DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ)
DEMSZKY GÁBOR, DR. (SZDSZ) Egy rövid viszonválasz Horn Gyulának. Remélem és bízom abban, hogy nem azt kívánta mondani felszólalásában, hogy a Németh-kormány egyes tagjait, az MSZMP egyes volt vezetőit nem terheli felelősség a Dunagate-botrány kirobbanásáért, a Magyar Köztársaságban folyó lehallgatási tevékenységért.
Szeretnék néhány mondatot felolvasni a bizottság jelentéséből. A titkosszolgálati különleges eszközök 1989. október 23-a utáni alkalmazása a köztársasági Alkotmányt sértette. A rendelkezésre álló jelentésekből kiderül, hogy a Kormány egyes tagjai információkat kaptak az ellenzékről is. Kérdezem én, hogy lehetséges-e ez egy demokratikus jogállamban, mindegy, hogy titkos eszközökkel szerezték ezeket a jelentéseket, avagy csak a besúgóhálózat útján. Egy demokratikus állam kormánya nem kíváncsi arra, hogy az ellenzék mit csinál, mit beszélget, hol tart gyűléseket.
A bizottság alkotmánysértőnek tartja, hogy az MSZP két, kormánytisztséget be nem töltő vezetője a régi pártállami gyakorlat továbbéléseként 1989. október 23-a után is kapott a jelentésekből. Itt nem értek egyet a bizottság megfogalmazásával; nemcsak az alkotmánysértő, hogy a két kormánytisztséget be nem töltő vezető kapott ezekből, hanem az is, hogy egyáltalán léteztek a jelentések, és a Kormány tagjai kaptak ebből.
Szeretnék mindenkit megnyugtatni, elhangzott már ugyan, hogy pillanatnyilag is egy miniszterelnöki államtitkár végzi a titkosszolgálatok operatív ellenőrzését, felügyeletét, Boros Péter államtitkár úr az; tehát a miniszterelnök úr, Antall József úr vállán nem nyugszik már ez a teher.
Mi még egyszer megismételjük: pusztán a felelősség leadását kívánjuk megakadályozni.
Felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy sem a Kormány, sem pedig az ellenzéki pártok képviselői nem tettek eleget Orbán Viktor felszólalásának, és nem ismertették azt a nemzetbiztonsági koncepciót, amely egy új törvénykezés alapjául szolgálhatna.
A nemzetbiztonsági bizottság tagjaként szeretnék elmondani néhány ötletet, néhány gondolatot, amellyel talán ezt a munkát elősegíthetem. A magam részéről azt gondolom, hogy amíg létezik egy országban kémtevékenység, amíg kémszervezetek rezidentúrákat tartanak fenn, amíg létezik a nemzetközi terrorizmus – és ennek bizonyíthatóan vannak egyes magyar célpontjai –, addig szükség van ilyen szolgálatokra, csakhogy nem akkora méretekben van ezekre a szolgálatokra szükség, mint amilyen méreteket mi a pártállamtól megörököltünk. Itt a szervezeti létszám kérdése ez, ami rendkívül fontos, és pillanatnyilag nyugtalanít bennünket.
Az ellenőrzés módszeréről szeretnék elmondani egy gondolatot. Azt gondolom, hogy semmiféle engedélyezési rendszer, vonatkozzék az a titkosszolgálati eszközökre vagy másra, nem alkalmas ezeknek a titkosszolgálatoknak az ellenőrzésére, nem engedélyeznünk kell, hanem a költségvetését kell ezeknek a szerveknek pontosan meghatározni, mégpedig úgy gondolom, hogy a kormányzatnak a parlamenti bizottsággal együttműködve kell a költségvetést meghatároznia.
Ezek a szervezetek ugyanakkor nemcsak költségvetési eszközökből élnek, hanem információkat adnak el. Ezt a tevékenységet is ellenőriznie kell a kormányzatnak és a parlamenti bizottságnak.
Még egy kérdés, ami felmerült már korábban, csak nem nevesítettük, a kinevezések kérdése. Úgy gondolom, hogy a Kormánynak az a feladata, hogy megbízható, lojális vezetőket ültessenek ezeknek a szolgálatoknak az élére. Rendkívül aggasztónak tartom a régi kádereknek a megtartását, ez történt, ez ellen is szót emeltünk.
Visszatérve a habeas corpusra, emlékeztetnem kell a tisztelt Házat, hogy a plenáris ülés általános vitájában először Szájer József élt módosító indítvánnyal, és kívánta a konkrét feltételekhez és időtartamhoz kötni a fogvatartást, majd én jómagam is megtettem ezt. Mind a két módosító indítványt leszavazta a tisztelt Ház.
A habeas corpusnak a lényege az, hogy határozott időtartamra szól az őrizetbevétel; a XVII. században három nap volt a habeas corpus iratok kiszolgáltatására szabva, úgy gondolom, hogy a XX. században ennél rövidebb időt is szabhattunk volna, és a konkrét, határozott időtartam megfogalmazása az Alkotmány szintjén rendkívül fontos emberjogi, garanciális norma.
Szeretném megismételni azt, ami egyfajta formában elhangzott itt. Én úgy gondolom, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokkal, a titkosszolgálatokkal kapcsolatban egy rossz tendencia van kibontakozóban. A felelősség leadásáról van szó, amelynek az első esetét ma tárgyaltuk, majd a jövő héten fogunk tárgyalni egy újabb szabályt, amikor az igazságügyi kormányzat a titkos eszközök alkalmazásának a három hónapra való kiterjesztését javasolja, tehát az egy hónapos tételnek a három hónapra való felemelését, ezenkívül pedig említés történt arról, hogy kiket neveztek ki a szolgálatok élére.
Én azt gondolom, ami ezen a területen pillanatnyilag folyik, az nem rendszerváltás, hanem rendszerkarbantartás. Köszönöm. (Taps balról!)
