KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is úgy gondolom, hogy nemcsak jogom, hanem kötelességem is, hagy a részletes vitában megpróbáljak ismét érvelni benyújtott módosító javaslatom mellett, különös tekintettel arra, hogy e témakörben több módosító indítvány érkezett, amelyek egy részét az indítványtevők visszavonták.
Ha megengedik, két részletben szeretnék nagyon röviden szólni az alapvető jogokkal és kötelességekkel kapcsolatos indítványomról.
Úgy érzem, hogy a kérdés első részét illetően vita nem alakult ki, sem itt az általános vitában, sem a módosító javaslatot tevők között nem volt nézeteltérés. Ugyanis nem volt senki, aki az eredeti javaslatban megjelenő bizonytalan jogfogalmat, az alapvető jogok és kötelességek lényeges tartalmát védte volna, vagy emellett érveket tudott volna felsorakoztatni.
Nem is szólnék erről akkor, hogyha az általános vitában elhangzott felszólalások után Tölgyessy Péter képviselőtársam nem mondja el, hogy e vonatkozásban nyitott kapukat döngetek, hiszen a bizottság vitája során ezt a generálklauzulát kiiktatta a szövegből, és ezért az én módosító javaslatomnak megfelelő álláspontot foglalt el. Tölgyessy Péter bejelentését a tisztelt Ház nagy tetszéssel fogadta, és az én optimizmusomat is egyedül az a tény felhőzte el, hogy ismertem a bizottság állásfoglalását, és ismertem azt a szöveget, amelyet most már képviselőtársaim is ismernek, a 8. pontban szerepel a kiosztott előterjesztésben, és ez pontosan így hangzik:
"A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
Én megkérem Önöket, mérlegeljék, hogy melyik a rosszabb, az eredeti indítvány-e, vagy ez. Én úgy érzem, hogy ez a rosszabb, hiszen az eredeti indítványtól eltérően ez a szöveg kifejezetten szuggerálja azt a tényt, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó törvény eleve korlátozza e jogok és kötelességek tartalmát, legfeljebb azt engedi meg, hogy e tartalmak közül a lényeges tartalmat nem korlátozhatja.
Hogy mi a lényeges tartalom, arra pedig válasz ugyanúgy nincsen, mint ahogy az eddigi vita során sem volt.
Én rendkívüli módon sajnálom, hogy a benyújtott módosító indítványok közül egyedül a 114-es számon benyújtott módosító indítványra nem utal az összegzés, ezt az indítványt ugyanis rendkívül figyelemre méltónak tartom. Az összegzés felsorolja a visszavont indítványokat is. Ez valahol eltűnt az összegzés folyamatában. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége részéről benyújtott két módosító indítványnak, Vass Istvánénak és Demszky Gáborénak van egy közös vonása az indoklásban. És ennek az indoklásnak van valami borostás bája. Én a házi használatra azt mondanám, hogy ez az SZDSZ-szillogizmus valahogy úgy hangzik, hogy ami nekünk nem tetszik, az sztálinista. A nemzetközi egységokmány 1. §-a nekünk nem tetszik, a nemzetközi egyezségokmány tehát sztálinista. A nemzetközi egyezségokmányban foglaltak ugyanis szerepelnek az új európai alkotmányokban. Nem szerepelnek viszont azokban az alkotmányokban, amelyeket 20, 50, 100 vagy 130 évvel előbb fogadtak el, mint az 1966-ban elfogadott és nálunk tíz évvel később ratifikált nemzetközi egyezségokmány.
Persze a nagy alkotmányok között is van olyan, amelyik az 1949-es nagy ENSZ-nyilatkozat szövegére utalva hasonló korlátozást tartalmaz, és nem hinném, hogy ezt az alkotmányt akárki sztálinistának bélyegezné. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmányában még az is szerepel, hogy a szövetség vagy valamely tartomány szabad és demokratikus alaprendjének biztosítása érdekében lehet korlátozni például a mozgás szabadságát, hogy a többire ne is utaljak, mert talán félreérthető áthallásokra adna alkalmat. Tehát az első részét a felszólalásomnak lezárva, tekintet nélkül a visszavonásokra, fenntartom eredeti módosító indítványom első mondatát, és kérem a bizottságot, hogy álláspontját megváltoztatva a második bekezdés második mondatát elhagyni szíveskedjék.
A második kérdés, amiről nagyon röviden szólni szeretnék, ez a kétharmados szabály. Boros László képviselőtársam erről már szólt, tehát lehetek nagyon rövid. A jelenlevők kétharmada és a képviselők kétharmada közötti különbségről már a múltkor szóltam. Miután a határozatképességhez elegendő a képviselők fele plusz egy fő, ebből az következik, hogy a legrosszabb esetben a kétharmados szabály szerint a jelenlévő képviselők kétharmada, tehát a felének a kétharmada elfogadhat alapvető törvényt, azaz az összes képviselőnek az egyharmada.
Az indoklásban szerepel egy meglehetősen homályos, de végül mégiscsak érdekes célzás arra vonatkozóan, hogy ez a javaslat - idézőjelben mondom, mert nem pontos az idézet - felértékeli az ellenzéki szavazatokat. Kérem, tessék velem ezen a késői órán néhány másodpercig együtt számolni. A régi alkotmánytörvény elfogadásához szükséges kétharmad az összes képviselő kétharmada, 257 fő. Az átlagos jelenlét itt a parlamenti ülésteremben 280 és 320 között szokott mozogni, az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy 300. Ha 300 képviselő van jelen az ülésteremben, a régi kétharmados szabály értelmében 43 nemleges vagy tartózkodó szavazat a határ a 257 pozitív szavazathoz. Ha azt akarjuk, hogy a régi szabály szerint működjön a rendszer, akkor 44 ellenszavazatot 300 fős jelenlét esetén a szavazási szabály már nem bír ki. Az új szabálynál - ugyancsak 300 főre számolva - ha a jelenlévő képviselők kétharmadát számolom, akkor 200 pozitív szavazat elegendő az elfogadáshoz, tehát ugyanannyi jelenlévővel száz ellenszavazatot bír ki a rendszer. Tessék eldönteni, hogy felértékeli-e a javaslat az ellenzéki szavazatokat.
Semmiképpen sem tudom elfogadni - a bizottsági javaslattal ellentétben -, hogy az alapvetőjogokra és kötelességekre sima szavazási mechanizmus legyen érvényes, tehát az egyszerű többség elegendő legyen. Mert éppen az előbb mondott számtani logika alapján ez azt jelenti, hogy a határozatképességhez viszonyítva a képviselők egynegyedének, tehát 25 százalékának pozitív szavazata elegendő alapvető jogokról és kötelességekről hozandó törvény elfogadásához. Tessék meggondolni, hogy a képviselők 25 százaléka hozhat döntést rendkívül fontos kérdésekben. Természetesen nem felejtettem el, hogy néhány konkrét esetben a módosító indítvány a jelenlévő képviselők kétharmadát említi, de az általános szabály mégiscsak az egyszerűtöbbség.
Tisztelt Ház! Végül engedjenek meg egyetlen észrevételt Mécs Imre képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban, aki reggel arról szólt, hogy a végleges Alkotmány lesz majd a végleges társadalmi szerződés, amelynek elfogadásáig - nem pontosan idézem, de így jegyeztem meg - alkuhelyzetben lévő parlamenti csoportok hozhatnak érvényes döntéseket. Azt hiszem, egyikünk számára sem igazán kérdés, hogy a parlamenti csoportok közül kik vannak igazán alkuhelyzetben, és kik azok, akik felelősségérzetük alapján alkuhelyzeten kívül próbálnak meg befolyást gyakorolni a törvényhozásra.
Az ideiglenességet egy adott helyzetben tudomásul lehet venni. Ha valakinek egy konkrét helyzetben mindig az jut eszébe, hogy ezt már átélte vagy hallotta, akkor az vagy nagyon öreg, vagy történész. Hát én fiatal sem vagyok, de amire most hivatkozni fogok, azt nem éltem át. Tudniillik 1920-ban, az 1920-as I-es törvény a következő címet viselte: "Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről". Én azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak az a funkciója, ami az 1920-as I. törvényé volt. És ezt az ideiglenességet el lehet vállalni; azt is elfogadom, hogy van annak valami pikáns bája, hogy erre a törvényre éppen én hivatkozom. Mégis úgy gondolom, hogy az ideiglenesség elvállalása egy békekötés időpontjáig - a békekötés az 1920-as I-esben szerepel, a társadalmi szerződés pedig Mécs Imre felszólalásában - megment minket attól, hogy a véglegesség igényével kényszerpályára helyezzük a majdani végleges Alkotmánnyal kapcsolatos döntésünket, amelyik a társadalmi békekötés és a társadalmi szerződés valódi aktusa lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
