HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ)
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Mindezidáig az Országgyűlésben a miniszterelnöki hatalom fokozatos növekedésének voltunk a tanúi. Alkotmánymódosítások, jogszabályok, törvényi rendelkezések szolgálták ezt a célt, hol a Szabad Demokraták Szövetségének a hozzájárulásával, ahol ez a demokrácia alapvető működéséhez elengedhetetlennek látszott, hol a Szabad Demokraták Szövetségének ellenszavazatával.
Az első pont, ahol ez a tendencia megbicsaklott, ma délelőtt következett be, amikor a bányászat ügyében a miniszterelnök úr megválni óhajtott egy felelősségtől. Rögtön utána csatlakozott hozzá a most napirenden lévő kérdés, ahol a miniszterelnök úr nem kisebb területnek a felelősségétől óhajt megválni, nyilvánvalóan a kormánytöbbség szavazatára számítva, mint a demokrácia-védelem területének a felelősségétől.
Egyetértek Orbán Viktor kollégámmal abban, hogy a miniszterelnök úrnak hivatali joga, lehetősége, hogy bármely tárca nélküli minisztert gyakorlatilag megbízzon ennek a területnek a számára való felügyeletével – a szóban forgó kérdés a politikai felelősség kérdése, politikai, jogi felelősség kérdése e terület fölött –, és én ehhez szólok hozzá, és nem győzzük hangoztatni – már nem tudom, hanyadik felszólaló –, és kérem a kormánytöbbség szónokait, hogy "viszonyuljanak" ehhez a kérdéshez, ne hagyják az érvet meghallatlanul, hogy különböztetni kell a politikai felelősség és a gyakorlati kormányzati felelősség fogalma között. Nem helyes vitamódszer ezt a kettőt egybemosni.
Ugyanekkor ez a lépés, ennek a felelősségnek az elhárítása eléggé aggasztó módon belecsatlakozik egy olyan tendenciába, amely szintén lassan, de határozottan bontakozik ki, ahogy az Országgyűlés munkája előrehalad, és ajánlom ezt a témát a sajtónak is figyelmébe, amelynek eddig sajnálatos módon valóban csak zűrzavart volt módja tapasztalni. Azt hiszem, nemes feladat a sajtó számára az ilyen rejtett tendenciákat kiásni az Országgyűlés zűrzavaros eljárási kérdései között. (Zaj a teremben.)
Nevezetesen arra a meglehetősen veszélyes tendenciára gondolok, hogy egy újszülött demokráciához méltatlanul, az európai normákhoz való csatlakozás céljához méltatlanul, elfelé haladunk a jogállami biztonság kérdésében a szükséges normáktól ahelyett, hogy azok felé haladnánk.
A mai napirenden lévő kérdés csak az egyik ezek közül. Hadd említsem meg rögtön azt a világbotrányszámba menő tényt, amire szintén többen rámutattak, hogy nincs "Habeas Corpus" Magyarországon, hogy Magyarországon az előző rendszerben volt határideje egy ember fogva tartásának, ebben a rendszerben mostantól kezdve nincs. Hadd mutassak rá arra a tényre, hogy ugyan a belügyminiszter úr ezt a kérdést már megválaszolni vélte, valójában meglehetősen egyedül állunk az újszülött demokráciák között abban, az európai újszülött demokráciák között abban, hogy a politikai karhatalom állománya érintetlenül maradt. Felhívták ugyan a figyelmünket arra – és Horváth Balázs úr is azt mondta –, hogy ez a kérdés elrendezhető egy egyszerű ígérettel, azzal, hogy nem lesz politikai célokra felhasználva ez a politikai karhatalom, azonban az ígéret a valóságtól néha oly messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Meg kell mondanom, hogy az izraeli példa igen rossz, hiszen igen súlyosan használják Izraelben politikai célokra is ezt az antiterrorista különítményt.
Azt kell mondanom, hogy a Lázár-, a Németh- és a Grósz-kormány közös belügyminisztere – ez talán rossz hír a mostani belügyminiszternek – soha nem használta politikai célokra a rendőrséget, amikor tüntetések ellen vetette be, minden esetben bűnözők ellen vetette be ezt a rendőrséget.
Egyetlenegy nyilatkozata sem volt, ahol elismerte, hogy politikai célra vetette volna be ezt a rendőrséget. Ennek a problémának a természete az, hogy mindig utólag derül ki, hogy vajon így volt-e vagy úgy, és ez az a probléma, ami miatt a szabad demokraták azt javasolják, hogy a politikai rendőrség állományát – ahogy Szabó Miklós javasolta – inkább oszlassák fel, mintsem hogy utólag kiderüljön. Hogy a politika micsoda, azt én mondom meg – mondotta nagyon régen egy belügyminiszter, s éppen ezért jobb ebben a kérdésben óvatosnak lenni. Ez demokráciavédelmi kérdés, és nem a jelenlegi belügyminiszter iránti bizalom vagy bizalmatlanság megnyilvánulása, ez általános demokráciavédelmi norma.
Ugyanilyen, világszenzáció-számba menő az, és egyedül állunk ebben a kérdésben az újszülött demokráciák között ebben a kérdésben is, hogy a két magyar titkosszolgálat vezetője ugyanaz, aki a régi rendszerben volt. Azt hiszem, hogy ez is világcsodaszámba megy, az önvédelmi ösztön hiányára utal egy újszülött demokrácia részéről, és így ismét hangsúlyozom, hogy nem a két megemlített úr iránti bizalmatlanságom fejezem ki, egy általános demokráciavédelmi normáról beszélek, amelynek újszülött demokráciák esetében különösen helye van.
Azt kell mondanom, hogy Horváth Balázs úr tegnapi vagy tegnapelőtti – szombati – nyilatkozata a 168 órában olyan titkosszolgálati eszközök meglétét, használatát, további használatának szándékát említette meg, amelyekről tudomásom szerint – természetesen lehet, hogy ez szolgálati titok, és csak ezért nem tudok róla – a nemzetbiztonsági bizottságnak fogalma sincs.
A rendőrség rendőrségéről beszélt. Az előző rendszer hálózatának a továbbéléséről beszélt. Az az érzésem, hogy ha azért döntött így a belügyminiszter úr, mert – amint kifejezte – úgy érzi, hogy atombombán ül, akkor valójában nem késlekedhet annak a bizonyos koncepciónak az előtárásával, amelynek állítólag e mai lépést, amelyet majd a kormánytöbbség megszavaz esetleg – ha nem hallgat az érvekre –, részét képezi.
Végül azt szeretném elmondani, hogy ennek a koncepciónak az előtárására újabb száz napi haladékot, három hónapi haladékot, a legújabb rendelkezés szerint egy jó megfigyelésnyi időnyi haladékot kért a Kormány. Meg kell mondanom, hogy a Magyar Kommün állt föl ilyen hosszú ideig, és igen-igen sok embert lehet megfigyelni ennyi idő alatt. De nekem az az érzésem, hogy az a hivatkozás, hogy szabad demokrata az oka annak, hogy ez a probléma fennáll, egyszerűen értelmetlen, hiszen a szabad demokraták ezt az egy hónapot a nulla idő helyett kérték, és amikor három hónapot kérnek, akkor tulajdonképpen csak továbbmennek ugyanazon az úton, nem pedig visszafele haladnak. Amikor Önök három hónapot kérnek, akkor csak visszafele mennek a nulla idő felé, és nem pedig előre, tehát ez az ellenvetés nem logikus.
Befejezvén azt kell mondanom, hogy nagyon remélem, hogy az itt felvázolt tendencia véletlenszerű, munkánk szervezetlenségéből fakad, abból fakad, hogy a Kormánynak más bokros teendői mellett nem volt még ideje átgondolni a demokráciavédelem problémáját, és nem az a bizonyos meglévő, de még elő nem tárt koncepció bontakozik ki belőle, amelyet száz napi időre ígérnek nekünk. Kérem Önöket, vessék el az előttünk fekvő javaslatot. Köszönöm. (Taps.)
