FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem mint a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja, hanem mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke kértem szót, méghozzá azért, hogy a tisztelt Ház elé tárjam bizottságunknak az álláspontját a nemzeti kisebbségek, illetve a kisebbségi biztos ügyében.
Mint tudjuk, az előttünk fekvő alkotmánymódosítás foglalkozik ezzel a kérdéssel is, és talán nem árt, ha néhány szóban elidőzünk ennél. Azt hiszem, hogy különösebben nem kell a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy milyen fontos kérdésről van szó, hiszen valóban évtizedes, sőt talán még inkább visszanyúló mulasztásokat kell most valahogy jóvátennünk.
Ezen az úton indulhatunk el, hiszen nagy szükség van a mostani módosításokra és a helyzet megváltoztatására, például az emberi jogok érvényesülése, másfelől a demokrácia kiteljesedése miatt is, és azért is, hiszen tudjuk azt, amit itt teszünk, a környező országokra is kihatással lesz.
Ezért bizottságunk igyekezett úgy kialakítani az álláspontját ebben a kérdésben, hogy meghallgatta a különböző nemzetiségi kisebbségi szervezeteknek a képviselőit, összesen 12 szervezet képviselőjét hívtuk be meghallgatásra, és további kilenctől írásbeli véleményt kénünk erről a kérdésről. Közben igyekeztünk itt a Parlamentben is felmérő munkát végezni az ügyben, hogy mennyi nemzetiségi származású képviselő ül a padsorainkban. Ugyan végleges adat még nincs a birtokunkban, de annyit már tudunk például, hogy a szabad demokratáktól kilencen, a Demokrata Fórumtól négyen, az MSZP-től pedig egy képviselőtársunk vallotta magát nemzetiségi képviselőnek, tehát 14 biztosan itt ül a Parlamentben, de vannak olyan hírek, hogy még többen is vannak. Remélem, hogy a hiányzó nevek majd még beérkeznek hozzánk.
Tehát ezzel is azt próbáltam érzékeltetni, hogy bizottságunk, mielőtt kialakította álláspontját, igyekezett elég alaposan és elég körültekintően tájékozódni ebben a kérdésben, hogy állást tudjunk foglalni.
Mindenekelőtt annyit szeretnék a bizottság álláspontja bevezetésében leszögezni: mi úgy ítéljük meg, hogy ez az egész kérdés nagyon komplex probléma, amelynek csak egy szeletét fogjuk itt feltehetően megoldani az alkotmánymódosítással.
Ez az egy szelete a sokat emlegetett nemzetiségi vagy kisebbségi biztosnak a bevezetése, de ehhez, hogy egyáltalán a kisebbségeknek és a nemzetiségeknek és az etnikumoknak, a hazai etnikumoknak a helyzetét valóban jobbá tudjuk tenni, és valóban olyan helyzetet teremtsünk, amire már évtizedek óta szükség volt, jó néhány más terület is hozzátartozik. Ide jön majd még a későbbiek során a nemzetiségi törvénynek a megalkotása, amely ugyancsak a Parlamentre vár, ide fog feltehetően tartozni a választójogi törvénynek az átalakítása - mindenki tudja azt, hogy hibaként mi róható fel a mostani választójogi törvényre, és az elkövetkezendők kialakításánál, megszavazásánál már nem követhetjük el ugyanezt a hibát -, és ami nagyon aktuális probléma, ez pedig az önkormányzati törvény ilyen típusú átnézése és beépítése, abba is a kisebbségi önkormányzatuk létrejöttének a lehetősége, úgyhogy ez ugyancsak egy nagyon fontos pont.
Ezért elöljáróban mindenekelőtt ezt szeretném kiemelni: komplex problémaként igyekeztünk kezelni ezt az egész kérdéskört. A mostani módosítást, amivel szemben állunk, az alkotmánymódosítást, mindenképpen helyesnek tartottuk az irányát, hiszen olyan lépést teszünk meg ezzel, ami többletjogosítványt biztosít a kisebbségek számára azzal, hogy megteremtődik a nemzetiségek, illetve a kisebbségek parlamenti biztosának az intézménye.
Itt többféle indítvány volt előttünk, és ezekkel kapcsolatban foglalt állást a bizottság. Először is volt a 69-es számú indítvány, a közismert nevén az MDF és SZDSZ- megállapodás. E megállapodásnak a lényegi tartalma, amivel a mi bizottságunk vitatkozott és nem értett egyet, az az volt, hogy egyetlen egy parlamenti biztos kerül bevezetésre. Ezt azért tartottuk aggályosnak, mert ugyan egy oldalról ezt bizonyos jogi szemlélettel lehet indokolni, hiszen valóban fennáll az a veszély, ha több parlamenti biztost vezetünk be, akkor ezzel inflálódik az intézmény, de más oldalról pedig pont a meghallgatások révén nagyon erősen kitűnt az az igény a nemzetiségi szervezetek részéről, hogy nagy szükségét éreznék annak, hogy minden nemzetiség saját maga küldhessen egy biztost vagy egy biztosszerű személyt egy testületbe. Ezt leginkább azzal illusztrálták a meghallgatottak, hogy mindig azt mondták: mit szólnánk hozzá, ha ugyanez az intézmény bevezetésre kerülne a környező országokban is, és Romániában mondjuk, nem magyar lenne a biztos, vagy pedig Szlovákiában ugyancsak nem magyar lenne. Tehát ez mindenképpen egy vitás pont volt, tehát egyik oldalról volt egy szakmai jogi megközelítés, a másik oldalról pedig egy politikai megközelítés a nemzetiségek részéről.
Ezért mi nem tartottuk helyesnek az alapindítványnak azt a megoldását, amely csak egy biztosban gondolkodott. Ehhez kapcsolódott a későbbiekben, ugyanehhez a témakörhöz Baka Andrásnak egy módosító indítványa, amely 102-es számmal futott, és ezen a számon nézhették meg tisztelt képviselőtársaim. Ezt ugyancsak megvitatta bizottságunk, és alapvetően azzal a szemléletével, amelyben született ez az indítvány, vagyis azzal, hogy a szóhasználatban pontosítás legyen, ezzel mi tulajdonképpen egyet tudtunk érteni, hiszen eredetileg itt nemzetiségi biztosokként szerepelt az eredeti indítványban, 8 kisebbségi biztost javasolt, és a kisebbségit egy helyen az indítványában pontosította, vagyis elmondotta, hogy ez a nemzetiségekre és az etnikumokra vonatkozik. Ez a kulcsszó, vagyis az indítványnak ez egyik kulcsfogalma, hogy nemzetiségeket és etnikumokat használ mindig. Tudjuk, hogy nem mindegy, hogy melyiket használjuk, terminológiai vita folyik erről. Lényeges elem lenne talán az etnikumok behozása is a gondolkodásunkba. Ennek az indítványnak ezzel a részével tehát egyetértettünk volna, de az alapkoncepciójával nem tudott a bizottság egyetérteni, mert ez ugyancsak egy biztosban gondolkodna.
Ezután született egy olyan módosító indítvány, amely 118-as számmal fut, és amely már egy megváltoztatott helyzetet idézett elő. Ez pedig az volt, hogy tulajdonképpen a biztos jogkörét egy testületre bízza, olyan testületre, amelyben minden nemzetiség delegál egy tagot. Ez volt az a megoldás, amelyet a mi bizottságunk is támogatott, és amelyhez kifejezte egyetértését. Tehát határozottan ez a bizottság álláspontja, és így adhatom elő, hogy emellett fog az emberjogi és kisebbségi bizottság kiállni, hogy egy olyan biztosi testület álljon fel, amelybe a nemzetiségek delegálnak egy-egy tagot.
Most itt elérkeztünk egy olyan problémához, amelyre már az Országgyűlés megbízott elnöke is utalt az ülés kezdete előtt. Azt hiszem, itt alapvető félreértésről van szó. Ez pedig az, hogy 131-es számmal bizottságunknak van egy módosító indítványa, amely módosító indítvány ugyancsak az előbb emlegetett 118-as Baka András-féle indítványhoz kapcsolódott. Súlyosan aggályosnak találtuk benne, hogy amellett, hogy helyesnek véltük e testületnek a felállítását, amellett ez a szöveg nevesítette a különböző kisebbségeket, tehát felsorolta a kisebbségeket, köztük a zsidó kisebbséget is. Bizottságunkban erről egy komoly vita alakult ki, hogy szabad-e ezt megtenni, és végül is a bizottság kifejezetten szerette volna elkerülni ezt és valahogyan enyhíteni ezt a megfogalmazást. Ezért született egy módosító indítványunk, amelyet el is olvashatnak képviselőtársaim.
De közben más fejlemények is történtek. Egyfelől Baka András visszavonta ezt az indítványát, másfelől az alkotmányügyi bizottság állást foglalt, méghozzá oly módon, ami kielégítő a mi bizottságunk számára is, amely állásfoglalás szerint nem kerül felsorolásra az Alkotmányban a különböző nemzetiségeknek a neve, és egy kollektív, egy testületi biztosi intézmény jön létre. Ez az a megoldás, amelyet végül is az emberi jogi és kisebbségi bizottság is tud támogatni. Tekintettel arra, hogy Baka András is visszavonta azt az indítványát, amely komoly aggodalmat keltea a bizottságban, ezáltal mi sem tartjuk fenn azt az indítványunkat, amelynek alapvető célja az volt, hogy elkerüljük ezt a kérdést. Úgy érzem, hogy a megbízott elnök úr szavai komoly félreértésről tanúskodtak ebben az ügyben.
Tehát végül is összegezve álláspontunkat, támogatjuk az alkotmányügyi bizottságnak azt az előterjesztését, amely arra irányult, hogy egy ilyen kollektív testületet hozzunk létre, amelybe a különböző nemzetiségek delegálják a maguk embereit, és ezek járnak el parlamenti biztosként. Még egyszer hangsúlyozom, ezt nagyon fontosnak tartjuk, a pozitív diszkrimináció, tehát a többletjogok megadásának első lépéseként. Ezután is szeretném azonban nyomatékosan kifejezni azt a véleményünket, hogy ez csak az első lépés egy olyan úton, amelyen még nagyon fontos állomások kell hogy bekövetkezzenek. Magyarországon ugyanis nem megoldott a nemzetiségek képviselete és nem megoldott ez az egész probléma, ez csak egy szelete az egésznek és a továbbiakban mi határozottan és kifejezetten szeretnénk foglalkozni ezzel a problémakörrel. Köszönöm szépen. (Taps.)
