhatna az az ötlet, hogy a következő választáson néhány képviselőjét függetlennek álcázva, a független képviselőcsoportot megpróbálná a befolyása alá vonni, s azokban az esetekben, amikor a független képviselők szavazati joggal rendelkeznek, tulajdonképpen nem a függetlenek akarata jelenne meg, hanem a pártnak a függetlenek által kimondott akarata duplázódna meg. (Többek a bal oldalról: Így van!)
Rámutatok egy ellentmondásra is, ami a jelölő bizottsággal kapcsolatos. Ez az ellentmondás valódi, de ez csak annak tudható be, hogy a két javaslatom közül az egyiket fogadta csak el az alkotmányügyi bizottság, és ott valóban szükség volt egy szövegpontosító kiegészítésre. Ezt a szövegpontosító kiegészítést a Magyar Nemzeti Bank esetében nem tettem meg, illetőleg most kívántam megtenni, amikor - fenntartván módosító indítványomat - ismét erről szólni kívánok. Miután a bizottság ezt elvetette, erre a szövegpontosításra ezért nem került sor.
Végül hadd utaljak arra a briliáns okfejtésre, hogy az alkotmánybírák függetlenségét nem a párttagság tilalma, nem egy paritásos bizottságban ülő valamennyi párt képviselőinek a konszenzuskeresése és nem a kétharmados megválasztási arány biztosítja, hanem az, hogy a jelölőbizottságban ott vannak-e függetlenek képviselői vagy sem.
Átérve saját módosító javaslataimat érintő kérdésekre, ha egy rövid összegzést kellene adni, azt mondhatnám - ez benne van a bizottsági jelentésben is -, hogy 60 módosító indítvány érkezett az Alkotmány módosításához. Ennek körülbelül egyharmada a FIDESZ-től származik külön öröm számunkra, hogy a 12, bizottság által is elfogadott módosító indítványból - ha a szövegpontosítási javaslatokat is ideértem - 10 a FIDESZ frakciótól származik. Ez öröm az egyik oldalról, hiszen sikerült ennyi módosító javaslatot elfogadtatni; ugyanakkor gond a másik oldalon, mert lehet, hogy a kisebbségben maradt javaslataink melletti kardoskodást telhetetlenségnek tekinti a tisztelt Ház, és ez esetleg nehezíti az elfogadásukat.
De Szájer József már érvelt a földtörvény mellett, Orbán Viktor érvelt a konstruktív bizalmatlansági indítvány ellen, és igazából érdemi ellenérvek csak ezzel a két kérdéssel kapcsolatban hangzottak el, a többi módosító indítványainkat igazából kritika nem érte.
Röviden arról, hogy mi az, amit sikerült a bizottsággal elfogadtatni, és ezt a szavazás előtt, azt gondolom, nem baj, hogyha röviden összefoglaljuk, és a tisztelt képviselőtársaknak a figyelmét erre felhívjuk.
Az egyik, hogy azonos elbírálás alá került a módosító indítványok elfogadása során a képviselői tiszteletdíj és költségtérítés elfogadása, ugyanolyan módon történik, mint a képviselői jogállásnak a rendezése.
A másik, hogy hosszas vita után sikerült elfogadtatni, hogy a köztársasági elnök megválasztásának ideje és a Parlament megbízatásának ideje ne azonos tartamú legyen. Ez egy rendkívül fontos kérdés.
Ugyancsak sikerült elfogadtatni, és megint csak a szavazásnál szeretnénk, hogyha ez bekerülne az alkotmánymódosítás szövegébe, hogy a felelősségre vonás az Alkotmánybíróság előtt történjen, és az Alkotmánybíróság a tisztségétől is megfoszthassa a köztársasági elnököt.
Ugyancsak úgy gondolom, különösen akkor, amikor az Alkotmánybíróság tagjait rövidesen meg kell választanunk, fontos, elkerülendő a korábbi problémákat, hogy elfogadásra került, hogy paritásos jelölőbizottság tegyen az alkotmánybírákra javaslatot.
Az Állami Számvevőszék esetében egy kompromisszumot kötöttünk az előterjesztőkkel, a részletes, Állami Számvevőszékre vonatkozó módosító indítványt az előterjesztő visszavonta, elfogadván, hogy az Állami Számvevőszék vezető tisztségviselőit kétharmados többséggel válassza meg a Parlament, illetőleg, hogy a törvény - az Állami Számvevőszékről, működéséről szóló törvény - elfogadásához is kétharmados többség kelljen. Cserébe mi visszavontuk a párttagság tilalmát az Alkotmányban rendezni kívánó javaslatunkat. Erről azonban nem mondunk le, a törvény elfogadása vagy a törvény módosítása során ezt az elképzelésünket természetesen érvényesíteni kívánjuk.
És végül különösebb vita nélkül elfogadta az alkotmányügyi bizottság, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét is kétharmados többséggel válassza meg a Parlament.
Tehát ennyit röviden a számvetésről. Mi az, amit nem sikerült elfogadtatni, és ami mellett röviden szeretnék még érvelni?
Az egyik a Magyar Nemzeti Bank elnökének a megválasztása. Ez három ponton is érintette a beterjesztett alkotmánymódosítást.
Az egyik a 19. § (3) bekezdése, a másik a 30/a. § (1) bekezdésének i) pontja, a harmadik pedig a 32/d.§.
A javaslatnak a lényege, és itt mások, részben a függetlenek képviselőcsoportjából, részben az MSZP-től is hangzottak el olyan érvek, illetve olyan javaslatok, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét az Országgyűlés válassza meg, és ne a köztársasági elnök jelölje ki. E mellett szeretnék, tehát a Parlament általi választás mellett szeretnék néhány érvet elmondani.
Én azt gondolom, hogy az alapintézmények körébe a Nemzeti Bank mindenképpen beletartozik, és én úgy gondolom, hogy meg kell erősítenünk az alapintézményeknek a tekintélyét.
Ugyancsak fontos szempontnak tartom, hogy az alapintézmények vezetőinek kiválasztásánál minél szélesebb konszenzus alakuljon ki, és ezt a széles konszenzust nyilvánvalóan egy szakmai konszenzus biztosítja a leginkább, és nem egy politikai konszenzus. Ezt pedig a Parlament általi elfogadás: és a Parlament általi, méghozzá kétharmados többséggel történő elfogadás biztosítja. Ha nincs ez a kétharmados elfogadás, akkor a Kormány mindig a könnyebb ellenállás felé megy, és a jelölési jogánál fogva fennáll az a veszély, hogy nem szakmai alapon, hanem pártalapon történik meg a vezető személyeknek a kiválasztása, és ez nemcsak a Magyar Nemzeti bank elnökére igaz.
Az a kérdés, én azt gondolom, azt kell eldöntenünk, amikor erre a kérdésre szavazunk, hogy mire van szükség: egy olyan Nemzeti Bank elnökére, aki akár a Kormány gazdaságpolitikájával is szembehelyezkedik, vagy aki mindig a Kormány döntéseire rábólint, legfeljebb megpróbálja a Kormányt befolyásolni. Ha az első változatra igenlő a válasz, akkor mi biztosítja ezt jobban - ez a következő kérdés -, a Parlament általi választás, vagy a köztársasági elnök kijelölési joga?
És a jelölésre vonatkozóan azért tettem szabályokat, illetve módosító indítványokat, mert ezt a jelölési eljárást semmi sem szabályozza ma; a jegybanki törvény még nincsen készen, és én úgy gondolom, hogyha esetleg a végleges szövegben nem is marad benne, az Alkotmányban most célszerű lenne ezt a kérdést is szabályozni.
Ez az egyik.
A másik, ami kisebbségben maradt a bizottsági vitában, ez a legfőbb ügyész, illetőleg az ügyészségre vonatkozó szabályoknak a kérdése.
Én azt elfogadom, és elfogadtam, és ezért is vontam vissza a módosító indítványomat, hogy a legfőbb ügyész ne emelkedjék ugyanarra a rangra, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetőleg az alkotmánybírák, és azt én nem is javasoltam, hogy önálló hatalmi ágként kezeljük, azonban továbbra is fenntartom, hogy alapintézményként kezeljük az ügyészséget is: és ezért továbbra is fenntartom azt a módosító indítványomat, és ezzel kapcsolatban nem nagyon hangzottak el érdemi ellenérvek, hogy az ügyészségre vonatkozó szabályokat kétharmados törvény rögzítse.
Elhangzott, hogy azért kell ezt megváltoztatni, mert az ügyészség eddigi gyakorlatának a lenini-sztálini felfogást tükrözve, és korábban valaki helyesen rámutatott, hogy ez nem is ide nyúlik vissza, hanem egészen Nagy Péterig visszavezethetnénk a gyökereket, hogyha azokat pontosan keresnénk, hogy ezt a felfogást tükrözve az állam szeme vagy az állam keze. Ez a legfontosabb érv, hogy ezt a törvényt meg kell majd változtatni, és egy más szellemű ügyészségre van szükség. Ez igaz. De az a kérdés, hogy mi garantálja jobban, hogy ez a szemlélet megváltozzon: egy kétharmados elfogadás, vagy pedig egy egyszerű többséges elfogadás, és én úgy gondolom, hogy az előbbi.
Röviden ez - illetőleg hát nem is olyan nagyon röviden, de hát meglehetősen sok módosító javaslat volt -, amire röviden ki kellett térni, ezért megköszönvén figyelmüket, szeretném támogatásukat kérni ezekben a kérdésekben is.
Köszönöm szépen. (Taps.)
