KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A felületes szemlélő számára úgy tűnik, hogy az Országgyűlés elé beterjesztett sok, nagyon fontos törvénytervezet – az adótörvények, a jövő évi költségvetés, a helyiadó-törvény és a többi – közé bekerült egy sokkal lényegtelenebbnek tűnő téma, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosítása.
Akik ismerik a magyar szakmunkásképzés jelenlegi helyzetét, azok viszont tudják, hogy egy rendkívül fontos törvénymódosítás fekszik előttünk. Olyan törvényjavaslat, amely 250 ezer szakmunkásképzésben részt vevő fiatal sorsát, de hatásán keresztül az egész országunk jövőjét is befolyásolja.
A gazdasági átalakulás következtében sok vállalat megszűnt, mások átalakultak vagy profilváltást hajtottak végre. A korábbi időszakkal ellentétben a megmaradó vállalatok is sorra igyekeznek kivonulni a szakképzésből. Így a szakmunkástanulók egyre nagyobb számban maradnak gyakorlati oktatási hely nélkül, és a szakmunkásképző iskolák igazgatóinak ma már az a legfőbb gondja, hogy mi módon biztosítsák a munkahely nélkül maradó tanulók gyakorlati képzését.
Igen szomorú, hogy gyakran az általános iskolát jó eredménnyel végzett tanulókat is el kell utasítani képzési hely híján. Nem ritka az az eset, hogy az ilyen tanulók szüleinek az iskola igazgatója kénytelen azt javasolni, hogy ő maga keressen gyakorlati oktatási helyet gyermeke számára. Ez nem ritkán azzal jár, hogy míg régebben csak a divatos szakmáknál – fodrász, kozmetikus –, de ma már egyre több más szakmában is a szülők – természetesen csak a tehetősebb szülők – súlyos összegeket fizetnek, természetesen nem bizonyítható módon egy-egy gyakorlati oktatási műhely tulajdonosának azért, hogy gyermekük oktatását biztosítsák. Ennek erkölcstelenségét azt hiszem, nem kell bizonyítanom.
Mi az oka annak, hogy a vállalatok a szakképzésből igyekeznek kivonulni? Az egyik érvük az, hogy a szakmunkástanulók képzése igen költséges, a képzésre fordított összeg messze meghaladja a bevételt. Ezt az érvet csak részben lehet elfogadni, mert ha figyelembe vesszük, hogy egy tanuló éves költsége 10 és 70 ezer forint között van, akkor a másod-, de különösen a harmadéves tanulók ennél többet termelnek. Egyes szakmákban, például az építőiparban már az elsőéves tanulók foglalkoztatása is nyereséges.
A vállalatok szakmunkásképzésből való kivonulásának másik oka az, hogy a munkaerőpiacon megjelentek a munkanélküliek, így a vállalatok azonnal felhasználható kész munkaerőhöz jutnak, s már nem törekednek saját szakmunkás-utánpótlás nevelésére. Hadd bizonyítsam ezt egy jellemző példával. Évekkel ezelőtt a vállalatok a szakmunkás-utánpótlás biztosítása érdekében igyekeztek minél több tanulóval már a tanulóidő alatt tanulmányi szerződést kötni, mely szerződés értelmében a bizonyítvány megszerzése után a tanuló annyi ideig volt köteles a munkahelyen maradni, amennyi ideig kapta a tanulmányi ösztöndíjat. Gödöllő térségében az ilyen tanulmányi szerződést kötött vállalatok és tanulók számának az alakulása a következő képet mutatja. Az 1987-88-as tanévben tizenöt vállalat hetvenkét tanulóval kötött szerződést. 1988-89-ben már hét vállalat negyvenhárom tanulóval. A következő – az elmúlt – tanévben már csak hat vállalat tizenkét tanulóval; és a jelenlegi tanévben egyetlenegy vállalat nem kötött tanulóval ilyen szerződést.
A harmadik ok az, hogy a létükért küzdő vállalatok mindent megtesznek azért, hogy a költségüket csökkentsék, s elsőként az általuk gazdaságtalannak ítélt tanulóképzést szüntetik meg. A vállalatok többsége csak a mában gondolkodik, s csak arra törekszik, hogy a gazdasági nehézségeket valahogy túlélje, s nem tartja fontosnak, hogy szakmunkásai utánpótlásáról gondoskodjék.
A szakképzési hozzájárulásról és szakképzési alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény – mely érvényben van most – bár hozott eredményeket, jelenleg már nem alkalmas arra, hogy e gyakorlati oktatás feltételeit biztosítsa. Amint azt az államtitkár úr is említette, egyrészt indokolatlan kompromisszumokat tartalmaz, másrészt megkülönböztető megkötöttségeket tesz, melyek elsősorban a szakmunkásképző iskolákat hozzák diszkriminatív helyzetbe.
Tisztelt Képviselőtársak! Országunk súlyos gazdasági helyzetéből való kilábolása nem kis részben azon is múlik, hogy iparunk korszerűsítése milyen mértékben és milyen gyorsan megy végbe. E korszerűsítés megvalósulásának elengedhetetlen feltétele viszont az, hogy a jövő szakmunkásait megfelelően felszerelt és berendezett műhelyekben, fejlett technológiák megismertetésével és elsajátíttatásával képezzék. A jelenlegi elavult gépek, a hiányos szerszám-ellátottság, a sokszor korszerűtlen technológiák alkalmazása ezt nem teszik lehetővé. Ezekkel csak a múltnak lehet, és nem a jövőnek képezni szakmunkásokat. Ezért mindnyájunk érdeke az, hogy a szakmunkásképzés gyakorlati oktatása biztosítva legyen és minél korszerűbb módon és eszközökkel. Ezt hivatott biztosítani az előttünk lévő törvényjavaslat.
Az egész szakképzésben a súlypontnak a gyakorlati oktatásra kell áthelyeződnie. Jelenleg a szakmunkásképző iskolák a közoktatási rendszer részeként működnek, s csak másodlagos feladatuk a szakképzés. Ebből adódik, hogy indokolatlanul nagymértékben oktatnak közismereti tárgyakat – fizikát, matematikát, történelmet –, mely figyelembe véve az ide bekerülő fiatalok érdeklődését és tanulmányi előképzettségét, nem sok haszonnal jár, inkább hátrányosan hat a szakmunkásképzésre. Az a szomorú tény, hogy jelenleg a hároméves képzés alatt a beiratkozott szakmunkástanulók több mint egynegyed része lemorzsolódik, nem kis mértékben a közismereti tárgyak követelményeinek a tanulók előképzettségéhez viszonyítva indokolatlanul magas voltára vezethető vissza. E lemorzsolódott tanulók jelentős hányada mint szakképzetlen a fiatal munkanélküliek számát gyarapítja.
Ismertem olyan tanulót, aki a hároméves szakmunkásképző iskolát öt év alatt végezte el, csak azért, mert bár a gyakorlatban ügyes volt, fizika miatt az első- és a másodévet egyaránt ismételnie kellett. A harmadévet valószínűleg csak azért nem, mert nem volt fizika. Sajnos, a szakképzés jelenlegi rendszerében még a szakmai elméleti tárgyak oktatásában is sok a felesleges, a szakmai gyakorlatban hasznosíthatatlan tananyag. Ennek bizonyságául engedjék meg, hogy egyetlen mondatot felolvassak a szobafestő-mázoló szakma anyagismeret tantárgyának a tantervéből. Az Olajfestékek című téma tanításának a feladatai; rendkívül tanulságos. Úgy szól a szöveg: A festékszuszpenziót alkotó diszperzliofil adszorpciós és a diszperz közeget képező telítetlen glicerin polárisan irányított szerveződéséből adódó fizikai-kémiai tulajdonságok és oxidálódási, polimerizálódási készség ismertetése.
Kérem, magyarul beszéltem, ezt kellene egy elsőéves szobafestő tanulónak megtanulnia ahhoz, hogy jól tudjon mázolni és festeni.
Elnézést kérek a kis kitérőért, csak azért mondtam el, hogy bizonyítsam azt, hogy a szakmunkásképzés, a szakképzés egész rendszerén kell gyökeresen változtatni. De addig is, amíg ez megvalósul, a teljes összeomlás elkerülése érdekében alapvető fontosságú a szakmai gyakorlati képzés feltételeinek, korszerűsítésének a biztosítása, e törvénytervezet segítségével is. E feltételek megteremtése természetesen nemcsak a szakmunkásképzést, hanem a szakmai átképzéseket is hivatott elősegíteni.
Erre az elkövetkező években a gazdasági szerkezetváltás következtében igen nagy szükség lesz a tömeges munkanélküliség csökkentése érdekében. Amíg ugyanis a fejlett ipari országokban egy-egy ember átlagosan négyszer vált élete során szakmát, addig nálunk ez a szám csak másfélszeres. Ez a jövőben feltétlenül változni fog.
Tisztelt Parlament! Befejezésül ismételten arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a jelen törvénymódosítás összes pozitívumával együtt is csak átmeneti megoldást jelent. A végleges megoldást egy, a jelenlegihez képest teljesen más rendszerű szakképzés fogja majd biztosítani. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sikere viszont nem kis mértékben azon fog múlni, hogy törvényes végrehajtását képes lesz-e a minisztérium maradéktalanul, kibúvók nélkül végrehajtatni.
A törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványaim is ezt a célt szolgálják. Hasonló szándékúak Boros László képviselőtársam e tárgyban benyújtott módosító indítványai is.
A törvényjavaslatot mindezek alapján valamennyi képviselőtársamnak elfogadásra ajánlva köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
