KIRÁLY BÉLA (független)
KIRÁLY BÉLA (független)
KIRÁLY BÉLA (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a magyar állam, a Magyar Köztársaság címerével kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni.
Ebben a tekintetben két verzió áll előttünk: az úgynevezett Kossuth-címer, vagy pedig a Kossuth címer a szent koronával. Ebben a tekintetben két olyan nemzeti szimbólum áll a szemünk előtt, amely egyenként és külön-külön is képviseli ezeréves történelmünket.
A szent koronával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, hogy kifejezhessem azt a tiszteletet, amelyet szívemben érzek, amely tiszteletet minden magyar polgárnak - fiatalnak és öregnek egyaránt - a korona iránt éreznie kell.
Érzésem szerint a szent korona ma a Nemzeti Múzeumban nagyon ízléses körülmények között van kiállítva, hogy mindenki láthassa. Mégis az az érzésem, hogy előbb-utóbb az az érzés kelhet lábra, hogy múzeumi tárggyá degradálódik a korona. Ebből kifolyólag azt szeretném látni, hogy a szent korona olyan végleges helyre kerül, amely egyedül a szent koronának a terme. Szeretném visszaállítva látni a koronaőri intézményt (gyér taps) , amely létezett egészen addig, amíg a szent korona magyar földön volt. Ezen azt értem, hogy két-három nagy tekintélynek örvendő államférfi legyen felelős a Parlamentnek azért, hogy a szent korona őrizete és alkotmányos életünkbe való bevonása is szabályosan megtörténjék.
Mit értek ezen? Én azt szeretném látni, hogy az ország legfőbb vezetői - a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Kormány tagjai és maga az újonnan választott Országgyűlés - a szent korona jelenlétében tennék le a hivatalos esküt. A szent koronát a honvédség szerves részeként az újraalakítandó koronaőrség őrizze a modern technológia legkitűnőbb eszközeivel, és mindenféle hivalkodás nélküli dekórummal ennek az őrségnek vissza kellene állítani régi, hagyományos koronaőrségi egyenruháját.
A magyar ifjúságnak, mielőtt az érettségit letenné, kötelezővé tenném, hogy legalább egyszer láthassa a szent koronát, tudományos magyarázattal, és a kultuszminiszternek gondoskodnia kellene arról, hogy a szent koronáról külön tankönyv jelenjen meg. Hogy a szent koronának ami a jussa, hogy tudjuk, miért létezett, mi a jelentősége, erről az ifjak és a polgárok egyaránt tudjanak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy köztársaság címerén a szent koronának feltétlenül helye van.
Belpolitikai szempontból és nemzetközi szempontból is az a véleményem, hogy az "A" változatot kellene elfogadnunk, azaz, hogy a Magyar Köztársaság végleges címere az úgynevezett Kossuth-címer legyen. Belügyi szempontból azért volna erre szükség, mert a Kossuth-címer önmagában koronával, de korona nélkül is ugyanolyan autentikusan képviseli ezeréves történelmünket, mintha koronával fogadnánk el.
Másodszor pedig végeredményben a királyi koronák monarchiát szimbolizálnak, mi pedig véglegesen köztársaság vagyunk. Nemzetközi szempontból pedig az a véleményem, hogy ki lennénk téve annak a veszélynek, mert ne felejtsük el, ha Európa és világszerte nagy szimpátiával néznek ránk, mégis ellenségeink vannak, s folytathatnánk azt, hogy a magyarok mást sem csinálnak, mint a két világháború között: királyságról beszélnek királyság nélkül, tengernagy-kormányzóról tenger nélkül, most pedig köztársaságunk van királyi koronával.
Természetesen nekünk nem a világ nézete, hanem a saját gondolatunk, racionális felfogásunk és érzelmeink legyenek a döntők, de így is engem nem győz meg ennek a tudós társaságnak a feljegyzése, hogy végtére San Marinónak és Andorrának és az Osztrák Köztársaságnak is van valami korona a címerében.
Adjuk meg a szent koronának a jussát, a tiszteletet iránta, neveljük az ifjúságot az iránta való tiszteletre, legyen a szent korona a nemzethez való hűségnek és a hazafiságnak a szimbóluma. Kapcsoljuk be az alkotmányos életünk bizonyos fokába, de a végleges köztársasági címer a Kossuth-címer legyen.
És itt végül, amikor a Varsói Paktumból való kilépésnél olyan élesen és logikusan hivatkozunk az 1956-os jogfolytonosságra, itt is megvan a jogfolytonosság.
1918,1946,1956 a Kossuth-címert tette a köztársaság emblémájává, ma is azt tegyük az ország, a Magyar Köztársaság címerévé. Köszönöm!
