G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvénytervezettel kapcsolatban megkérdeztem a körzetemben szakemberek, lakosok, pártképviselők, párttagok véleményét. Több mint 20 településről kaptam javaslatot, a Csereháti Szövetség és az ELTE több tanszékének neves szakemberei segítették munkámat.
Nem tagadom, nehéz volt döntenem. Hogy miért, ezt szeretném megosztani Önökkel.
Körzetemben, Rákóczi földjén – mint már délelőtt is mondtam – 84 település van. Ezek olyan apró falvak, ahol a létért kell küzdeni az ott lakóknak. Igen, tisztelt Képviselőtársaim. Önök közül sokan hivatkoznak az európai példákra. Persze, át kell vennünk a hagyományos európai értékeket. Tanulmányoznunk kell az európai önkormányzatokat. De azt is tudomásul kell vennünk – ezek mellett –, hogy Európa nem arra kíváncsi, mit veszünk át tőle, hanem arra, hogy mit viszünk be a közös európai házba. Emellett ismernünk kell sajátos helyzetünket is. Én jól ismerem a körzetemet. Talán el sem hiszik, ha elmondom, mi van ott. Pedig az önkormányzatok tárgyalásánál ezt feltétlenül tudatni szeretném. Felénk ugyanis örülhet a falu, ha boltja van. Ezekben az egyke vegyesboltokban örülnek, ha egyáltalán van valami. Tejet felénk 10 órakor már a környéken sem lehet kapni. Több olyan falu van, ahová hetente csak kétszer szállítanak. Kenyérért délben állnak sorban az asszonyok, mert délelőtt még nincs, délután pedig már nincs. Húsáru hetente kétszer van, persze csak akkor, ha a húsboltos nincs táppénzen vagy szabadságon, mert ebben az esetben akár, 4-5 falu ellátása több hónapon át teljesen szünetel. Fagyasztott áru? Több helyen azért nincs, mert nincs pénz egyetlen mélyhűtőláda beállítására sem. Nem éri ez meg senkinek. Kávédaráló nincs. Egy kis falu boltjában hoszszú évek óta kérik ezt az emberek, és nem kapják meg, a válasz az, hogy nincs rá fedezet. Ezért a szomszéd falu boltjába járnak le ezek a 60 év feletti, idős emberek, hogy a kávét ledarálják, mert otthon nincs darálójuk.
Nemcsak az ellátás gyatra. Nem erről akarok beszélni. Nincs egészséges ivóvizünk. Az iskolába télen gyalog járnak le a gyerekek, ha nincs busz, vagy sokat kellene rá várni, mert annyit késik. A falusi iskolákban több helyen nincsenek higiénikus mosdók, udvari WC-re járnak télen is a gyerekek, alsó tagozatosok, 7-10 évesek. A tanácsadókban pedig, ahová az újszülött csecsemőket hordják az anyukák, és ahol a terhes kismamák várakoznak, nincs WC, mert hosszú évek óta a tanács nem csináltatott szennyvíztározót, túl drága lenne.
Ezek után, ha azt mondom, hogy szennyvízhálózat, személyszállítás felénk csak álom lehet, bizonyára elhiszik.
Egy óvoda éves játékköltsége nálunk nincs anynyi, mint egy képviselő havi bére. Veszélyben forog az intézmények fenntartása több helyen is. Egyes vidékeken 6-7 falunként van egy orvos, egy pap. Hogyan lehet gazdája, atyja 6-7 településnek egyszerre? Amikor ezt a körzetet megismertem, szinte el sem akartam hinni, hogy még egyáltalán ilyen van Magyarországon.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Csereháti Szövetség képviselője, Kökényesi doktor tanulmányából szeretnék idézni: Nemcsak személyeket, hanem településeket is lehet, sőt kell rehabilitálni. Belsőcserehát 55 települése közül 20-ban már 200 alá esett a népesség száma. 1949-ben még egy sem volt ilyen. Ez a törvényjavaslat olyan gyakorlati kérdéseket vet föl, hogy mi lesz azokkal a településekkel, akiknek nincs kivel önkormányzatot alakítaniuk, mert a szomszédos települések népessége is 200 alatt van. Ilyen példá-ul Csenyéte, Keresztéte. Ugyanakkor önkéntelenül eszünkbe juttatja, hogy az egypártállam utasítást adott az 500 lakó alatti falvak mesterséges elsorvasztására, ebben a törvényben pedig a 200 lakó alatti falvak sorvadhatnak tovább.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről itt beszéltem, itthon van, alig 200 km-re történt Budapesttől. Nem Erdélyben van, mégis alig hallunk róla. Ami az elmúlt 40 év alatt történt, nekünk kellene helyrehoznunk. Beszélnünk kell róla sürgősen, hogyan mentsük meg a menthetőt, nehogy elkéssünk, mint már oly sokszor a történelem folyamán.
Nem tudom, ismerik-e Önök Magyarország egyik legkisebb faluját, mely egyben a legszebb is, Mogyoróska. Tudják-e, hogy ebben a faluban még 80 lélek lakik? Igen, 80 lélek, nem 80 fő. Ott tiltakoznak ez ellen az emberek. Nincs iskolájuk, óvodájuk, orvosuk, de nagy szerencséje van a falunak, mert egy lelkes görögkatolikus papcsalád tartja az ott élőkben a hitet. Ennek a falunak egy lakója az önkormányzati törvénytervezet vitája kapcsán megkeresett engem, és elmondta, hogy számukra megalázó a törvénytervezet azon része, mely 200 fő alatt nem teszi lehetővé az önkormányzatok létesítését. Legalább a lehetőséget adjuk meg – kérték. Nem értik, miért nem adunk rá esélyt, hogy feléledjenek. Nekik van 300 kataszteri hold erdejük, közbirtokuk, 600-700 hold szántóföldjük, és úgy gondolják, hogy az önkormányzatot fenn tudnák tartani. Miért nincs erre joguk? Válaszolni nem tudtam kérdésükre, csupán azt mondtam, hogy módosító indítványt fogok előterjeszteni, ami – azt hiszem – a törvénytervezet alapkoncepciójával nem ellentétes. Adjuk meg a lehetőséget – ne kötelezzük a 200 fő alatti településeket az önkormányzatok létesítésére, mert nagyon sok település erre képtelen is lenne –, mert ha csak egyetlen ilyen település is van az országban, aki önállóan akar önkormányzatot létesíteni, akkor is kár lenne tőlük elvenni azt a jogot!
Azt hiszem, nem fog jelentkezni túl sok 100-200 fő alatti település az önkormányzatok létesítésére.
Amit most mondok, valóban olyan, mint a népmese. Van a körzetemben egy falu, melyben egyetlenegy lélek lakik.E falu neve Szandicska. Ebben a faluban a választások alkalmával plakátokat ragasztottam, és ez az egyetlenegy választópolgár odajött hozzám. A néni csodálkozott, hiszen őt csak a szomszédfalusi barátnői szokták megkeresni, akik szintén 60-80 évesek. 4-5 km-t gyalogolnak hozzá, hogy elvigyék neki a tejet, kenyeret és a postát.
Én arra kérném a képviselőtársaimat, hogy ezzel az új törvénnyel akadályozzuk meg, hogy ezek az általam említett falvak – Mogyoróska, Arka, Hejce; de azt hiszem, Önök is említhetnének ilyen falvakat sorban –. ne váljanak Szandicskává! Ne érjük el azt, hogy egyetlenegy lélek lakik ott, és adjunk nekik lehetőséget arra, hogy jogaikat gyakorolják! Ha ezt nem tesszük meg, úgy járhatunk, ahogy a századelőn járt Mezőcsát lakossága: az egész falu fogta magát, és úgy, ahogy voltak mind – a boltossal együtt – elindultak, és kivándoroltak Amerikába. Arra egy hernádcécei fiatalember hívta fel a figyelmemet szintén a választói gyűlésen, hogy a falvakból újra megindult az elvándorlás, csak azzal a különbséggel, hogy már nemcsak a városokba, hanem egyáltalán, külföldre mennek. Kérem, ne hagyjuk ezt!
A körzetemben, amikor meghirdettem az önkormányzati törvénytervezet vitáját, egy alig ezer főt számláló faluban tűztük ki annak a helyét. Magam is meglepődtem, amikor több mint húsz településről jöttek a lakók, és pártállásra tekintet nélkül a faluk érdekében adták ide módosító javaslataikat. Ezt azért mondom, mert itt a Parlamentben egy erős pártvita alakult ki a törvénytervezettel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy az önkormányzati törvény tervezetét és egyáltalán a törvényt pártviták tárgyává kellene tenni. Itt egész egyszerűen a helyi hatalom felépítéséről van szó, amelyben – ha tudomásul vesszük, ha nem – nem úgy fognak győzni a polgármesterek és a megválasztott képviselők, hogy milyen pártot képviselnek, hanem az emberi hitelük, meggyőződésük alapján.
A törvénytervezettel kapcsolatosan benyújtott módosító indítványom egyik része csupán szövegszerkezeti, jogtechnikai jellegű, ezért erről nem beszélnék most.
A harmadik része pedig arra vonatkozik, hogy a polgármester és a jegyző viszonya milyen legyen. Azt javaslom, hogy a polgármester ne irányíthassa közvetlenül a jegyző munkáját, mert ebből beláthatatlan konfliktushelyzetek adódhatnak. Ha a történelmet nézzük, akkor is láthatjuk, hogy az 1870. évi törvények a dualizmus korában is biztosították, hogy a jegyző valóban szakember volt, és valóban a jegyző szava döntött a szakmai kérdésekben. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha a polgármester – aki nem szakképzett – ezt bármilyen módon irányíthatná. Tehát mindenképp azt javaslom, hogy teljesen válasszuk külön a hatásköröket, meg lehet fogalmazni, és ne állhasson elő olyan helyzet még véletlenül sem, hogy egy szakképzetlen polgármester bármilyen ügyben egy szakképzett – a jelenlegi konstrukció szerint – jegyzőt irányíthat. Ezért terjesztettem be többek között a módosító indítványt.
Továbbá azt is javaslom, hogy kistelepüléseken a polgármester lehessen társadalmi megbízatásban. Nem feltétlenül szükségszerű az, hogy főállásban dolgozzon, hiszen a polgármesteri hivatás nem teszi ezt szükségessé.
Az önkormányzatokkal kapcsolatosan csak anynyit szeretnék még mondani, hogy akkor indulhat fejlődésnek és akkor indulhat virágzásnak az ország, hogyha a legkisebb falu is fejlődésnek indul. Ezért javasoltam azt, hogy a 200 fő alatti településekben is adjuk meg a lehetőséget – nem kötelező jelleggel, csak a lehetőséget – önkormányzatok létesítésére. Azt hiszem, ez koncepcionálisan nem érinti az eredeti törvénytervezetet.
Láthatóan éles ellentét van az MDF és az SZDSZ tervezetei között, de nagyon veszélyes dolog ez, mert arra nem gondolnak – úgy látszik – a párt vezetői, hogy ebben a vitában a nevető harmadikok, akik nevetve figyelik a küzdelmet, igenis győzhetnek a településeken. És ezek a nevető harmadikok bizony a régi rend átmentői, akik persze azóta ezeken a településeken igyekeztek színt váltani.
Nem is olyan régen itt a Parlamentben a paternalizmus rémképét festette fel nekünk a szemközti padsorokban egy képviselőtársunk. Igen, akik ezek szerint a bolsevik elvek szerint végigszolgálták a régi rendszert, jó lenne, ha nem oktatnának bennünket a paternalizmusról és a demokratikus önkormányzatokról. Egy rémképet szintén ők festettek fel nekünk korábban, néhány évtizeden át, és ez a rémkép a kommunizmus kísértete volt. Jó lenne, ha nem ijesztgetnének bennünket a továbbiakban.
Persze ennél sokkal nagyobb problémának tartom, hogy ezek a képviselők próbálják szavainkat is ellopni, és lassan a településeken már sokkal demokratábbaknak tündökölnek, mint azok, akik ellenük tették kockára egzisztenciájukat, sőt többen – ha itt a padsorokra nézünk – még az életüket is. És ez az igazi veszély. Ezt azért mondtam el, mert a célunknak közösnek kellene lennie. Nem a pártharcokat kellene megvívni az önkormányzati törvénytervezet kapcsán, hanem a megyékben, a falvakban és az országban működő bűnszövetkezeteket és oligarchiákat kellene felszámolnunk. Ehhez pedig a jelenlegi megyei tanácsok és a jelenlegi konstrukció szerinti oligarchiák – mondhatjuk bármilyen szóval – kiskirályait a hatalmuktól meg kell fosztanunk.
Csökkenteni kell radikálisan a megyei tanácsok apparátusát, és következetesen. És ne beszéljünk kérem a boszorkányüldözés félelméről! Egyáltalán nem áll fenn ilyen veszély. Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a két párt csatározásából nehogy a harmadik, a régi rend húzzon hasznot, és nehogy sikerüljön helyben a hatalmukat átmenteni. Mert bizony az acsarkodás végén ide juthatunk.
Végezetül egyetlen kérdésről. Arról sokat hallottunk, hogy bízzunk a törvénytervezetben. Bíztunk már eleget. Én azt mondom, hogy a demokrácia alapja nem a bizalom, hanem igenis a bizalmatlanság. Garanciákat kell kiépítenünk, olyan garanciákat és olyan törvényes biztosítékokat, amelyek hosszú távon az önkormányzatok létét biztosítják.
Éppen ezért azt támogatom, hogy az előterjesztett Kormány tervezetével kapcsolatban mondja el mindenki módosító indítványát, és akkor megvalósulhat az, amit Kövér László képviselőtársam mondott, hogy ami nincs benne a törvénytervezetben, azt belevehetjük; és ami benne van, s bárkinek kifogása van vele, módosító indítványt terjeszthet elő. Így a Kormány törvénytervezetét alapjaiban támogatom.
Arra kérném a képviselőtársakat, hogy amit elmondtam, a jelenlegi helyzetben koncepcionális ellentétek híján tegyék ezt meg. Most ezt kívánja – azt hiszem – az ország érdeke, nem pedig a pártok csatározását, mert az jóra nem vezethet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
