KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP) Tisztelt Képviselőház! Tulajdonképpen ma két kardinális témáról esett szó: az egyik a címer kérdése, a másik, állandóan visszatérően a népszavazás vagy a közvetett, parlamenti elnökválasztás kérdése.
Ami a címer kérdését illeti, a tudományos, történészi fejtegetésektől kezdve az érzelmeket gyújtó beszédekig mindent hallottunk. Ezt nem kívánom tovább szaporítani. A magam részéről - mint fiatal jogásznak is - az volt mindig az érzésem, hogy a szent korona nem egy heraldikai kérdés - mint ahogy nem is az a kérdés, hogy vajon eredeti korona-e, és vajon ki egészítette ki, és vajon a köve vagy a pántja hogyan és mit jelent -, hanem mindig az állami főhatalmat, az állami szuverenitást jelentette, aminek nevében a bíróságok az ítéleteiket hozták. Azt hiszem, ennek el kell döntenie számunkra a kérdést.
Többen hivatkoztak arra, hogy külföldön esetleg rossz néven veszik, ha ilyen vagy olyan - koronás vagy koronátlan - címert használunk. Én nem hiszem azt, hogy ezen érv előtt meg kell hajolnunk, mert hiszen magában a címerpajzsban is vannak olyan elemek, amelyek egyik vagy másik szomszédunkat zavarják. Például az ezüst színű kettős kereszt vagy a zöld hármashalom náluk is előfordul. Tehát tulajdonképpen nem is maga a korona, hanem a címerpajzs egyes részei lehetnek kifogásolhatók, de erre mi nem sokat adhatunk.
Adhatunk viszont arra, hogy a szomszédnak mi a véleménye arról a - hogy is fejezzem ki magam, mert a hercehurca nagyon rossz szó - civakodás jellegű kérdésről, ami a köztársasági elnök választása körül kirobbant. Miután tőlünk az állami stabilitásnak a minél hamarabbi helyreállítását várták és várják el, ezért fogadták mind a politikai, mind a gazdasági körök - barátaink, támogatóink és a világ "szeme" - nagy megelégedéssel, hogy rövid idő alatt megválasztotta ideiglenes államfőjét a nép által szabadon választott Parlament, megalakította a felelős nemzeti kormányt, és megszavazta annak munkatervét - nevezzük annak - vagy programját. Én azt hiszem - anélkül, hogy ebben a kérdésben határozottan állást kívánnék foglalni -, hogy ennek a stabilitásnak az érrését, a külföld felé való látszatát veszélyeztetjük azzal, ha most, a jelenlegi helyzetben ismét bedobjuk egy népszavazási kampánynak, egy népszavazásnak a lehetőségét.
Pragmatikusan nézve a dolgokat, tulajdonképpen akkor van értelme népszavazással elnököt választani, ha annak jogköre erős. Egy gyenge elnök népszavazással történő megválasztásának - szerény alkotmányjogi véleményem szerint - nincs túl sok értelme. Ha pedig erős elnök kerül oda népszavazással, akkor az, egyéniségtől függően, állandó civakodást jelenthet az államfő és a felelős miniszterelnök között. Én már láttam olyan, nagyon tiszteletre méltó országot is, ahol az államfőnek és a városházának az ura között van állandó villongás, mert a miniszterelnök tulajdonképpen már szóhoz sem jut.
Teljes mértékben megértem Németh Károly képviselőtársam… (derültség) … Németh Miklós képviselőtársam érvelését is, amely óvott a népszavazástól. Bocsánat az elszólásért, nem volt szándékos.
Miután részletes vitát nyitottunk, de mégis kénytelen voltam általánosságban foglalkozni vele, szeretnék dr. Áder János javaslatával foglalkozni, amelyet 30-as pont alatt ismertetett az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság, mégpedig a köztársasági elnök vád alá helyezésének kérdéséről. Azt javasolja, hogy a cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozzék. Utána pedig 6. bekezdésként: "Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt tisztségétől megfoszthatja."
Nagyon jól tudom, hogy dr. Áder János kiváló alkotmányjogász. Itt fiatal képviselőtársainktól nagyon sok értékes összehasonlító alkotmányjogi felszólalást hallottam. Ez is a mai nap hasznos élményeihez tartozik, mert az ember mindig szívesen tanul hozzá ahhoz, amit nem ismer vagy már elfelejtette azóta, amikor még maga is államjogász volt.
Én ebben tulajdonképpen a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye 61. §-át vélem visszacsendülni. Az egy szót használ, amit én lényegesnek tartok: "ha a szándékos törvénysértés tényét megállapítja". Ha arra gondolunk, hogy a jelenlegi Alkotmánynak módosítás alatt álló 30/A/2 bekezdése előírja, hogy a köztársasági elnök minden ténykedéséhez az illetékes miniszter ellenjegyzése szükséges, akkor nyilvánvaló, hogy a köztársasági elnök csak az általa szándékosan okozott törvénytelenség esetében vonható felelősségre, és nem azért, amit esetleg az ellenjegyző hatósági szerv - miniszter vagy miniszterelnök - követ el, és 8 nem veszi észre. Egyébként érdekes módon a német alaptörvény csak az alkotmány és csak szövetségi törvény megsértéséért engedi ezt a felelősségre vonást. Ebben az esetben javaslom a "szándékos" szó beszúrását a (6) bekezdésben lévő "törvénysértés tényét" szavak elé. Azonkívül természetesen a módosítás alá nem került második bekezdésben is a "szándékos" szó beszúrását a törvénysértés alá. Egyébként teljes mértékben egyetértek, és visszatérnék azokra a szavakra, amelyeket Mécs Imrétől hallottunk a mai vita elején: egyetértünk a stabilitáshoz szükséges mai módosításokkal, de mindenképpen már most kezdje meg az arra illetékes kormányzati szerv egy rendezett, új, évtizedekre szóló Alkotmány előkészítését, éspedig úgy, hogy már az előkészítés alapjaiba is vonja be a Parlament erre kijelölt vagy delegált képviselőit, akik mind az Alkotmány szerkezete tekintetében, mind pedig annak lényege tekintetében bizonyos irányelveket szögezhetnek le. Nekem például nem tetszik az, hogy az emberi alapjogok a XII. fejezetben, az Alkotmány közepén vannak. Annak a legelején kell lenni, úgy, mint más külföldi alkotmányokban látjuk, mert először vagyunk emberi személyek és egyének, és utána jön társadalmi részvételünk, tehát a társadalmi szervezetnek a kérdése. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
