ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelenül a ma kézhez kapott indoklásban foglaltakat nem kívánom megismételni, habár lényegében az indokolás tartalmazza azokat a szempontokat, amelyek az igazságügyi kormányzatot a törvényjavaslatnak a beterjesztésére késztették. Ugye, az nyilvánvaló, hogy a jogállam kialakulásának, az állampolgári jogok érvényesülésének és a demokráciának nélkülözhetetlen feltétele az önálló bírói hatalom kialakítása, és az ehhez szükséges és jól működő bírósági szervezetnek a megteremtése.
Azt hiszem, a sok jogászból álló Országgyűlésnek közvetlen tapasztalataira is alapítottan megállapítható, hogy napjainkra Magyarországon az ítélkezésnek a feltételei oly mértékben romlottak, amelyek már nemcsak a gyors és időszerű, hanem a színvonalas és törvényes ítélkezést is veszélyeztetik és lehetetlenné teszik. Az ide vezető okokról nem kívánok részletesen beszélni, hiszen erről az igazságügy-miniszter úr már számtalan alkalommal a sajtóban is közölt megnyilatkozásaiban részletesen beszélt.
Közismert, hogy az ötvenes évek bírósági apparátust sem elkerülő bizalmatlansága, a bíróságok szerepének a téves megítélése olyan veszteségeket okozott, amelyeket a bírói apparátus a mai napig sem hevert ki.
Most mindezt csak fokozta a bírósági hatáskörök minden eddigit felülmúló bővülése. Elég, ha csak annyit említek, hogy 1988. január 1. napjától 40 olyan új jogszabály jelent meg, amely kisebb-nagyobb mértékben növelte a bíróságok feladatait, továbbá az ügyforgalom növekedése és az ügyek mind nehezebbé válása is szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja lassan a bírósági apparátust.
Így az egyre fokozódó munkateher, amely párosul az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányával, valamint a nemzedékváltással, ez állandóvá és nagymértékűvé tette a fluktuációt. Ezt a folyamatot a Kormány 1989-ben és '90-ben tett kedvező intézkedései lassították ugyan, de megállítani, visszafordítani a mai napig sem tudták. S a gazdasági életben bekövetkezett változások, a külföldi kapcsolatok bővülése jelentősen megnövelték a keresletet a jól képzett jogászok iránt. Ugyanakkor a bírákat, a bírósági fogalmazókat is mindenütt külön szeretettel fogadják. Csak friss példaként tudom megemlíteni, hogy francia ösztöndíjjal januárban öt bíró vagy közjegyző utazhat ki úgy Franciaországba, hogy minden költségét a meghívó francia fél viseli.
Tapasztalataink szerint a más jogi munkakörökben elérhető jövedelmek és a bírák javadalmazása között soha ilyen szakadék nem volt, mint napjainkban. Ma a kezdő bírói fizetés 15 ezer forint! S az alsófokú bíróságokon húsz éve dolgozó bíró fizetése alig haladja meg a 20 ezer forintot!
Ezért ismételten felerősödött az 1988. júliusi bérrendezés után átmenetileg némileg lelassult elvándorlás, ami tovább rontja a bíróságok helyzetét. Egyrészt azért, mert az ott maradó, most már zömében fiatal, gyakorlatlan bírói karra így még nagyobb munkateher hárul, másrészt pedig a bírák és más bírósági dolgozók nap mint nap szembetalálkoznak azzal, hogy volt kollégáik lényegesen kisebb felelősséggel, aránytalanul, jóval magasabb jövedelemmel járó jogászi álláshoz jutnak.
Ma állandónak mondható az, hogy a bírói állások több mint 10%-a – ami országos viszonylatban egy jelentős szám – betöltetlen jelenleg, és a jelenleg működő apparátus nagy részének gyakorlata valójában csak alig néhány éves. A bíróságok vezetőinek jelzése szerint, amennyiben nem következik be a lehető legrövidebb időn belül jelentős javulás, akkor a pályaelhagyás ezen a vonalon beláthatatlan és soha nem látott méreteket fog ölteni. Már jelenleg is igen magas azoknak a bíráknak a száma, akik megtették az első lépéseket az igazságügyi munkaviszonyuk megszüntetéséhez, de a végleges döntést az előkészítés miatt köztudottá vált új előmeneteli és bérrendszer bevezetésétől tették függővé.
A sajtóból nyilván látták, hogy az igazságügy-miniszter a tisztségbe kerülése óta kinyilvánította azt a határozott szándékát, hogy a bírósági szervezet reformját megvalósítsa, és a bíróságok helyzetét javítsa, annak ellenére, hogy nyilván működése kezdetétől tisztában volt azzal is, hogy a bíróságok helyzetének egyre drasztikusabb romlását csak mélyreható és egymással összefüggő, részben azonnali, részben pedig hosszabb távra szóló intézkedések képesek megállítani s kedvező irányban megváltoztatni. S ennek volt része az, hogy a Kormány munkatervének megfelelően ez év októberében az Igazságügyi Minisztérium előterjesztést tett a bíróságok helyzetének ismertetésével a fejlesztési feladatokra, és javaslatot tett a bírák és más bírósági dolgozók létszámának emelésére, a bíróságok működéséhez szükséges anyagi, technikai feltételek, valamint az igazságügyi dolgozók helyzetének javítására.
A most előterjesztett javaslat valójában kettős célt szolgál. A bírói függetlenség megsértésének a lehetséges közvetett eszköze mindig – mint minden pályán – a bíró anyagi függősége, a javadalmazásának és előmenetelének szubjektív módon való intézése. Ez nyilván csak azzal a módszerrel küszöbölhető ki, ha a bíró előmenetelét és munkájának anyagi elismerését törvényben foglalt elvek biztosítják. Másrészt a bérrendszernek tükröznie kell a bírói munkával szemben támasztott követelményeket s az ezzel járó felelősséget is, tehát azt, hogy egyedül a bíró az, akinek kizárólagos joga és kötelessége végső fokon dönteni az állampolgárok vitás ügyeiben, a bűncselekmények elkövetőiről, továbbá más, a jogszabályok által egyre nagyobb számban elé utalt kérdésekben.
Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra a korlátra is, amely garanciális okokból a bírák számára kizár minden más kereseti lehetőséget! A bíró munkája éppen emiatt nem is hasonlítható össze egyéb jogi munkakörökkel, csupán más hatalmi ágak felelős döntést hozó tagjaival.
Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat címe és tartalma szerint a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szól. Mindaz tehát, amit eddig a bírák és bíróságok helyzetéről elmondtam, az értelemszerűen vonatkozik az ügyészek és az ügyészségek megítélésére is. A jelentős munkateher, a viszonylag alacsony bérezés, az egyre fokozódó pályaelhagyás és az ebből eredő 15%-os – tehát még magasabb, mint a bíróságoknál – létszámhiány, mint erről a legfőbb ügyész úr a múlt héten a Parlamentben is szót ejtett, az ügyészi szervezetet éppúgy jellemzi, mint a bírói apparátust.
Az nyilvánvaló, hogy jól működő igazságszolgáltatás csak jól működő ügyészi és bírói szervezet mellett lehetséges, s ennek megfelelően a nemzetközi tapasztalatok és a magyar igazságszolgáltatás hagyományai is azt bizonyítják, hogy a bírák, az ügyészek és más igazságszolgáltatási dolgozók előmenetelét és javadalmazását azonos elvek alapján és egy törvényben célszerű szabályozni. A javaslat ennek a követelménynek, tehát a két szevezet és feladatkör sajátosságait figyelembe véve tesz eleget.
Lehetne még részletesen sorolni azokat a szempontokat, amelyek indokolják a törvény elfogadását, de nyilvánvaló és feltételezem, hogy ezek a képviselőtársaim előtt közismertek. Végezetül csak azt szeretném kiemelni, hogy a társadalom és az állampolgárok számára sem elhanyagolható nyereség, ha sikerül olyan garantált előmenetelt bevezetnünk, amely nemcsak a pályakezdők, hanem a legjobb felkészültségű jogászok és más szakemberek számára is biztonságossá és vonzóvá teszi a bírósági és ügyészségi munkát, s az így kifejtett szempontok alapján kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Taps.)
