TÓTH ALBERT JÓZSEF, DR. (MDF)
TÓTH ALBERT JÓZSEF, DR. (MDF)
TÓTH ALBERT JÓZSEF, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A téma napirendre tűzését röviden kívánom indokolni. Remélem, hogy a közeli jövőben, ha a megtárgyalására is sor kerül, módom lesz bővebb indoklással is élni. Most csak a lényeget.
Először: van-e előzménye az Alföldre vonatkozó tájvédelmi és tájhasznosítási kérdésekkel összefüggő jogi szabályozásnak? A válasz határozott igen. Csak tallózva és kiragadásként elég idéznem az 1791-es LVII. törvénycikket az erdők fenntartásáról, amelyet törvények egész sora követett, köztük Kán Károly javaslatára az 1923-ban elfogadott híres alföldfásítási törvény. Az 1807. évi XX. törvénycikk pedig már igen markánsan ragadja meg a tájvédelem és a tájhasznosítás együttes értelmezését, ami – idézem – "a futóhomok által okoztatni szokott károk elhárításáról és az általa elöntött területek termővé tételének módjáról" beszél.
Sajnos, napjainkra, az Alföldre vonatkozóan is, különböző jogszabályok olyan tömege gyűlt össze, hogy ebben a jogszabály-dzsungelben még az egykor oly fontos részterületek szabályozása is kétségessé válik. Márpedig a porosodó, ásatag jogszabályok hatástalanok. Az is igaz, hogy az Alföldre mint tájra egy egységes, keretjellegű jogszabály nem született meg – hangsúlyozom, hogy "tájra", ami nem azonos a területén fekvő megyék és régiók összességével, hisz annál többről és másról van szó.
A táj mint természeti, történelmi, gazdasági és kulturális egység megkívánja, hogy védelméről és hasznosításáról egységes szemlélet alapján alkossunk törvényeket. Legyen ez így a hamarosan megszülető új törvények esetében is, mint például a földvédelemről, a tájvédelemről, a természetvédelemről szóló törvények esetében is.
Másodszor: mi az értelme, szándéka a most beterjesztett indítványnak? Alapvetően az, hogy a törvényalkotó munka során az Alföldre is irányítsa a figyelmet. Vesse fel azokat az égető gondokat, amik már most, de a jövőben még fokozottabban fognak jelentkezni, egyben vázolja azokat a tájban rejlő adottságokat, értékeket, amiket okvetlenül meg kell védenünk, de amiket értő módon szolgálatunkba is állíthatunk. Gondolok itt a megrekedt, más szempontból elhibázott, a táj lehetőségét figyelmen kívül hagyó ipartelepítésekre, a drágán termelő, agyonkemizált mezőgazdaság gondjaira, a termőföld területének vészes fogyatkozására, a talajerő nagymérvű romlására, a talajvíz és belvízgondok gyakori jelentkezésére, az alföldi táj közismert fátlanságára, vizeinek védelmére, de ugyanígy gondolok a mezővárosi és falusi településszerkezet hagyományőrző fejlesztésére, a tanyai gazdálkodás lehetőség szerinti visszaállítására, a környezetbarát gazdálkodás elterjesztésére. De említhetem a termálvízkincs ésszerűbb hasznosítását, megóvását, a gyógy-idegenforgalom és az alföldi turizmus fellendítését, európai, sőt, világértéknek számító pusztai és vízi élőhelyeink védelmét is.
Harmadszor. Óhatatlanul fölvetődik a kérdés, hogy mindezekre lesz-e elegendő anyagi fedezetünk. Ez bennem is fölmerült – illúziókat nem táplálok. Csak példaként említem, hogy a – szerencsére fellendülőben lévő – termálvíz-hasznosítás is igen költséges, hiszen gondoskodni kell a vízvisszaforgatásról, ha nem akarunk rablógazdálkodást folytatni. Mégis azt mondom, az egyik legnagyobb költségkímélő beavatkozás, ha kárt nem okozunk – márpedig ezt tettük bőségesen. Egykor gyapottermő rónává varázsoltuk a Hortobágy birkajárásait, naponta irtjuk ma is védett ártéri erdeinket, szennyvíztisztító tavaknak tekintünk megannyi esetben európai értéknek minősülő morotvákat, milliárdokat pazaroltunk el a roszszul végrehajtott melioráció során, egyes vízparti üdülőtelepeink ma már a Balatonhoz hasonlón zsúfoltak. A jövőben csak egy dolog szolgálhat mentségünkre és javunkra: ha a tájba úgy avatkozunk be, hogy valamennyi esetben az ökológiai elvek és az ökonómiai érdekek összhangban vannak. Magyarul mondva: ha megteremtjük a természeti viszonyok és a gazdálkodás harmóniáját, ha a rövidlátó, kapzsi gazdálkodást fölváltja a bölcs előrelátás.
Negyedszer: kik működtek közre a tervezet elkészítésében? Harmincegy szakértő, az Alföldet jól ismerő, neves elméleti és gyakorlati szakember. Véleményezte a tervezetet számos intézet, szervezet, társulat is. Tőlük több mint 70 javaslat érkezett.
Megtárgyalta, s egy tartózkodással támogatta a tervezetet a Parlament környezetvédelmi bizottsága is. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez a tervezet nem valami ellen, hanem valamiért született. A véleményezők modellértékűnek tekintik bizonyos értelemben, és javasolják, hogy hazánk más tájaira is indokolt lenne hasonló komplex elgondolás megalkotása.
S végül tisztelt Ház: tisztában vagyok azzal, hogy az Alföldhöz való kötődést, ragaszkodást jogi eszközökkel nem lehet szabályozni. Az Alföld szeretetére nem lehet jogszabályt alkotni. Mindenkinek saját belátására van bízva, hogy az Alföldet egy unalmas, sivár vidéknek tekinti-e, avagy Petőfi Sándor megszállottságával benne honát leli.
Egy bizonyos: az Alföld rejtőzködő értékeit fel nem mérni mulasztás, adottságait pedig kiaknázatlanul veszni hagyni történelmileg késedelem. Köszönöm. (Taps.)
Határozathozatal
