BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immáron nagyon régi hagyomány, hogy az angol pénzügyminiszter költségvetését egy kopott bőröndben viszi a Parlamentbe, ezzel is jelezve, hogy a kincstár milyen üres, és ezért milyen megszorítást kell hozni. Ha a fejlett angol parlamenti demokrácia hagyományait ezen a téren is át akarnánk venni, akkor – figyelemmel az államkassza tragikus helyzetére – az 1991-es magyar költségvetést papírstanicliban kellett volna a tisztelt Ház elé hozni.
Már az előkészítő munkálatok során nyilvánvaló volt, hogy népszerűtlen törvényjavaslat készül. Az Országgyűlés előtt fekvő javaslatnak ugyanis egyszerre kell gyógyírt találnia több olyan sebre, amelyből külön-külön is nehéz lenne felépülni. Gondolok itt a mindenki által ismert tényekre, a KGST váratlanul gyors összeroppanására, az Öböl-beli politikai-katonai feszültség gazdasági kihatásaira, az aszályra. Mindezek akkor sújtották és sújtják a magyar gazdaságot, amikor létező erejével a piacgazdaság kialakításának nagyon sok áldozatot kívánó feladataira kell koncentrálnia.
Talán még ezek együtt sem jelentenének megoldhatatlan problémát, ha nem nyomna minket a múlt, a tegnap feleslegesen eltékozolt dollármilliók mai terhe. A nyugati kölcsönökből finanszírozott viszonylagos jólét árát ma kell megfizetnünk. Platón, a nagy görög filozófus, amikor egy hajdan jobb házból való embert látott kenyeret és vizet ebédelni, így szólt hozzá: "Óh, barátom, milyen fönnségesen és ízletesen ebédelhetnél most, ha oly fényesen nem reggeliztél volna!" A mi sorsunk annyiban különbözik ettől az emberétől, hogy még a reggelink sem volt túlzottan fényes.
A felsorolt gondok megoldását kell magára vállalnia a gazdaságpolitikának, azon belül is a költségvetési politikának. Olyan közegben, amelyben a kipróbált közgazdasági iskolák tanításai nem vagy alig alkalmazhatók. Nincs kialakult elmélete a szocialista gazdaságból a piacgazdaságba való átmenetnek, ezt nekünk kell kidolgozni. Meglévő külső és belső elkötelezettségeink, az átalakulóban levő, de egyik napról a másikra megváltoztathatatlan struktúrák, mint például a nagy ellátó rendszerek, közigazgatás, az ipar- és bankrendszer mind-mind lassítják a vágyaink szerint gyors folyamatot.
Szerkezetében és szemléletében új költségvetés fekszik a tisztelt képviselők előtt. Évtizedes tabuk dőltek le azáltal, hogy ma már mindenki megtudhatja, mire és mennyit költöttek az egyes minisztériumok. Nem titok többé a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium gazdálkodása sem.
Mindezek alapján az egész költségvetés jobban áttekinthető, s ami még ennél is fontosabb, ellenőrizhető. Természetesen ez az átalakítás csak egy állomás lehet a további fejlesztések folyamatában. A még megalkotandó új államháztartási és számviteli törvény és a nemzetgazdaság információs rendszerének átalakítása után lehetőség nyílik egy valóban korszerű költségvetés kialakítására. A szerkezet átalakításának azonban már tartalmi következményei is vannak. Az Állami Fejlesztési Intézet ezidáig költségvetésen kívüli szervezetként működött, amelynek tartozásai most már a költségvetést terhelik. Ezzel a szükséges átalakítással a költségvetés már a tervezés pillanatában 20 milliárd forint hiánnyal indult. Ehhez járult még a KGST-piac összeomlása miatt jelentkező 60 milliárdos bevételi hiány és a Társadalombiztosítási Alaptól a családi pótlék emelése során átvállalt 17 milliárd forint.
Az 1991-es fizetési kötelezettségeink mintegy 43 milliárd forinttal haladják meg a tavalyit, és ezt az összeget szintén a költségvetésnek kell kigazdálkodnia. A hosszú évek során begyakorolt mechanizmusok révén nagyon nagy igény jelent meg a költségvetéssel szemben. Az egyes minisztériumok indokolt és indokolatlan elvárásainak teljesítése messze meghaladná az ország teljesítőképességét. A támogatások egy részét feltétlenül fenn kell tartani, sőt növelni kell, másik részét viszont radikálisan meg kell szüntetni. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a bekövetkezett politikai-gazdasági változásokat az intézményi struktúra változása objektív okokból lassabban követi.
Egymás mellett él még a régi és az új közigazgatási rendszer. Nem fejeződött be a költségvetési intézmények, minisztériumok teljes felülvizsgálata és a szükséges mértékű leépítése. Itt nemcsak a régi és új kormányintézményekről van szó, hanem például az önkormányzatok munkájáról is. Az újonnan megválasztott önkormányzati vezetők jövedelmei, illetve ezek közterhei országos szinten többletköltséget jelentenek, ugyanakkor ma még kevéssé érzékelhető a végrehajtó szervezetek költségeinek csökkenése. A megválasztott polgármesterek tevékenysége nyomán a szó igazi értelmében vett gazdálkodás hatásai azonban már a következő évben jelentkezni fognak.
A korábbiaktól eltérő a költségvetés az egyes helyi önkormányzatok szintjén tervezi meg a normatív állami hozzájárulásokat, valamint a személyi jövedelemadóból származó bevételeket. Úgy véljük, ez – ha megkésve is, de – fontos segítséget nyújt a nehéz, 1991-es év megszervezéséhez. Mindezek azonban nem könnyítenek azon a gondon, amit az önkormányzatoknak nyújtandó támogatások reálértékének csökkenése jelent. Figyelembe véve a várható inflációt, a támogatások 32%-os növekedése egyértelműen csökkenést takar. Mindezt ellensúlyozhatja a volt tanácsi vállalatok privatizációjából származó 20%-os jövedelem, valamint az a lehetőség, hogy az önkormányzatok vállalkozásba kezdhetnek. Alapvetően pozitív tendenciának tekintjük, hogy a költségvetés csökkenti az állami támogatások mértékét, s fokozatosan kivonul a vállalati beruházásokból. Biztató jel az is, hogy a gazdálkodó szervezetek befizetései megközelítőleg 9%-kal csökkennek. Mindez azt jelenti, hogy az állam a korábbinál nagyobb lehetőséget biztosít a piaci viszonyok érvényesülésének.
A számok azonban mást is megmutatnak. Az általános befizetési csökkenés mögött az is megjelenik, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt, akkor a megszüntetett kedvezmények miatt a vállalati nyereségelvonás növekszik. Ez pedig növeli a jövedelemkoncentrációt, nehezítve ezzel az érdemi vállalati gazdálkodást. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy ez a költségvetés súlyos terhet ró a lakosságra. Gyakorlatilag változatlan szerkezet mellett a volumen- és árváltozások eredőjeként nő a fogyasztási adó, s ugyan kisebb mértékben, de az általános forgalmi adó is. Az 1990-es kulcsokat feltételező személyi jövedelemadó rendszer jelentős mértékben növeli a befizetési kötelezettségeket, a társadalom széles rétegeit sodorva ezzel nagyon nehéz helyzetbe.
A költségvetésben a GDP több mint 43%-a centralizálódik, ami relatíve magas érték. Az alapvető kérdés azonban a következő: vagy csökkentjük a feladatokat, s akkor csökkenthetők a költségvetés bevételi tételei is, vagy ellátjuk külső-belső kötelezettségeinket, s ezt valamilyen formában megfinanszírozzuk. Ehhez azonban csak belső erőforrások vehetők igénybe, hiszen a nemzetközi pénzvilág egyértelműen kifejezte, hogy ennél nagyobb költségvetési hiányt nem fogad el. Eladósodott gazdaságunknak viszont folyamatosan szüksége van külföldi kölcsönökre, ezért ezt a véleményt figyelmen kívül hagyni nem lehet.
Engedjék meg, hogy néhány szó erejéig kitérjek az Állami Számvevőszék véleményére. Először is megköszönöm Hagelmayer elnök úr tanácsait. Úgy érzem, hogy ezek nagy részét a Kormánynak meg kell fogadnia. Írott jelentésükben az áll, hogy a költségvetési törvényjavaslat ellentmondásban van az Állami Számvevőszékről és az önkormányzatokról szóló törvénnyel. Jogászaink szerint nincs ellentmondás. Meggyőződésem, hogy ez jellegzetesen olyan ügy, amelyet szakértői tárgyalásokon és nem a plenáris ülésen kell megvitatni. Történetírók feljegyezték, hogy amikor az ókori Rómában álmában meghalt egy rendkívül eladósodott ember, Augustus császár elküldte szolgáit, hogy bármilyen áron, de vegyék meg a párnáját. döntését így indokolta: "Mert én rosszul alszom, s kell az a párna, amelyen ilyen jót lehet ekkora adósság mellett is aludni".
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk nem párnára van szükségünk, hanem olyan költségvetésre, amely az elkerülhetetlen terheket megpróbálja az adott keretek között igazságosan elosztani. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja csak a következő feltételek egyidejű teljesítése esetén tudja elfogadni az előterjesztett költségvetést. Felkérjük a Kormányt, hogy még a költségvetés vitája során vizsgálja felül az egyes intézetek költségvetését, és az érdemi döntések után felszabaduló pénzből a lehetőségek szerint csökkentse a személyi jövedelemadó mértékét.
Tudjuk, hogy a gazdasági élet azonnali átalakítása 1990-ben objektíve lehetetlen volt. Elvárjuk azonban, hogy a következő évben a Kormány előre ütemezetten tárgyalja meg és nyújtsa be a Parlamentnek mindazokat a törvényeket, amelyek lehetővé teszik a piacgazdaság maradéktalan bevezetését. Ugyanakkor felszólítjuk a Kormányt, hogy haladéktalanul kezdje meg és fejezze be az intézményrendszer teljes felülvizsgálatát. Ennek során minden esetben vizsgálja meg, hogy szükség van-e az adott intézmény szolgáltatásaira, illetve nem lehet-e azt vállalkozási formában működtetni.
Kezdődjék meg minden minisztérium, intézet, főosztály, osztály null-bázisú költségtervezése, s a szükséges intézkedéseket a legrövidebb időn belül hajtsák végre! Az így felszabadult pénzt pedig ne a költségvetési hiány csökkentésére fordítsák, hanem a vállalkozók és a vállalkozások támogatására!
Dolgozza ki a Kormány az új, igazságos adózási rendszert, amely minimálisra csökkenti az adócsalás lehetőségét! Erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az ügyeskedők hasznát a tisztességes, becsületes embereknek kell megfizetniük, s ez a gazdaság fejlődését is gátolja.
A megszigorított adómorál eredményeképpen jelentkező bevételekkel fel kell gyorsítani a privatizációt, hogy a kialakuló piaci feltételeket kihasználva beindulhasson a gazdasági fejlődés.
Mindezek segíthetik azokat a reményteljes folyamatokat, amelyek már ebben az évben is jellemezték gazdaságunkat. Nagy eredmény, hogy a magánvállalkozások száma 30%-kal nőtt, a tervezettnél jóval nagyobb, körülbelül 1 milliárd dollár lesz a külkereskedelmi aktívumunk, s idén a külföldi befektetések értéke elérte az 1 milliárd dollárt. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy ezeket a tendenciákat tovább erősítsük. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
