CSÓTI GYÖRGY (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1956. november 4-re virradó éjszaka fél kettő tájban szovjet harckocsik dübörgése hallatszott és a Bocskai úton, a XI. kerületben a Bartók Béla útra fordulva a Móricz Zsigmond körtér irányába haladtak. Lakásunk ablakából nagyon jól lehetett látni azokat a fényjelző, nyomjelző lövegeket, amelyek belehasítottak az éjszakába.
Akkor még félig gyermek voltam, de már félig felnőtt, ennek ellenére nagyon pontosan tudtam, jól éreztem, hogy valami szörnyűséges dolog történik, amely hosszú időre meghatározza a sorsunkat. Nem féltem, de valami nagyon mély szomorúság fogott el akkor. Valóban hosszú idő telt el a mai napig – pontosan 33 év és 262 nap, tegnap este kiszámítottam – de ez a hosszú idő nem volt elegendő arra, hogy a Szovjetunió azért az agresszióért, a súlyos bűnért, a durva beavatkozásért, amelyet a magyar nép ellen elkövetett, erkölcsi elégtételt adjon hazánknak.
Azóta azonban megváltozott a világ, teljesen új lett körülöttünk Európa, újak lettek körülöttünk a környező országok, és az akkori politikai rendszer minden egyes tagállama egy új útra lépett.
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Antall József a szovjet vezetők előtt, a szovjet állam képviselői előtt már több ízben kifejtette, hogy az 1968-as csehszlovákiai események újraértékeléséhez hasonlóan messzemenően indokolt lenne, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc jelenlegi moszkvai megítélését felülbírálják.
A magyar kormányfő arra is felhívta a figyelmet, hogy az akkor Magyarországon tartózkodó szovjet csapatoknak semmiféle nemzetközi jogi alapjuk nem volt az itt-tartózkodásra, sőt az azóta létrejött kétoldalú megállapodások is csupán arról rendelkeznek, hogy milyen feltételek mellett tartózkodnak itt a csapatok, de arról nem, hogy milyen jogi alapja van annak, hogy hazánkban tartózkodnak. Tehát a helyzet ebben a tekintetben tulajdonképpen nem változott.
A fentiek alapján javaslom a magyar Országgyűlésnek, hogy forduljon a Szovjet Köztársaságok – teljes nevét mindjárt mondom – a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsához, és kérje fel arra, hogy ítélje el az 1956-os magyarországi beavatkozást.
A szövegtervezetet, amelyet a külügyi bizottsághoz beterjesztettem, a külügyi bizottság egyhangúlag elfogadta, és némi formai módosítás után a 261-es képviselői indítvány mellékleteként minden képviselőtársamhoz eljuttatta.
Úgy érzem, hogy ez az indítvány a tisztelt Ház teljes egészének egyetértésével fog találkozni és a magyar nép óhaját és akaratát fejezi ki ebben a tekintetben, úgyhogy arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy fogadják el az indítványt, és köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.)
