SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP)
SZABÓ LAJOS (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az 1988. évi XXIV. törvény – több más törvénnyel együtt – valóban megérett a módosításra. Örvendetes és hasznos, hogy a Kormány tempósan akar hozzányúlni a gazdasági életet szabályozó fontos törvények meghozatalához. Akár a törvénymódosítás előadójának szavaiból, akár az élénk vitából és hozzászólásokból jól tükröződik, hogy nagyon várjuk a külföldi tőkét, legalább úgy, mint az eladó lány az igazit.
Magam is látom, hogy a külföldi tőke mennyire fontos, sőt nélkülözhetetlen a gazdaság talpra állításához, mégis csatlakozom a vitában elhangzott mértéktartó képviselőtársak, vállalkozók és közgazdászok azon véleményéhez, miszerint nem csupán a külföldi tőkét, hanem a tőkét – függetlenül attól, hogy külföldi vagy hazai – kell olyan helyzetbe hozni, hogy érdemes legyen befektetni; másrészt olyan helyzetet kell teremteni, hogy merjen befektetni. A föld különböző részein sok befektetésre váró tőke halmozódott föl, és ha ez a tőke a hazájában kialakult nyereséget vagy annál egy kicsivel többet biztonsággal és hosszú távon remél, idejön és befektet. Ezért az olyan törvénymódosító javaslatokat támogatom, amikben elsősorban és csak a gazdaság számára fontos és hasznos tevékenységbe befektetőket részesítik előnyben, függetlenül attól, hogy hova valók.
Semmi szükségét nem látom például az Express Money nevű, úgynevezett amerikai sorsjegyben vagy az osztrák lottóban való külföldi tőkerésznek, mert ezek semmi értéket nem teremtenek, nem hagynak itt, csupán az itthon meglévő valutát pumpálják ki az országból, mindannyiunk szeme láttára, nevetve.
Semmivel sem jobb, sőt a hazai lótenyésztésnek felbecsülhetetlen károkat okoz az a most készülő s ha a magyar lótenyésztésnek és -versenyzésnek nem is, de valakiknek biztosan nagyon sokat hozó – vállalkozás, amivel a Magyar Lóverseny Vállalatot akarják külföldi részvénytársasággá alakítani. Vajon megnézte-e az Állami Vagyonügynökség, és megkérdezett-e megbízható és érdektelen szakembereket, hogy mit várhatunk ez esetben a külföldi tőkétől? Mit várhatunk az olyan tőkétől, amelyik a másoktól, jelen esetben a több mint százéves Magyar Lovaregylettől elrablott vagyonból hajlandó részvényt szerezni, kifosztva másodszor is a jogos tulajdonost, s kiszorítva a magyar tenyésztőket és futtatókat? S mit tud adni ezért cserébe?
Az említett példákban kimondottan károsnak tartom a külföldi tőke részvételét. Summázva: nem hiszem, hogy a hosszú távon gondolkodó és tervező külföldi tőke a maga számára olyan különleges előnyöket kíván a hazai tőkével szemben. Annál inkább megkívánja a biztos és pontosan kiszámítható jövő képének alkotmányos, politikai és társadalmi garanciáit. Rendelkezünk-e vajon ezen föltételekkel?
Hogy az alkotmányos garancia egyelőre bizonytalan, azt jól megmutatta nem is annyira az Alkotmánybíróságnak a tulajdonnal kapcsolatos határozata, hanem az, hogy ilyen kérdést egyáltalán föl lehetett tenni. Egy még meg nem lévő törvényről, törvénnyel kapcsolatban olyan állásfoglalást lehet kérni az Alkotmánybíróságtól, ami esetleg – bár nagyon kétes módon – leveszi a Kormány válláról a politikai felelősséget.
Kérdezem a jogászokat: hol és mikor szakadt meg nálunk a tulajdon jogfolytonossága? És ezt az elszakadt fonalat mikor és hogyan kössük össze, hogy nemcsak a külföldi és a hazai tőke biztonságát, de a nemzeti közmegegyezést is megteremtsük?
Rendkívül bizonytalan dolog például, teljesen szakszerűtlen, hogy egy kárpótlásitörvény-javaslatot terjeszt be a kormány anélkül, hogy fölmérte volna a károkat. Én nem hiszem, hogy ez bárkinek a bizalmát erősítené. Hölgyeim és Uraim! Elkerülte a kocsi a lovat, ez pedig nem biztonságos. Hol késnek a tulajdont tisztességgel, társadalmi közmegegyezéssel és nemzetközi elismeréssel rendező törvények? Azt hiszem, ez volna az első és legfontosabb. Bizonytalan vagy a polgári demokratikus és a helsinki elvekkel ellentétes tulajdonrendezésnek még a hírétől is meg fog ijedni a tisztességes tőke. Hol van a politikai biztonság, ahol néhány ezer ember több napig – idézem a miniszterelnök úr szavát – eseménysorozatban tarthat egy országot büntetlenül, ahol a lakosságnak kell négy nap múlva ellentüntetést szervezni? A miniszter urak közül ezt az ellentüntetést valaki vagy talán többen is súlyosan félreértelmezték. Ez a tüntetés kizárólag a demokrácia és a rend mellé állt. Ez nem győzelem volt, ez a budapesti polgárság kinyilvánította az akaratát: demokráciát és rendet akar. Ez egész más. És ne adja Isten, hogy megismétlődjön egy ilyen tüntetés, egy ilyen ellentüntetés, mert nagyon félek attól, hogy akkor nemcsak a Parlament ablakait, hanem valami mást is beverhetnek.
Ennek elkerülésére meg kell teremteni úgy a tőkének, mint mindannyiunknak a társadalmi biztonságot.
December 2-án, vasárnap este A hét műsorában igen cinikusan jegyezte meg…
