RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP)
RAJKAI ZSOLT (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem hiszem, hogy a hozzászólásom csendesítené a vihart. Nemcsak mint képviselő, hanem mint államtitkár is kértem a napirend előtti hozzászólási lehetőséget.
A téma, amely indokolja a lépésemet, nemcsak most, hanem hosszú évek óta rendkívüli mértékben foglalkoztatja az ország közvéleményét, súlyos politikai válságot és gazdasági problémákat vetett fel. A bős– nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos vizsgálatokat, és a vizsgálatok eredményeinek néhány gondolatát szeretném ismertetni. A vízügyi ágazatnak a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumba történő becsatolásával egyidőben – a kormánybiztossal egyetértésben – létrehoztunk egy különleges szakmai bizottságot, amely független minden korábbi vizsgálóbizottságtól, független a vízügyi ágazattól és más jogi formáktól.
A vizsgálat eredménye a napokban a rendelkezésremre állt, ezt az eredményt szeretném most néhány szóval ismertetni. Feltehetően a létesítménynek vízjogi engedélyezésével kapcsolatos anomáliák okozták a legtöbb félreértést, ezért első lépésként a vízjogi engedélyek kiadásával, az előmunkálati, illetőleg műszaki megoldások elvi meghatározásának a vizsgálatával kezdte a bizottság a munkáját. A vizsgálat elvégzéséhez felhasználtuk az ügyben kiadott összes vízjogi és előmunkálati engedélyeket, illetve a tervezéshez szükséges, tervezést megelőző műszaki megoldás elvi meghatározásait, illetve a hajdani MSZMP Központi Bizottsága részéről bár hiányosan, de rendelkezésünkre bocsátott jegyzőkönyveket és anyagokat.
Ezt a vizsgálatot azzal a szándékkal tettem, hogy a még mindig feltételesen érvényben lévő vízjogi engedélyt ezúton visszavonjam. Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy ezt nem tehetem meg. Nem tehetem, mert – bár a legkisebb létesítménynek, egy áteresznek, egy csatornának is vízjogi engedélyt kell, hogy kérjen az építtető – sem elvi, sem vízjogi építési engedélyét vízjogi hatóság nem adta ki.
Az engedélyezést kötelezően megelőző, és már a tervezéshez jogosító műszaki megoldás elvi meghatározása, elvi engedély szükséges minden vízi munkálathoz. A kérdés, hogyan történhetett meg az, hogy ezt a nagy művet, amely rányomta súlyos terheit, anyagi és politikai terheit az országra, mégis elkezdték építeni.
Visszamenőleg kutatva az intézkedéseket és a rendelkezésre álló anyagot, kiderült, hogy már 1958. augusztus 5-én született az MSZMP Központi Bizottságának ülésén egy határozat, melynek résztvevői: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Fock Jenő, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Dégen Imre, Friss István, Ajtai Miklós és Csicserics István. Ezen a párthatározaton alapul tehát a bős–nagymarosi vízlépcső, korábbi elnevezésén vízierőmű építésének a megindítása.
A határozat többek között a következőket mondja ki: "A Duna vízi energiájának hasznosítását helyesli és elfogadja. Sorrendben először a nagymarosi erőművet kell megépíteni. 2. Tartsuk magunkat a KGST-ben létrejött megállapodáshoz. 3. Az erőműépítést 15 éves gazdasági tervben kell megvalósítani. Az államhatár az üzemvízcsatorna sodorvonalán haladjon." A legmegdöbbentőbb: ezeket az elveket abban az esetben is érvényesíteni kell, ha számunkra hátrányt jelent.
E határozat alapján a magyar Kormány kormánybiztosságot hoz létre ennek végrehajtására, melynek vezetője Apró Antal volt. A határozat szerint a tervezetet 1958. október 1-jéig át kell adni. Ezután beindult egy gépezet, mely soha jóvá nem tehető károkat okozott a Duna magyarországi szakaszának környezetében, mely elviselhetetlen terheket jelentett a nemzet gazdaságának, és az ügy azóta is hullámzó és jogos felháborodással a vízügyi ágazat csaknem megsemmisítését jelentette, holott az ágazat ez ügyben inkább szenvedője, mint kezdeményezője volt a "Dunaszaurusz" megépítésének. Erre utal, hogy már 1976-ban az OVH vízkészlet-gazdasági központjában programokon belül elkészült a magyarországi Felső–Duna-térség összefoglaló vízminőség-védelmi regionális terve, mely teljes mértékben elítéli és elutasítja a vízlépcső építését, és felhagyásra ítéli azt.
Ennek ellenére 1977. szeptember 15-én Kádár János és Gustáv Husák pártvezetők közös közleményben jelentik be a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer építésére és üzemeltetésére vonatkozó elhatározást. A közvélemény tájékoztatása ez esetben húsz évet késett!
Ugyanakkor a program már 1957-ben beindult. Ezt megelőzően 1966 szeptemberében az MSZMP Politikai Bizottsága foglalkozott a mű kérdésével. Jelen volt Fehér Lajos, Nemes Dezső, Fock Jenő és szinte az előző grémium, hogy a következő tervidőszakban a létesítmény megépüljön. Ennek a határozatnak az értelmében kezdődött el a mű építése, és folytatódott egészen 1981-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal és különböző akadályok leküzdésével.
1981-ben szintén az MSZMP Politikai Bizottsága – a résztvevők felsorolásától most eltekintek, mert részben ugyanazok, akik előbben voltak – megállapodott, hogy különböző körülmények miatt bekövetkezett változások miatt a vízierőmű megépítését 1990-ig halasszák el. És csak most, és csak ekkor vetődött fel először, hogy a környezetvédelmi, ökológiai érdekek is figyelembe veendők! Kádár és Husák megállapodása, hogy 1982-ig az építés módját meg kell határozni, és a megvalósításról sohasem mondanak le, nem egyeznek bele a tartós szüneteltetésbe sem. Majd az 1984. március 27-én tartott ülésen vetődött fel először, lényegesen ellentétes érdekeket is hangoztatva a vízhozam, a vízminőség, a talajviszonyok és más ökológiai kérdések éles vitája. Az itt lévő szakértők már élesen elítélték és ellenezték a vízmű megépítését.
Ennek ellenére jellemző, hogy 1984. július 5-i keltezéssel az MSZMP agit-prop. osztálya – Lakatos Ernő vezetésével – jelenti a KB-nek, hogy ellenakciók kezdődnek a vízműépítéssel kapcsolatban, melyek elsősorban politikai jellegűek, de cselekedeteiket a természetvédők köntösébe kívánják csomagolni – ez politikai veszélyt jelent. Ennek ellenére kapkodó környezetvédelmi vizsgálatokba kezdenek, ennek feltétele és feltételezett eredménye az kell, hogy legyen, hogy a vizsgálat végül is bizonyítsa be, hogy a vízmű építésének folytatása nem okoz súlyos, jóvátehetetlen kárt. Ennek alapján a Politikai Bizottság határozatot hozott, melyben sürgeti a beruházás továbbfolytatását és befejezését.
1989. március 2-án hozta tudomására az MSZMP KB-nak Lukács János, hogy a kormányképviselők többsége nem támogatja a vízműépítést. Ennek alapján május 13-án a Kormány felfüggeszti azt.
Ez a rövid nacionáléja a vízműépítés legutóbbi időszakának. Az ügy jogi, kár- és felelősségi kérdései akként összegezhetők, hogy a titkos pártutasítások, KGST-tanácskozások, -ajánlások, illetve néhány szakmai grémium tanácskozásai döntötték el. Az a körülmény, hogy hatályos jogszabály ez időben még nem állt rendelkezésre, nem mentesíti a határozathozókat, mert maga a határozat is súlyosan sérti az Alkotmányt, még akkor is, ha a korábban jelzett – ahogy idéztem: akkor is folytatandó, ha bennünket hátrányosan érint – kijelentés, a határozatok ilyen formában nem valósultak meg.
Súlyosan sérti nemzeti szuverenitásunkat az akkori körülmények között még elfogadott államközi szerződés, mely a szerződés módosításának, megszűnésének esetére semmilyen semleges eljárási fórumot nem jelöl meg. Ez a mai napig is komoly nehézséget okoz a két állam megegyezésében. A korábban elmaradt előtanulmányok és elvi engedélyek hiányát nem pótolja egy 1980-ban született OVH-rendelet sem, miszerint ilyen nagyberuházásnál az egységes terv pótolná az elvi engedélyt. Ez a rendelet visszamenő hatállyal nem mentheti fel a határozathozókat!
A politikai jellegű joghátrányok közül elsősorban azt kell kiemelni, hogy a probléma még ma is napirenden van, és mint ilyen, hat a lakosság politikai közérzetére. Súlyosan befolyásolja a nagymarosi vízlépcső ügyének helyzete az ország közvéleményét. Károsan befolyásolta a közvéleményt az is, hogy a Németh-kormány 1988. szeptember 7-én elfogadta a vízlépcsőrendszer felépítésére vonatkozó előterjesztést, majd hat hónappal később, 1989. május 13-án felfüggeszti azt.
Eltekintve azoktól a kül- és nemzetgazdasági károktól, amelyeket a nyolc hónapon belül megváltoztatott, elhamarkodott döntés okozott, a Németh-kormány eljárása éppen akkor okozott politikai kárt hazánk nemzetközi megítélésében a sorsdöntő 1989-es évben, a nyugat-európai, valamint a külföldi magyarság tétlen támogatása miatt…, hanem azért is, mert eljárásuk következtében a korábban előadotthoz képest napjainkig is hat.
Összefoglalva: a mű megépítésének elhatározása során az országot súlyos gazdasági hátrányok, politikai sérelmek, alkotmánysértés érte, és szükségesnek látom a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének bűnös közreműködésében résztvevőket felelősségre vonni. (Taps a kormánypártok részéről.) Ez meghaladja a tárca hatáskörét, de a felelősség megállapítására, az ügy teljes kivizsgálására a teljes vizsgálati anyagot a szükséges mértékben és terjedelemben a vizsgálóbizottságok elé bocsátom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
