BALOGH GÁBOR (KDNP) képviselői helyéről:
BALOGH GÁBOR (KDNP) képviselői helyéről:
BALOGH GÁBOR (KDNP) képviselői helyéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mindig tisztelettel tekintettem azokra, akik a közéleti jelenségeket néhány számban össze tudják foglalni. Most nekünk, képviselőknek kell ugyanezt elvégeznünk. Már csak az a kérdés merül fel, hogy mi a valóságtartalma annak a néhány adatnak, amelybe emberi sorsok, családok túlélési színvonalai sűríthetők.
A Kormány tájékoztatója szerint a jövő évi infláció 34-36 százalék körül alakul.
A jövedelemkiáramlás várhatóan 23 százalék lesz. A személyi jövedelemadó szintje az előzetes számítások szerint az idén 16,1 százalék, és jövőre 18,2 százalékra emelkedik.
Mindez azt jelenti az egyszerű szemlélő számára, hogy nominálisan nő a jövedelemszínvonal, az életszínvonal viszont csökken. Valóban ez következik-e be, vagy tévedés áldozatai vagyunk? Esetleg van-e reális alternatíva arra, hogy valamilyen stagnálást vigyünk az életszínvonalba?
Mert ha nincs, akkor hiábavalónak bizonyult programszinten megfogalmazott ígéretünk, hogy a piacgazdaság alapvető szociális feladata, hogy általános fejlődést, kielégítő ütemű életszínvonal-növekedést biztosítson, a munkáért olyan díjazást biztosítson, amellyel az ember megalapozhatja a saját maga és családja társadalmi, gazdasági és kulturális jólétét.
Úgy gondolom, hogy a kivezető utat az jelenti, ha olyan jövedelem-elosztási és adópolitikát követünk, amely azok kezében hagyja a jövedelmeket, akiknek nagyobb társadalmi kötelezettségeik, például nagyobb családjuk, eltartásra szoruló hozzátartozóik stb. vannak. És elsősorban azoktól von el jövedelmeket, akiknek jövedelemszínvonala ezt lehetővé teszi.
Arra azonban ügyelni kell, hogy ez ne a társadalom gazdagnak nevezett tagjait súlyosan megterhelve, életszínvonalukat, életminőségüket veszélyeztetve történjék.
Való igaz, hogy a beterjesztett központi adócsomag lényeges változást az adórendszerben nem irányoz elő. Így a személyi jövedelemadózás terén sem. Arra már nincs lehetőségünk, hogy ez alatt a rövid idő alatt teljesen új struktúrát építsünk ki, viszont módunkban áll, hogy a meglévő struktúrát úgy igazítsuk, hogy az ne csak össztársadalmi szinten, hanem mindazok javára, akik nagyobb társadalmi kötelezettségekkel rendelkeznek, kedvezően formáljuk. Ezt azáltal érhetjük el, ha néhány alapelvet már most tisztázunk.
Az első az, amit a II. Vatikáni Zsinat is megfogalmazott, hogy az ember, amikor a megtermelt javakat használja, köteles úgy tekinteni a jogszerűen birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak sajátja, hanem egyúttal közös is. Közös abban az értelemben, hogy nemcsak neki magának, hanem másoknak is hasznára lehessen. Itt óriási lehetőségek mutatkoznak az egyéni és közösségi kezdeményezéseknek a felkarolásával, alapítványok, közérdekű kötelezettségvállalások formájában.
Másik ilyen alapelv, hogy nemcsak a látható lakossági jövedelmekkel kell számolni, hanem mindazokkal, amelyek akár természetben, naturáliák formájában, akár mint nem látható jövedelmek felhasználásra kerülnek. Alapvető probléma, és ez arra mutat, hogy a jelenlegi adórendszernek a jövedelemforrás-struktúrája viszonylag kívánalmakat hagy maga után.
A harmadik ilyen fontos alapelv, hogy a Kormány tájékoztatója kizárólag azokat a jövedelmeket veszi figyelembe, amelyek objektíven megragadhatók, és ezek a jövedelmek elsősorban a bérből és fizetésből élő rétegek esetében nyújtanak a valósághoz közelálló értéket. Ezt látszik igazolni az a statisztikai adat, mely szerint a vállalkozói réteg mintegy 40 százaléka 1989-ben nem ért el jövedelemadó-köteles jövedelmet. Ennek okát sokan abban látják, hogy ezek a jövedelmek költségként kerültek elszámolásra, vagy valamilyen naturáliák formájában jutottak el a vállalkozókhoz.
Végezetül alapelvként kell elfogadni, hogy a személyijövedelemadó-törvény nem önmagában határozza meg a társadalom tagjainak közteherviselőképességét. Ehhez szükséges a gazdasági környezeten kívül mindazoknak a törvényeknek az egybevetése, amelyek következtében a lakosság teherviselőképessége megjelenik. Így gondolok a VÁNYÁ-ra, az ÁFÁ-ra, de ugyanide vehetjük a társadalombiztosítást is. Szükségesnek tartom, hogy ezek között az összhangot megteremtsük, mégpedig úgy, hogy lehetőleg a családok életszínvonala inkább stagnálást mutasson, mintsem csökkenjen.
Éppen ezért fontos, hogy olyan jövedelem adókulcsokat állapítsunk meg, amelyek mértékükben nőnek ugyan, de egy főre vetítve a terhelést körülbelül 5-6 százalékponttal csökkentik. Mindez úgy érhető el, hogy figyelembe vesszük, hogy a társadalombiztosítás ellátási alapja 1991-től limitértéket vesz föl. Mit jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy maximálják az ellátási alapokat, előreláthatólag 20-23 ezer forint körül. A Kormány ez irányban már döntött, és azt is tudni kell, hogy a társadalombiztosítási járulékalap, a nyugdíjjárulék-alap és az adóalap két különböző kategória. Az adóalap mindig kisebb, mint a társadalombiztosítási járulék-, illetve a nyugdíjjárulék-alap.
A társadalmi igazságosság elve megkívánja, hogy ne engedjen meg a Parlament egy több mint 10 százalékpontos jövedelemkiáramlást a gazdagabb réteg felé, hanem éppen az arányos közteherviselés miatt épüljön be az adókulcsokba az, ami a társadalombiztosítás maximálása miatt fölszabadul.
Módosító indítványom, amit be kívánok terjeszteni, alternatív választási lehetőséget biztosítana a munkaviszonyban lévő családosok részére, és lehetővé tenné, hogy a pénzbeli társadalmi javakkal együtt például egy kétgyermekes család esetében körülbelül 5-6 ezer forint/hó/fő körüli, kvázi adómentes jövedelem keletkezzék, mégpedig úgy, hogy a személyi jövedelemadó-tömeg ne csökkenjen, hanem inkább bizonyos mértékben nőjön. Ezt igazolják azok a számítások, hogy elérhető, amit a Pénzügyminisztérium a tegnapi nap folyamán rendelkezésemre bocsátott, amely szerint 80 ezer forint, illetve 96 ezer forint lenne az a minimális határ, amelyekben 200 milliárd forint értékű bevétele származhatna még a költségvetésnek 182 milliárd forint helyett, mégpedig úgy, hogy 5-6 százalékponttal csökkenne az egyes személyekre vetített adóterhek, illetve a közterheknek a nagysága.
Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)
