SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pénzügyi kormányzat által benyújtott törvényjavaslat ismét egy azok sorában, amelyek az állampolgárok széles tömegeinek az adóterheit kívánja növelni. Formálisan megszüntet ugyan a törvényjavaslat jónéhány eddig is vitatott adónemet, de csak azért, hogy ezeket újabbakkal helyettesítse. Ez a helyettesítés oly módon történik, hogy egyrészt jelentősen megemeli az eddigi adómértékeket, másrészt kiszélesíti a fizetésre kötelezett adóalanyok körét. Ebből derül ki igazán, hogy itt nem egyszerűen az adóztatási rendszer korszerűsítését célzó technikai jellegű intézkedésekről, hanem valójában az általános adóterhek igen jelentős növeléséről van szó. Ezt az újabb adóteher-növekedést az állampolgárok igen nagy tömege csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem fogja elviselni. Maga a tervezet is kitér arra, hogy a teherviselő-képességhez igazodóan állapítsák meg a helyi adókat, de a központi kormányzat ezzel a törvényjavaslattal az új önkormányzatokat hozza lehetetlen helyzetbe: vagy kivetik az úgynevezett helyi adókat, ez esetben a lakossággal szemben súlyos konfliktusokra számíthatnak, vagy ezt nem teszik, de akkor nem fogják tudni előteremteni az önkormányzat működéséhez szükséges pénzeszközöket sem. Természetesen nem a helyi adók intézményrendszerének bevezetése ellen emelnék szót, hiszen ez a fejlett polgári demokráciákban is kiválóan működik, hanem azokat a körülményeket és módszereket kifogásolom, amelyek alapján működtetni kívánják azt.
A társadalom jövedelemtermelő képességétől függően meghatározható az az optimális szint, ami az adóterhek jövedelemhez viszonyított arányát jelenti. Ez alatt azt értem, hogy az adóztatási szintnek, amely a központi és a helyi adókat egyaránt magába foglalja, van egy olyan felső határa, amit nem szabad túllépni, ha ez mégis megtörténik, akkor az állampolgárok széles tömegeinek elszegényedését, a termelési és vállalkozási kedv visszaesését fogja eredményezni. Ekkor mondjuk, hogy a társadalom a túladózottság szintjébe lépett, amit csak az állami elvonás ésszerű csökkentésével lehet ismét egyensúlyba hozni.
A magyar társadalom az adóztatás szintjét tekintve már e törvényjavaslat nélkül is a kritikus szint közelében volt, a helyi adókról szóló törvényjavaslat elfogadásával pedig egészen túllépi azt. Nyilvánvaló, hogy a helyi adókról szóló törvényjavaslatot nem a központi adóztatás rendszerének a korszerűsítésére, illetőleg változtatására vonatkozó javaslataival együtt, hanem azok nélkül terjesztette a Kormány az Országgyűlés elé. Ebből is következik, hogy a kormányzat a helyi adók bevezetését nem kívánja összekapcsolni a központi adóterhek csökkentésével, nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a lakosság teherbíró képessége kimerült.
A költségvetési hiány kompenzálását következetesen a lakosság terhére kívánja megoldani. Ez a helyi adók esetében közvetett módon történik, csökkenti az önkormányzatoknak nyújtandó költségvetési támogatást, mondván, hogy a hiányzó részt az önkormányzatok a lakossággal fizettessék meg. Ugyanakkor a központi adóterheket nem mérséklik, tehát a plusz terhek megint csak a lakosságot fogják sújtani.
A törvényjavaslaton nagyon sok módosítást kellene végrehajtani ahhoz, hogy az elfogadható formában bevezetésre alkalmas legyen, de mivel a tisztelt Ház megszavazta a helyi adókról szóló kormányjavaslat tárgyalását, számunkra sem maradt más lehetőség, mint hogy 1102-es számon 15 pontban módosító indítványt nyújtottunk be, melyet igen tisztelt Képviselőtársaink a mai napon kaptak kézhez. Ennek részletes ismertetésétől, éppen ezért most, kérem, tekintsenek el. Ehhez csak annyit: a módosító javaslat oly mértékben szelidítené meg az eredeti előterjesztést, mely sokunk számára – többek között a kisgazdapárti frakció számára is – elfogadhatóvá tenné e törvénytervezetet. Általánosságban azonban félő, amennyiben a központi adók jelentősen nem csökkennek, márpedig tudomásom szerint az eredeti előterjesztés szerint nem csökkennek –, úgy a helyi adókról szóló törvény még átdolgozott formában sem lesz elfogadható, illetőleg a gyakorlatban alkalmazható. (Taps.)
